Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.06.04. szerda
Pál apostol búcsúzik az efezusi keresztény közösség vezetőitől. Mindenek előtt saját szolgálatára hivatkozik: „Nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek”.Mi más lehet ez az Isten akarata, amit teljes egészében fel akart tárni, mint az a jézusi alapvetés, amit az Úr Péter precíz hitvallására válaszolt: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok? Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt (Mt 16,16-18)Pál fiatalon, mint a Jézust és egyházát üldöző Saul, ezt nem könnyen fogadta el. Amióta Jézus megjelent neki Damaszkusz városkapuja közelében, megváltozott, mert az a mennyei fényforrás azt mondta neki: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl” (ApCsel 9,5b) Nem adott neki más útbaigazítást, mint: Állj fel és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned”(6) Az Egyházam meg van szervezve, te nem leszel benne egy újabb vezető, de intézkedem, hogy a hetvenkét kisebb tanítvány közül az egyik (Lk 10,1-12) legyen az, aki megkeresztel az utasításomra, és tanúskodik, hogy én választottalak ki téged. (9,10-18) Így indult el a küldetése, és tanított zsidót és pogányt teljes odaadással az üdvösség útjára.A búcsúzás perceiben aztán így folytatja tanácsait: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának. Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat. Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket” (28-31) Pál is Jézustól tanulhatta meg, hogy az állhatatos szolgálathoz Isten különös kegyelme szükséges. Minden kegyelem ajándék, mégpedig Isten természetfeletti ajándéka. Az ajándék lényegéhez tartozik, hogy nem lehet megfizetni. Százszorosan áll ez az Isten természetfeletti ajándékaira, a különféle kegyelmekre, amelyek nélkül a kiszolgáltatott gyenge emberek sem vagyonukat, sem a lelküket nem tudják megmenteni a sátánnal szövetkezett emberekkel szemben Tudta ezt a hatalmas török seregtől fenyegetett Drégely vára parancsnoka, Szondi György. A hosszú harcokban elvéreztek a magyarok. Az osztrák felmentő seregek 10-20 km-ről figyelték, hogyan pusztulnak a magukra hagyott magyarok. A két lantos dalnok A kapitányt így látja: „Mint bástya feszült meg romlott torony alján. Várja a felfelé ballagó kényszer-követet:S hogy feljőve Márton az oroszi pap, kevély üzenettel a bősz Ali küldte: Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad! Meg nem marad itt anyaszülte! Mondd meg neki, Márton, ím azt üzenem: Kegyelmet uradtól nem kér soha Szondi! Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni. (Arany János: Szondi két apródja)
2014.06.04. szerda
Pál apostol búcsúzik az efezusi keresztény közösség vezetőitől. Mindenek előtt saját szolgálatára hivatkozik: „Nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek”.Mi más lehet ez az Isten akarata, amit teljes egészében fel akart tárni, mint az a jézusi alapvetés, amit az Úr Péter precíz hitvallására válaszolt: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok? Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt (Mt 16,16-18)Pál fiatalon, mint a Jézust és egyházát üldöző Saul, ezt nem könnyen fogadta el. Amióta Jézus megjelent neki Damaszkusz városkapuja közelében, megváltozott, mert az a mennyei fényforrás azt mondta neki: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl” (ApCsel 9,5b) Nem adott neki más útbaigazítást, mint: Állj fel és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned”(6) Az Egyházam meg van szervezve, te nem leszel benne egy újabb vezető, de intézkedem, hogy a hetvenkét kisebb tanítvány közül az egyik (Lk 10,1-12) legyen az, aki megkeresztel az utasításomra, és tanúskodik, hogy én választottalak ki téged. (9,10-18) Így indult el a küldetése, és tanított zsidót és pogányt teljes odaadással az üdvösség útjára.A búcsúzás perceiben aztán így folytatja tanácsait: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának. Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat. Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket” (28-31) Pál is Jézustól tanulhatta meg, hogy az állhatatos szolgálathoz Isten különös kegyelme szükséges. Minden kegyelem ajándék, mégpedig Isten természetfeletti ajándéka. Az ajándék lényegéhez tartozik, hogy nem lehet megfizetni. Százszorosan áll ez az Isten természetfeletti ajándékaira, a különféle kegyelmekre, amelyek nélkül a kiszolgáltatott gyenge emberek sem vagyonukat, sem a lelküket nem tudják megmenteni a sátánnal szövetkezett emberekkel szemben Tudta ezt a hatalmas török seregtől fenyegetett Drégely vára parancsnoka, Szondi György. A hosszú harcokban elvéreztek a magyarok. Az osztrák felmentő seregek 10-20 km-ről figyelték, hogyan pusztulnak a magukra hagyott magyarok. A két lantos dalnok A kapitányt így látja: „Mint bástya feszült meg romlott torony alján. Várja a felfelé ballagó kényszer-követet:S hogy feljőve Márton az oroszi pap, kevély üzenettel a bősz Ali küldte: Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad! Meg nem marad itt anyaszülte! Mondd meg neki, Márton, ím azt üzenem: Kegyelmet uradtól nem kér soha Szondi! Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni. (Arany János: Szondi két apródja)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése