Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.02.18. kedd
„Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik. Senki se mondja, aki kísértést szenved: Isten kísért, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe. Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül” (Jak 1,12-15)
Jakab apostol levele első soraiban úgy mutatkozott be, mint az Isten, az Atya és a Fiú, Jézus Krisztus szolgája. Az Atyát már ősszüleink is ismerték a rengeteg jó láttán, amit kaptak tőle. Ádám tapasztalt, a hogy korábban nem létezett. Szemét kinyitva, amit meglátott, a minden jóval, széppel és hasznossal megtöltött paradicsomkertben, azt most látta először. A jóságos hang, amit először hallott, a tökéletes öröm üzenete volt számára. A négy folyó, amely vízzel locsolta a gyönyörűség paradicsomát, az ő éledező szomját is oltotta. A biztatás, hogy kóstolja meg bátran a kert minden fájának gyümölcsét, és gondozza ezután az egész kertet, mert kizárólag neki és utódainak szánta a jóságos jótevő, a szeretet gondoskodását ismertette meg vele. Ennek a hangulatát éleszti fel Jakab apostol első verssoraiban. Még azt az ismeretlen érzést is felpezsdíti lelkében, hogy ez a nagy ajándék a maga felséges bőségével titokzatos érzést ébreszt a szívében, amit először meg sem ért igazán, de lelkében láthatatlan jótevője egyre tudatosabbá gerjeszti: Nem jó neked egyedül itt állnod! Ezt az érzést alkotód oltotta szívedbe. Mert akit egyre jobban megismersz, az a maga végtelen tudását és végtelen hatalmát megosztotta isteni módon született Fiával és ketten együtt adták át Szentlelküknek, hogy a végtelen gazdagságnak hárman együtt örüljenek, örökre együtt legyenek boldogok. A teremtésben a mérhetetlen csillagvilágot sem egyedül a te szemednek hozta létre, hogy gyönyörködjék benne, hanem azt az érzést oltotta beléd, hogy alkot majd neked hozzád hasonló társat, akivel te is megoszthatsz mindent. (Ter 1,26-31; 2,4b-16) Az első tilalom is megszületett azért, hogy mindezt ne tegye tönkre Isten esküdt ellenségének bősz dühe és bosszúvágya: „a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz”. (17) Az apostol levele első fejezetében Isten jóságát ígéri a mindenkor élő és jót akaró embereknek. Majd azokról ír, akik Éva kísértését újra élik: Nem engednek a kísértőnek, legyen az a sátán vagy annak a segítőtársa az emberi társadalom elcsábult és másokat magával rántó ember. „Istent nem lehet rosszra csábítani. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe. Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül. Ne legyetek tehát tévedésben, szeretett testvéreim. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak. Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek” (Jak 1,13b-18) Aki a jó Istentől adott alapelvek szerint él, annak nem kell félnie a megváltott világban, mert Jézus, a mi megváltónk eltörölte a bűn uralmát: a kísértésbe esetteket örökké várja papjai személyében a gyóntatószékben. Ő istenfiúi szeretetével húsvét hajnalán végig járta Jeruzsálemet, és minden hitét vesztett hívének megadta személyesen a feloldozást, kinek sírhoz vezető úton, kinek a sír nyitott ajtajában, kinek az emmauszi második szentmisén, kinek az utolsó vacsora termében. S ami nekünk a legfontosabb: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad”(Jn 20,22-23)
2014.02.18. kedd
„Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik. Senki se mondja, aki kísértést szenved: Isten kísért, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe. Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül” (Jak 1,12-15)
Jakab apostol levele első soraiban úgy mutatkozott be, mint az Isten, az Atya és a Fiú, Jézus Krisztus szolgája. Az Atyát már ősszüleink is ismerték a rengeteg jó láttán, amit kaptak tőle. Ádám tapasztalt, a hogy korábban nem létezett. Szemét kinyitva, amit meglátott, a minden jóval, széppel és hasznossal megtöltött paradicsomkertben, azt most látta először. A jóságos hang, amit először hallott, a tökéletes öröm üzenete volt számára. A négy folyó, amely vízzel locsolta a gyönyörűség paradicsomát, az ő éledező szomját is oltotta. A biztatás, hogy kóstolja meg bátran a kert minden fájának gyümölcsét, és gondozza ezután az egész kertet, mert kizárólag neki és utódainak szánta a jóságos jótevő, a szeretet gondoskodását ismertette meg vele. Ennek a hangulatát éleszti fel Jakab apostol első verssoraiban. Még azt az ismeretlen érzést is felpezsdíti lelkében, hogy ez a nagy ajándék a maga felséges bőségével titokzatos érzést ébreszt a szívében, amit először meg sem ért igazán, de lelkében láthatatlan jótevője egyre tudatosabbá gerjeszti: Nem jó neked egyedül itt állnod! Ezt az érzést alkotód oltotta szívedbe. Mert akit egyre jobban megismersz, az a maga végtelen tudását és végtelen hatalmát megosztotta isteni módon született Fiával és ketten együtt adták át Szentlelküknek, hogy a végtelen gazdagságnak hárman együtt örüljenek, örökre együtt legyenek boldogok. A teremtésben a mérhetetlen csillagvilágot sem egyedül a te szemednek hozta létre, hogy gyönyörködjék benne, hanem azt az érzést oltotta beléd, hogy alkot majd neked hozzád hasonló társat, akivel te is megoszthatsz mindent. (Ter 1,26-31; 2,4b-16) Az első tilalom is megszületett azért, hogy mindezt ne tegye tönkre Isten esküdt ellenségének bősz dühe és bosszúvágya: „a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz”. (17) Az apostol levele első fejezetében Isten jóságát ígéri a mindenkor élő és jót akaró embereknek. Majd azokról ír, akik Éva kísértését újra élik: Nem engednek a kísértőnek, legyen az a sátán vagy annak a segítőtársa az emberi társadalom elcsábult és másokat magával rántó ember. „Istent nem lehet rosszra csábítani. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe. Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül. Ne legyetek tehát tévedésben, szeretett testvéreim. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak. Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek” (Jak 1,13b-18) Aki a jó Istentől adott alapelvek szerint él, annak nem kell félnie a megváltott világban, mert Jézus, a mi megváltónk eltörölte a bűn uralmát: a kísértésbe esetteket örökké várja papjai személyében a gyóntatószékben. Ő istenfiúi szeretetével húsvét hajnalán végig járta Jeruzsálemet, és minden hitét vesztett hívének megadta személyesen a feloldozást, kinek sírhoz vezető úton, kinek a sír nyitott ajtajában, kinek az emmauszi második szentmisén, kinek az utolsó vacsora termében. S ami nekünk a legfontosabb: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad”(Jn 20,22-23)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése