Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.07.02. szerda
Sarlós Boldogasszony
"A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt (Gábor, ugyanaz az angyal, aki jelezte a Megváltó előfutárának születését) Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek? Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint. Erre az angyal eltávozott”(Lk 1,36-38) A mai ünnepre rendelt liturgikus szöveg megerősíti azt a tényt, hogy az ősszülők által súlyosan megsértett Isten milyen végtelen kegyelemmel válaszol. Amikor Isten az ősbűn alkonyatában jelezte, hogy tudja, hol van Ádám, nem kell megvárnia az őszinte választ:„Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem” Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtíltottam hogy egyél? Az ember így válaszolt: Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ette. Az Úristen megkérdezte az asszonyt: Mit tettél? Az asszony így felelt: „ A kígyó vezetett félre, azért ettem” (Ter 3,10-13) Isten a főbűnöst,a becsapott asszonyt állítja őszinteségéért a bűn elkövetést kitaláló sátán ellenfelévé, amikor bejelenti a megváltásért kezdődő dicső harcot: ”Az Úristen így szólt a kígyóhoz:Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba. Az asszonyhoz pedig így szólt: Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalommal szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad” (14-16) A harcot az emberiség megváltásáért nem a Szűzanya vívta meg, hanem a Fiúisten, de Mária volt az Édesanyja, aki a világra szülte. A Gondviselés tudtára adta, hogy Ő az a kiválasztott Szeplőtelen Szűz, akit nem terhelt Éva bűne egy pillanatra sem és nem tartozott a megszentelő kegyelem nélküli, eredeti bűnnel fogantatottak táborába sem Mária saját akaratából vállalta a szüzességet, az Istennek szentelt szűzi életet, és ezt feloldotta a szűzi foganásra és szülésre adott angyali válasz. A szenvedő Jézus mellett vállalt küldetés egyedül őt tette a Megváltó nemes társa” (Generosa Socia Redemptoris) méltóságra érdemessé. Az ősi gondolkodásmód nem elmaradott tudatlanság hordozója, ha valaki nem tudja, mit mond ki Isten, amikor azt mondja: „Hasadon csúszol” és „a föld porát eszed”. Nem természetrajzi tévedések ezek. A kígyót Isten teremtette lábnélküli lénynek és húsevőnek. A régi harcokban a győztes vezér parancsára a legyőzött vezérnek a földre kellett hasalnia, mintha port zabálna (Tipara ipru) vagy a legyőzött vezér négykézláb térdelt a győztes lova mellett, és az a hátáról ugrott nyeregbe.„Mária, Szűzanya Názáretből indul útnak. Az úton fa, virág egymásnak szent titkot súgnak. Madárkák zengenek, az ég is ráragyog: Földön még nem esett ily nagy dolog: Mária szent szívén dobog szíve örök Úrnak”. (Ho 185,1)
2014.07.02. szerda
Sarlós Boldogasszony
"A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt (Gábor, ugyanaz az angyal, aki jelezte a Megváltó előfutárának születését) Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek? Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint. Erre az angyal eltávozott”(Lk 1,36-38) A mai ünnepre rendelt liturgikus szöveg megerősíti azt a tényt, hogy az ősszülők által súlyosan megsértett Isten milyen végtelen kegyelemmel válaszol. Amikor Isten az ősbűn alkonyatában jelezte, hogy tudja, hol van Ádám, nem kell megvárnia az őszinte választ:„Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem” Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtíltottam hogy egyél? Az ember így válaszolt: Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ette. Az Úristen megkérdezte az asszonyt: Mit tettél? Az asszony így felelt: „ A kígyó vezetett félre, azért ettem” (Ter 3,10-13) Isten a főbűnöst,a becsapott asszonyt állítja őszinteségéért a bűn elkövetést kitaláló sátán ellenfelévé, amikor bejelenti a megváltásért kezdődő dicső harcot: ”Az Úristen így szólt a kígyóhoz:Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba. Az asszonyhoz pedig így szólt: Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalommal szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad” (14-16) A harcot az emberiség megváltásáért nem a Szűzanya vívta meg, hanem a Fiúisten, de Mária volt az Édesanyja, aki a világra szülte. A Gondviselés tudtára adta, hogy Ő az a kiválasztott Szeplőtelen Szűz, akit nem terhelt Éva bűne egy pillanatra sem és nem tartozott a megszentelő kegyelem nélküli, eredeti bűnnel fogantatottak táborába sem Mária saját akaratából vállalta a szüzességet, az Istennek szentelt szűzi életet, és ezt feloldotta a szűzi foganásra és szülésre adott angyali válasz. A szenvedő Jézus mellett vállalt küldetés egyedül őt tette a Megváltó nemes társa” (Generosa Socia Redemptoris) méltóságra érdemessé. Az ősi gondolkodásmód nem elmaradott tudatlanság hordozója, ha valaki nem tudja, mit mond ki Isten, amikor azt mondja: „Hasadon csúszol” és „a föld porát eszed”. Nem természetrajzi tévedések ezek. A kígyót Isten teremtette lábnélküli lénynek és húsevőnek. A régi harcokban a győztes vezér parancsára a legyőzött vezérnek a földre kellett hasalnia, mintha port zabálna (Tipara ipru) vagy a legyőzött vezér négykézláb térdelt a győztes lova mellett, és az a hátáról ugrott nyeregbe.„Mária, Szűzanya Názáretből indul útnak. Az úton fa, virág egymásnak szent titkot súgnak. Madárkák zengenek, az ég is ráragyog: Földön még nem esett ily nagy dolog: Mária szent szívén dobog szíve örök Úrnak”. (Ho 185,1)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése