Szent Hiláriusz püspöknek „A Szentháromság” című
értekezéséből
Az Atya Krisztusban adott ajándéka
Az Úr azt parancsolta, hogy kereszteljenek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, vagyis az Alkotó, az Egyszülött és az Ajándék megvallásában. Egy a mindenség Alkotója. Egy ugyanis az Atyaisten, tőle van minden; egy az Egyszülött, a mi Urunk, Jézus Krisztus, általa lett minden; és egy a Szentlélek, mindenben ő az Ajándék. Minden dolog a maga természete szerint van elrendezve: egy a Hatalom, akiből ered minden; egy a Fiú, aki által valósul meg minden; és egy az Ajándék, akiben reménységünk beteljesedik. Semmi sem hiányzik az ekkora teljességből, minthogy benne — az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben — van az Öröklét végtelensége, látás a Képmásban és az Ajándék boldogító birtoklása.Hogy pedig ennek az Ajándéknak mi a szerepe bennünk, azt hallgassuk meg magának az Úrnak a szavaiból. Ezt mondja ugyanis: Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek (Jn 16, 12). Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha elmegyek, akkor elküldöm hozzátok a Vigasztalót (Jn 16, 7). Másutt pedig ezt olvashatjuk: Én majd kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad (Jn 14, 16). Ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja (Jn 16, 13-14). Több dolog megértésének az előkészítésére mondta az Úr e szavakat. Benne van ezekben az ajándékot adónak a szándéka, és benne magának az ajándéknak az indoka és feltétele is. Mivel gyengeségünk nem tudná felfogni sem az Atyát, sem a Fiút, és az Isten megtestesülésére vonatkozó hitünket, amely nehéz, azért kell a Szentlélek ajándéka, hogy az ő közbenjáró szövetségével megvilágítsa értelmünket. Ezt az ajándékot tehát a tudás megszerzésére kapjuk. Hiszen az ember testi képessége is tétlen, ha hiányzik az, ami a működéséhez szükséges. Ha nincs ugyanis napfény vagy más fényforrás, akkor a szemünket nem tudjuk használni. Ha nem jön semmi szó vagy hang, akkor a fülünk sem tudja teljesíteni a rendeltetését. Ha nincs, ami illatozzék, az orr sem láthatja el feladatát. Nem szűnik meg a képességünk, ha nincsenek meg e külső adottságok, de a képességek működése csak e külső adottságok által lehetséges. Ugyanígy van az emberi lélek is, mert ha a hite által nem merít a Szentlélek ajándékából, akkor van ugyan képessége az Isten megismerésére, de nem jut el a tudás világosságára. Az Ajándék pedig, aki Krisztusban van, azonos mindenki számára. Sehol sem hiányzik, de csak az nyerheti el, aki saját maga is akar részesedni belőle, és csak annyiban marad benne, amennyiben ki-ki meg akarja érdemelni. Ő az, aki velünk marad a világ végéig, ő a vigasztalás várakozásunk idején, az ajándékokból fakadó cselekedeteinkben ő a jövendő reményünk záloga, értelmünknek ő a fénye, lelkünknek ő a ragyogó világossága.
Az Atya Krisztusban adott ajándéka
Az Úr azt parancsolta, hogy kereszteljenek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, vagyis az Alkotó, az Egyszülött és az Ajándék megvallásában. Egy a mindenség Alkotója. Egy ugyanis az Atyaisten, tőle van minden; egy az Egyszülött, a mi Urunk, Jézus Krisztus, általa lett minden; és egy a Szentlélek, mindenben ő az Ajándék. Minden dolog a maga természete szerint van elrendezve: egy a Hatalom, akiből ered minden; egy a Fiú, aki által valósul meg minden; és egy az Ajándék, akiben reménységünk beteljesedik. Semmi sem hiányzik az ekkora teljességből, minthogy benne — az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben — van az Öröklét végtelensége, látás a Képmásban és az Ajándék boldogító birtoklása.Hogy pedig ennek az Ajándéknak mi a szerepe bennünk, azt hallgassuk meg magának az Úrnak a szavaiból. Ezt mondja ugyanis: Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek (Jn 16, 12). Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha elmegyek, akkor elküldöm hozzátok a Vigasztalót (Jn 16, 7). Másutt pedig ezt olvashatjuk: Én majd kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad (Jn 14, 16). Ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja (Jn 16, 13-14). Több dolog megértésének az előkészítésére mondta az Úr e szavakat. Benne van ezekben az ajándékot adónak a szándéka, és benne magának az ajándéknak az indoka és feltétele is. Mivel gyengeségünk nem tudná felfogni sem az Atyát, sem a Fiút, és az Isten megtestesülésére vonatkozó hitünket, amely nehéz, azért kell a Szentlélek ajándéka, hogy az ő közbenjáró szövetségével megvilágítsa értelmünket. Ezt az ajándékot tehát a tudás megszerzésére kapjuk. Hiszen az ember testi képessége is tétlen, ha hiányzik az, ami a működéséhez szükséges. Ha nincs ugyanis napfény vagy más fényforrás, akkor a szemünket nem tudjuk használni. Ha nem jön semmi szó vagy hang, akkor a fülünk sem tudja teljesíteni a rendeltetését. Ha nincs, ami illatozzék, az orr sem láthatja el feladatát. Nem szűnik meg a képességünk, ha nincsenek meg e külső adottságok, de a képességek működése csak e külső adottságok által lehetséges. Ugyanígy van az emberi lélek is, mert ha a hite által nem merít a Szentlélek ajándékából, akkor van ugyan képessége az Isten megismerésére, de nem jut el a tudás világosságára. Az Ajándék pedig, aki Krisztusban van, azonos mindenki számára. Sehol sem hiányzik, de csak az nyerheti el, aki saját maga is akar részesedni belőle, és csak annyiban marad benne, amennyiben ki-ki meg akarja érdemelni. Ő az, aki velünk marad a világ végéig, ő a vigasztalás várakozásunk idején, az ajándékokból fakadó cselekedeteinkben ő a jövendő reményünk záloga, értelmünknek ő a fénye, lelkünknek ő a ragyogó világossága.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése