2014. június 3., kedd

2014.06.03. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.03. kedd

Pál Efezusba érkezett. Két éven át tanította a zsidókat és görögöket kisebb-nagyobb nehézségek között. „Ázsia minden lakója, zsidó és görög egyaránt hallotta az Úr szavát. Az Isten rendkívüli csodákat is tett Pál által. Így például betegekre tették az általa használt törülközőket és fejkendőket, és a betegség elhagyta őket, a gonosz lelkek meg kiszálltak belőlük. A vándorló zsidó ördögűzők közül is megpróbálták néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottakra ráolvassák Urunk Jézus nevét ezt mondva: Kényszerítelek titeket Jézusra, akit Pál hirdet. Egy zsidó főpapnak, Szkéuasznak hét fia is így tett. De a gonosz lélek visszavágott: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok? Ezzel rájuk vetette magát a megszállott ember, kettőt letepert közülük, és úgy elbánt velük, hogy meztelenül és sebekkel borítva menekültek ki a házból. Erről minden efezusi zsidó és görög tudomást szerzett. Nagy félelem fogta el őket és magasztalták Urunk, Jézus nevét”(ApCsel 19,10-17) Mi volt a megrettenés oka. A hívő ember nyugodtan ejtette ki a drága nevet, mert Jézus mennybemenetele előtt maga adott neki erre felhatalmazást.„Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe,és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik kezüket,m meggyógyulnak” (Mk 16,17-18) Ha két nem keresztény próbálja meg ugyanezt, aki közülük sikerrel űzi ki az ördögöt, annak már van élő hite az Úrban, aki azonban csak feltűnni vágyik, azt Jézus súlyosan megbünteti. (ApCsel 19,15-17) Pál föltette magában, hogy „Macedónián és Acháján át elmegy Jeruzsálembe. Azt mondta: Ha ott már voltam, Rómát is kell látnom. Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztuszt Macedóniába küldte, maga meg egy ideig még Ázsiában maradt”(19,21-22) Az efezusi ezüstművesek lázadása zűrzavart okozott, mert Pál ottléte alatt a bálványozás ellen is beszélt, és ezzel a helyi legfőbb bálványszobor tisztelete nagyon megcsökkent. Addig sokan vásároltak a bálványtemplom ezüstszobrocskájából, s a jól jövedelmező árusítást megingatta az igazság hirdetése: a bálványok ipartermékek, megmunkált fém vagy égetett agyagtárgyak. A károsult iparosok tömeges lázadással tüntettek, és azt kiabálták: „Nagy az efezusiak Artemisze.” (28) Az okos jegyző lecsillapította a lázadást és kimentette a vádlottak közül Pál két segítőtársát. Pál Troászban töltött egy napot. A nagy érdeklődést ki akarta használni a tanításra, ezért éjfél utánig beszélt az emeleti nagyteremben. Az egyik ablakban ült egy fiú, Eutichusz. Álmos lett, elaludt és kizuhant a földre a harmadik emeletről. Szörnyethalt. „Pál lement hozzá, ráborult, átölelte és így szólt: Ne aggódjatok, még benne van a lélek. Utána fölment, megtörte a kenyeret, evett és hosszan beszélt, egészen virradatig, aztán útra kelt. A fiút élve vezették oda, s ez nem kis vigasztalásukra szolgált” (20,10-12) Milétuszba hajózott és onnan üzent Efezusba: magához hívta a presbitereket. Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem, és szolgáltam az Úrnak, teles alázatosságban, mindenfelől szorongatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amelyek a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül. Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott. prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket. nyilvánosan és magánházaknál. Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban. Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem, csak azt adta tudtomra a Szentlélek, városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk, Jézus Krisztus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról. És tudom azt is, hogy közületek, akik között hirdettem az Isten országát, nem lát többé senki. Ezért most ünnepélyesen kijelentem: nem szárad rajtam senkinek a vére. Mert nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek” (20,18-27)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése