Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.06.05. csütörtök
Pál apostol Jeruzsálembe, utazása végcéljához érkezett. A Szentlélek előre csak annyit mondott neki, hogy szenvedés és bilincs vár rá. Pál beszédet intézett a jeruzsálemi zsidókhoz. Egészen addig szívesen hallgatták, amíg ifjú életéről, Izrael küldetéséről nyilatkozott. Amikor István diákonus kivégzéséről, a saját részvételéről szólt,majd megemlítette életéből a Jézust üldöző időszakot,és nyilvánosságra
hozta megtérését is, ordítozni kezdtek ellene:„Vesszen a föld színéről az ilyen! Nem szabad, hogy éljen! Ordítoztak, lengették a köntösüket, és port szórtak a levegőbe. Az ezredes ezért a várba vitette, és megparancsolta, hogy ostorozzák meg, és úgy vallassák ki, hogy miért kiabáltak annyira ellene. Amikor szíjjakkal lekötözték, Pál odaszólt a mellette álló századosnak: Szabad nektek római polgárt ítélet nélkül megostoroztatni? Amikor ezt a százados meghallotta, az ezredeshez ment és jelentette: Mit akarsz tenni? Hisz ez az ember római polgár! Az ezredes megkérdezte: Mondd, csakugyan római polgár vagy? Igen, felelte. Az ezredes megjegyezte: Én drága pénzen jutottam hozzá ehhez a polgárjoghoz. Én meg beleszülettem válaszolta Pál. Akik vallatni akarták, rögtön félreálltak. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette”(ApCsel 22,22b-39) „Másnap pontosabban is meg szerette volna tudni, hogy mivel vádolják a zsidók, ezért levétette a bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, elővezettette Pált, és eléjük állította. Pál a főtanácsra szegezte tekintetét és megszólalt: Testvérek, férfiak! Mind a mai napig tiszta lelkiismerettel éltem az Isten színe előtt. Erre Ananiás főpap rájuk parancsolt a mellette állókra, hogy üssék szájon. Pál így felelt neki: Megver még az Isten, te fehérre meszelt fal! Ott ülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél, aztán a törvényt semmibe véve megveretsz. A körülötte állók rászóltak: Az Isten főpapját gyalázod? Nem tudtam, testvérek, válaszolta Pál, hiszen az Írásban ez van: Ne átkozd néped fejedelmét! (22,30-23,1-5) Pál tehát bátran kiáll a tömeggel és a katonasággal szemben a maga igaza mellett. Ez után viszont ellenfelei is látják, hogy nagyon képzett és öntudatos emberrel van dolguk, akivel nem lehet akárhogy bánni, mert megvédi magát. A zsidók két nagy párt tagjai voltak. A szaddúceusok voltak az akkori anyagelvűek, akik szerint az embernek nincs lelke, mert szellemvilág nem létezik. Együttműködtek a római megszállókkal is, engedték magukat anyagilag jutalmazni, hiszen a materialista nem hisz Istenben, a túlvilági életben, mert az ember a halállal teljesen megszűnik, nem kaphat a pénzéhsége miatt pokolbeli szenvedéseket. Ehhez a párthoz tartoztak a zsidó papok is. A másik párt a farizeusoké volt. Ők is szerették a pénzt, a gazdagságot, de hittek Istenben, az emberi lélek szellem-voltában. Mindent megtettek, amit a Tóra, Mózes törvénykönyve parancsolt. Pál nagyon jól ismerte ezeket a viszonyokat, hiszen maga is közéjük tartozott (farizeus=parisaj=tiszta). Tudta a főtanács fele-fele megoszlását, ezért okosan kezdte a beszédét és így kiáltott: „Testvérek, férfiak! Farizeus vagyok, farizeusnak a fia. A halottak feltámadásába vetett hitem miatt állok a főtanács előtt. Alighogy elhangzottak szavai, vita támadt a farizeusok és a szaddúceusok közt, és a főtanács két pártra szakadt. A szaddúceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs sem feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig ezt is, azt is vallják. Nagy lárma keletkezett. A farizeusok közé tartozó írástudók közül néhányan fölemelkedtek, és hevesen tiltakoztak: Semmi rosszat nem találunk ebben az emberben. Hátha lélek vagy angyal szólt hozzá? A vita úgy elfajult, hogy az ezredes már félt, hogy széttépik Pált. Ezért parancsot adott, hogy jöjjön egy szakasz katona, szabadítsa ki közülük és vezesse föl a várba. A következő éjszaka megjelent neki az Úr. Légy bátor mondta. Mert, ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is” (23,6c-11) Jézus nemcsak a szenvedést mutatta meg Pálnak, hanem az érte járó örök örömöket is.
2014.06.05. csütörtök
Pál apostol Jeruzsálembe, utazása végcéljához érkezett. A Szentlélek előre csak annyit mondott neki, hogy szenvedés és bilincs vár rá. Pál beszédet intézett a jeruzsálemi zsidókhoz. Egészen addig szívesen hallgatták, amíg ifjú életéről, Izrael küldetéséről nyilatkozott. Amikor István diákonus kivégzéséről, a saját részvételéről szólt,majd megemlítette életéből a Jézust üldöző időszakot,és nyilvánosságra
hozta megtérését is, ordítozni kezdtek ellene:„Vesszen a föld színéről az ilyen! Nem szabad, hogy éljen! Ordítoztak, lengették a köntösüket, és port szórtak a levegőbe. Az ezredes ezért a várba vitette, és megparancsolta, hogy ostorozzák meg, és úgy vallassák ki, hogy miért kiabáltak annyira ellene. Amikor szíjjakkal lekötözték, Pál odaszólt a mellette álló századosnak: Szabad nektek római polgárt ítélet nélkül megostoroztatni? Amikor ezt a százados meghallotta, az ezredeshez ment és jelentette: Mit akarsz tenni? Hisz ez az ember római polgár! Az ezredes megkérdezte: Mondd, csakugyan római polgár vagy? Igen, felelte. Az ezredes megjegyezte: Én drága pénzen jutottam hozzá ehhez a polgárjoghoz. Én meg beleszülettem válaszolta Pál. Akik vallatni akarták, rögtön félreálltak. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette”(ApCsel 22,22b-39) „Másnap pontosabban is meg szerette volna tudni, hogy mivel vádolják a zsidók, ezért levétette a bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, elővezettette Pált, és eléjük állította. Pál a főtanácsra szegezte tekintetét és megszólalt: Testvérek, férfiak! Mind a mai napig tiszta lelkiismerettel éltem az Isten színe előtt. Erre Ananiás főpap rájuk parancsolt a mellette állókra, hogy üssék szájon. Pál így felelt neki: Megver még az Isten, te fehérre meszelt fal! Ott ülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél, aztán a törvényt semmibe véve megveretsz. A körülötte állók rászóltak: Az Isten főpapját gyalázod? Nem tudtam, testvérek, válaszolta Pál, hiszen az Írásban ez van: Ne átkozd néped fejedelmét! (22,30-23,1-5) Pál tehát bátran kiáll a tömeggel és a katonasággal szemben a maga igaza mellett. Ez után viszont ellenfelei is látják, hogy nagyon képzett és öntudatos emberrel van dolguk, akivel nem lehet akárhogy bánni, mert megvédi magát. A zsidók két nagy párt tagjai voltak. A szaddúceusok voltak az akkori anyagelvűek, akik szerint az embernek nincs lelke, mert szellemvilág nem létezik. Együttműködtek a római megszállókkal is, engedték magukat anyagilag jutalmazni, hiszen a materialista nem hisz Istenben, a túlvilági életben, mert az ember a halállal teljesen megszűnik, nem kaphat a pénzéhsége miatt pokolbeli szenvedéseket. Ehhez a párthoz tartoztak a zsidó papok is. A másik párt a farizeusoké volt. Ők is szerették a pénzt, a gazdagságot, de hittek Istenben, az emberi lélek szellem-voltában. Mindent megtettek, amit a Tóra, Mózes törvénykönyve parancsolt. Pál nagyon jól ismerte ezeket a viszonyokat, hiszen maga is közéjük tartozott (farizeus=parisaj=tiszta). Tudta a főtanács fele-fele megoszlását, ezért okosan kezdte a beszédét és így kiáltott: „Testvérek, férfiak! Farizeus vagyok, farizeusnak a fia. A halottak feltámadásába vetett hitem miatt állok a főtanács előtt. Alighogy elhangzottak szavai, vita támadt a farizeusok és a szaddúceusok közt, és a főtanács két pártra szakadt. A szaddúceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs sem feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig ezt is, azt is vallják. Nagy lárma keletkezett. A farizeusok közé tartozó írástudók közül néhányan fölemelkedtek, és hevesen tiltakoztak: Semmi rosszat nem találunk ebben az emberben. Hátha lélek vagy angyal szólt hozzá? A vita úgy elfajult, hogy az ezredes már félt, hogy széttépik Pált. Ezért parancsot adott, hogy jöjjön egy szakasz katona, szabadítsa ki közülük és vezesse föl a várba. A következő éjszaka megjelent neki az Úr. Légy bátor mondta. Mert, ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is” (23,6c-11) Jézus nemcsak a szenvedést mutatta meg Pálnak, hanem az érte járó örök örömöket is.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése