Zsolozsma 147.

Nyssai Szent Gergely püspöknek az Énekek énekéről mondott szentbeszédeiből

(Hom. 15: PG 44, 1115-1118)

Átadtam nekik a dicsőséget, amelyet nekem adtál

Ha a szeretet végül is teljesen elűzi a félelmet, a félelem pedig átváltozik, és szeretetté válik, akkor majd úgy találjuk, hogy az üdvözülés után az egység következik, tudniillik minden egyesül az egy és egyedüli Jóval abban a tökéletes formában, amelyet az Énekek énekének a galambjában látunk.
     Mert valami ilyesmi tűnik ki a következő szavakból: Ez az én galambom, az én tökéletesem. Egyetlenje anyjának, szülője választottja (Én 6, 8).
    Mindezt az evangéliumban az Úr szava világosabban is kifejezi. Miután minden hatalmat átadott tanítványainak, és megáldotta őket, az Atyához szóló imádságában még más ajándékot is ad az arra méltóknak. A legfontosabb és legnagyobb ajándékot adja, azt, hogy többé ne forduljon elő náluk sohase a széthúzás semmi választásban vagy döntésben, hanem mindnyájan egyek legyenek szorosan egybekapcsolódva az egy és egyedüli Jóval, hogy így a Szentlélek által létrehozott egységben — miként az Apostol mondja — a béke köteléke fűzze össze őket, s mindnyájan egy test legyenek, és egy lélek, az egy reményben, amelyre a hivatásuk is szól.
     De igazán jobban tennénk, ha pontosan sorra vennénk a szent evangélium szavait, így olvassuk: Legyenek mindnyájan egy! Amint te, Atyám, bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is egy bennünk (Jn 17,21).
     Ennek az egységnek összetartó ereje a dicsőség; és hogy a Szentlélek ez a dicsőség, senki sem vonja kétségbe, aki okosabb, és tovább olvassa azt, amit az Úr maga az eddigiekhez hozzátesz: A dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam (Jn 17, 22). Valóban ugyanazt a dicsőséget adta tanítványainak akkor is, amikor így szólt hozzájuk: Vegyétek a Szentlelket (Jn 20, 22).
     Ezt a dicsőséget — amely mindig is az övé volt, mielőtt e világ lett volna — akkor kapta meg, amikor magára öltötte az emberi természetet, amelyet a dicsőséggel a Szentlélek dicsőített meg, s ezután az apostoloktól kezdve mindaz, aki ővele kapcsolatba jutott, részesedett e dicsőségben, azaz a Szentlélekben is.
     Ezért mondja: A dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, és te énbennem, hogy ők is eggyé teljesedjenek (Jn 17, 22-23). Éppen ezért az, aki gyermekből felnövekedve tökéletes férfiúvá válik, eléri a szellemi életkor mértékét, amit eszünkkel fel tudunk fogni; végül pedig képes lesz a Szentlélek dicsőségének befogadására a minden bűntől mentes állapota és tisztasága által. Ez tehát az a tökéletes galamb, akire a jegyes tekint, amikor azt mondja: Ez az én galambom, az én tökéletesem.