Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.02.17. vasárnap
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni az Isten országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában”(Mt 5,17-19)
Jézus a hegyi beszédben bemutatkozik zsidó hallgatóinak, mint az Istentől küldött Mester. Még csak nagyon kevesen ismerték. Mi, akik most olvassuk, hallgatjuk és igyekszünk megvalósítani tanítását, vajon hányan lehetünk? A földön élő emberek száma 7,2 milliárdra tehető. Az I és II. évezredben Európa keresztény közössége vezető szerepet töltött be a történelemben. A XX. század közepén már XII. Pius pápa missziós területnek nyilvánította. Mit üzen Jézus, az Istenember, az Atya küldöttje, a várva-várt Messiás? Hallottuk a bevezetőben: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat”. Ne gondoljátok a második évezred gőgös emberei, hogy veletek értek egyet, és megszüntetem a törvényt meg az Ószövetség többi negyvenöt szent könyvét. Természetesen nem szüntetem meg az Újszövetség huszonhét könyvét sem. Aki az én követőm, az én hívem ugyanezt kell hogy vallja. Aki viszont ezeket az Isten által sugallt, kinyilatkoztatott könyveket nem vallja isteni eredetűeknek, azok között sokan vannak, akik szoktak egyéb dolgokban is nem igazat mondani, sőt akadnak olyanok is, akik ezt büszkén bevallják. Aki csak egyszer is hazudott, elvesztette szavahihetőségét, neki miért higgyünk? Sem Jézus, sem a tanítványai nem hazudtak: bátran megvallották hitüket, nemcsak tanították, amit Jézustól hallottak, hanem a hitükért, tanításukért meg is haltak. A tanításuk igazát sokszor megerősítette Isten nyilvánvaló csodákkal. Jézus szavaiból sok más igazságot is ellenőrizhetünk: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. (21) Sőt már az is méltó az ítéletre, aki haragszik testvérére, folytatja Jézus. A mostani időkben nagyon olcsó lett az emberélet. Már egészen kicsik is ölnek sok esetben. Pedig időnként megtörténik, hogy „a gyilkos nem viheti őszült fejét a sírba”. Fél évszázada hallottam egy hozzánk közeli kis faluból a megdöbbentő hírt: Öreg bácsi mászott fel a magasfeszültségű áram vezetékének oszlopára és agyonüttette magát az árammal. Sajnálkozva meséltem el a szomorú tényt egy idős asszonynak. Meglepetésemre megkeményedett az arca és áradni kezdett belőle a keserűség: Atya! Úgy ötven évvel ez előtt a bátyám néhány napos szabadságra jött haza gyalog a huszonhárom km-re lévő kaszárnyából. A kocsiút jobb árka mellett ment ütemesen. Mögötte egy lovas kocsi zörgött. A kocsis mellett egy másik katona utazott. Amikor a bátyámat meglátta a kocsis, dühbe gurult és káromkodott, majd hangosan azt mondta: Na, ezt most agyon tipratom! Megrángatta a gyeplőszárat, rávert a lovakra, megvadította őket, és azok az ostortól félve hátrafelé lesve, összetiporták a fiatal katonát. A csendőröknek a kocsis azt hazudta, hogy a lovak megvadultak. Utasa mellette tett vallomást, de pár nap múlva agyonrúgta egy ló. A kocsis eldicsekedett menyasszonyának tettével. A menyasszony elfehéredett, lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és ledobta a legény elé a földre. Ezt követően abba a faluba nősült be a tettes, amelyikben öngyilkosként végezte az életét.”Méltó volt az ítéletre”
2014.02.17. vasárnap
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni az Isten országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában”(Mt 5,17-19)
Jézus a hegyi beszédben bemutatkozik zsidó hallgatóinak, mint az Istentől küldött Mester. Még csak nagyon kevesen ismerték. Mi, akik most olvassuk, hallgatjuk és igyekszünk megvalósítani tanítását, vajon hányan lehetünk? A földön élő emberek száma 7,2 milliárdra tehető. Az I és II. évezredben Európa keresztény közössége vezető szerepet töltött be a történelemben. A XX. század közepén már XII. Pius pápa missziós területnek nyilvánította. Mit üzen Jézus, az Istenember, az Atya küldöttje, a várva-várt Messiás? Hallottuk a bevezetőben: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat”. Ne gondoljátok a második évezred gőgös emberei, hogy veletek értek egyet, és megszüntetem a törvényt meg az Ószövetség többi negyvenöt szent könyvét. Természetesen nem szüntetem meg az Újszövetség huszonhét könyvét sem. Aki az én követőm, az én hívem ugyanezt kell hogy vallja. Aki viszont ezeket az Isten által sugallt, kinyilatkoztatott könyveket nem vallja isteni eredetűeknek, azok között sokan vannak, akik szoktak egyéb dolgokban is nem igazat mondani, sőt akadnak olyanok is, akik ezt büszkén bevallják. Aki csak egyszer is hazudott, elvesztette szavahihetőségét, neki miért higgyünk? Sem Jézus, sem a tanítványai nem hazudtak: bátran megvallották hitüket, nemcsak tanították, amit Jézustól hallottak, hanem a hitükért, tanításukért meg is haltak. A tanításuk igazát sokszor megerősítette Isten nyilvánvaló csodákkal. Jézus szavaiból sok más igazságot is ellenőrizhetünk: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. (21) Sőt már az is méltó az ítéletre, aki haragszik testvérére, folytatja Jézus. A mostani időkben nagyon olcsó lett az emberélet. Már egészen kicsik is ölnek sok esetben. Pedig időnként megtörténik, hogy „a gyilkos nem viheti őszült fejét a sírba”. Fél évszázada hallottam egy hozzánk közeli kis faluból a megdöbbentő hírt: Öreg bácsi mászott fel a magasfeszültségű áram vezetékének oszlopára és agyonüttette magát az árammal. Sajnálkozva meséltem el a szomorú tényt egy idős asszonynak. Meglepetésemre megkeményedett az arca és áradni kezdett belőle a keserűség: Atya! Úgy ötven évvel ez előtt a bátyám néhány napos szabadságra jött haza gyalog a huszonhárom km-re lévő kaszárnyából. A kocsiút jobb árka mellett ment ütemesen. Mögötte egy lovas kocsi zörgött. A kocsis mellett egy másik katona utazott. Amikor a bátyámat meglátta a kocsis, dühbe gurult és káromkodott, majd hangosan azt mondta: Na, ezt most agyon tipratom! Megrángatta a gyeplőszárat, rávert a lovakra, megvadította őket, és azok az ostortól félve hátrafelé lesve, összetiporták a fiatal katonát. A csendőröknek a kocsis azt hazudta, hogy a lovak megvadultak. Utasa mellette tett vallomást, de pár nap múlva agyonrúgta egy ló. A kocsis eldicsekedett menyasszonyának tettével. A menyasszony elfehéredett, lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és ledobta a legény elé a földre. Ezt követően abba a faluba nősült be a tettes, amelyikben öngyilkosként végezte az életét.”Méltó volt az ítéletre”
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése