Szent Bernát apát beszédeiből
A bölcsesség keresése
Dolgozzunk azért az eledelért, amely el nem vész, és így munkáljuk üdvösségünket. Tevékenykedjünk az Úr szőlőjében, hogy a napi egy dénárt elnyerhessük. Fáradozzunk a bölcsesség által, amely ezt mondja: Akik általam dolgoznak, nem vétkeznek (Sir 24, 21)A szántóföld a világ (Mt 13,38), hirdeti az Igazság. Ásnunk kell benne, ássuk ki a benne rejlő kincseket. Maga a bölcsesség az, amit kibányászhatunk belőle. Mi pedig ezt keressük, ezt kívánjuk mindnyájan. Ha keresitek – úgymond –, valóban keressétek: forduljatok vissza, és jöjjetek el újra (vö. Iz 21, 12). Kérdezed, hogy mitől kell visszafordulnod? Saját akaratodtól fordulj el, mondja (vö. Sir 18, 30). És ha saját akaratom földjén nem találom, kérdezed, akkor hol található a bölcsesség? Mert lelkem nagyon vágyódik utána, és megtalálnom sem elég. Csak akkor nyugszom meg, ha jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel meríthetek ölembe (vö. Lk 6, 38). Méltán kívánom, hiszen boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, és aki okosságra tesz szert (Péld 3, 13). Keresd tehát, amíg megtalálható, és addig hívd segítségül, amíg közel van.Akarod hallani, hogy milyen közel van? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben (Róm 10, 8), de csak akkor, ha tiszta szívvel keresed, mert akkor megtalálod a szíved mélyén a bölcsességet, és ajkadon elömlik az okosság. Elég, ha csupán elömlik, ne akard, hogy kiömöljön vagy kifolyjék. A bölcsességben ugyanis mézet találsz, de ne légy mohó annak élvezetében, nehogy csömört okozzon, és kihányd. Úgy fogyaszd, hogy éhezni tudd mindenkor. Ezt mondja ugyanis a bölcsesség saját magáról: Aki megízlel, még jobban kíván (Sir 24, 21). Ne becsüld túl, amit belőle merítettél, nehogy csömört okozzon, és hányásra vezessen, és nehogy megvonják tőled azt is, amit már elértél, mivelhogy idő előtt felhagytál a keresésével. Nem szabad abbahagynod a keresést, amíg csak megtalálható; hívni, kutatni kell, amíg közel van. Egyébként is, ahogy szintén Salamon mondja: Ha mézet eszel, a túl sok abból sem jó; ugyanúgy, aki a dicséretet hajszolja, azt tönkreteszi ez a dicsősége(Péld 25, 27). Amint tehát boldog ember az, aki megtalálja a bölcsességet, az is boldog,vagy még boldogabb, aki mindent bölcsen megfontol (Péld 3,13).Ezzel kapcsolatban már túláradásról is beszélhetünk. E három dologban tényleg túl is áradhat a bölcsesség és az okosság: ha megvalljuk szánkkal a bűneinket, ha hálát adunk, és dicséretet mondunk, és ha a beszédünk mások épülésére is szolgál. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál (Róm 10, 10). Azután pedig az igaz először saját magát vádolja (Péld 18, 17), azután az Urat magasztalja, és (ha erre is jut bölcsességéből) embertársának épülésére is kell szolgálnia.
A bölcsesség keresése
Dolgozzunk azért az eledelért, amely el nem vész, és így munkáljuk üdvösségünket. Tevékenykedjünk az Úr szőlőjében, hogy a napi egy dénárt elnyerhessük. Fáradozzunk a bölcsesség által, amely ezt mondja: Akik általam dolgoznak, nem vétkeznek (Sir 24, 21)A szántóföld a világ (Mt 13,38), hirdeti az Igazság. Ásnunk kell benne, ássuk ki a benne rejlő kincseket. Maga a bölcsesség az, amit kibányászhatunk belőle. Mi pedig ezt keressük, ezt kívánjuk mindnyájan. Ha keresitek – úgymond –, valóban keressétek: forduljatok vissza, és jöjjetek el újra (vö. Iz 21, 12). Kérdezed, hogy mitől kell visszafordulnod? Saját akaratodtól fordulj el, mondja (vö. Sir 18, 30). És ha saját akaratom földjén nem találom, kérdezed, akkor hol található a bölcsesség? Mert lelkem nagyon vágyódik utána, és megtalálnom sem elég. Csak akkor nyugszom meg, ha jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel meríthetek ölembe (vö. Lk 6, 38). Méltán kívánom, hiszen boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, és aki okosságra tesz szert (Péld 3, 13). Keresd tehát, amíg megtalálható, és addig hívd segítségül, amíg közel van.Akarod hallani, hogy milyen közel van? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben (Róm 10, 8), de csak akkor, ha tiszta szívvel keresed, mert akkor megtalálod a szíved mélyén a bölcsességet, és ajkadon elömlik az okosság. Elég, ha csupán elömlik, ne akard, hogy kiömöljön vagy kifolyjék. A bölcsességben ugyanis mézet találsz, de ne légy mohó annak élvezetében, nehogy csömört okozzon, és kihányd. Úgy fogyaszd, hogy éhezni tudd mindenkor. Ezt mondja ugyanis a bölcsesség saját magáról: Aki megízlel, még jobban kíván (Sir 24, 21). Ne becsüld túl, amit belőle merítettél, nehogy csömört okozzon, és hányásra vezessen, és nehogy megvonják tőled azt is, amit már elértél, mivelhogy idő előtt felhagytál a keresésével. Nem szabad abbahagynod a keresést, amíg csak megtalálható; hívni, kutatni kell, amíg közel van. Egyébként is, ahogy szintén Salamon mondja: Ha mézet eszel, a túl sok abból sem jó; ugyanúgy, aki a dicséretet hajszolja, azt tönkreteszi ez a dicsősége(Péld 25, 27). Amint tehát boldog ember az, aki megtalálja a bölcsességet, az is boldog,vagy még boldogabb, aki mindent bölcsen megfontol (Péld 3,13).Ezzel kapcsolatban már túláradásról is beszélhetünk. E három dologban tényleg túl is áradhat a bölcsesség és az okosság: ha megvalljuk szánkkal a bűneinket, ha hálát adunk, és dicséretet mondunk, és ha a beszédünk mások épülésére is szolgál. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál (Róm 10, 10). Azután pedig az igaz először saját magát vádolja (Péld 18, 17), azután az Urat magasztalja, és (ha erre is jut bölcsességéből) embertársának épülésére is kell szolgálnia.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése