2014. február 19., szerda

2014.02.19. szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.02.19. szerda

Az igazi jóságot kívánja elénk állítani Jakab apostol a most következő részletében. A bölcselet szerint jó az, ami megfelel a céljának. Az embert Isten azért teremtette, hogy mindkét természetét, az anyagi testet és a szellemi lelket közös erőfeszítésekkel alkalmassá tegye az istengyermeki életre. A lelkünk erre könnyebben hangolható, hiszen szellemi természete eleve az isteni igazságra van teremtve. A lélek szellemi jósága ugyanígy nézhető: ennek a művelése a legnagyobb szellemi érték, a szeretet szolgálata. „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten őbenne”.(1Jn 3,16b)

Az apostol most gyakorlati példákkal mutat rá, hogyan lehet az ember egyre okosabb tanítványa az Istennek. „Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert haragjában az ember nem azt teszi, ami Isten előtt igazságos. Ezért hagyjatok fel minden tisztátalansággal és burjánzó gonoszsággal, fogadjátok szelídséggel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket”(Jak 1,19-21) Amikor a lélek érdeke, hogy nyugodt maradjon a szenvedélyek viharával küszködő ember, bizony szüksége van az ember személyi uralmára, hogy ne védje teste tomboló követeléseit, hanem értse meg, ez a testi vágy a test szempontjai szerint jogos lehet, de a cél szolgálata fontosabb. Hány házasságtörést elkerülne az ember, hány meggondolatlan gyilkosság elmaradna, börtön ajtók nem kattannának hosszú évekre a szenvedély miatt elkövetett bűnök megtorlásaként. „Ezért hagyjatok fel minden tisztátalansággal és burjánzó gonoszsággal, fogadjátok szelídséggel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket. A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonló ahhoz az emberhez, aki a természettől kapott arcát tükörben nézegeti. Megnézi magát, aztán odébb megy,, s nyomban elfelejti, milyen is volt. Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz”. (21-25)Testünknek értékes szerve, amely óriási előny az emberek életében a szájüregben lévő nyelv. A némák mennyit szenvednek, hogy gondolataikat kézmozdulatokkal közöljék környezetükkel. A leírt szöveg nagy érték, de az ajak és nyelv által kiformált szavak közlése utánozhatatlanok, de a vétkek sokasága röpülhet a térben szanaszét, ha valakinek szavai nem az igazságot és a szeretetet ontják, hanem hazugság, sértés-bántás áradata ömlik az ajkán, az erősen gondolja meg Jakab apostol erre vonatkozó tanítását: „Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, hanem áltatja magát, annak vallásossága mit sem ér. Isten és az Atya szemében ez az igaz, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől”(26-27) Milyen szép a papi zsolozsma nyitó akkordja:„Nyisd meg, Uram,ajkamat! Hogy dicséretedet hirdesse szavam”. Amikor a szent liturgiát magyarul mondhatjuk, tegyük készséggel, és minden „profán” szavunk legyen olyan, amire egyik ihletett költőnk verse biztat: „Ó szép magyar nyelv, Aki egyszer téged ajkára vőn, Többé nem dobhat el. Szentség gyanánt, hogy befogadja éked őrző oltárrá váljék a kebel”. Minden szavunk legyen a fölséges Istenhez és önmagunkhoz méltó. Ez a jövő örömforrása lehet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése