Jézus csodái 9. - Nagyon szenvedsz?

Nagyon szenvedsz?

 

Mielőtt Jézus elkezdené a harmadik parancsolat magyarázatát, megáld egy pici fiút, akinek eltört két lábacskája, és egyetlen orvos sem tudta meggyógyítani, mert a gerincoszlophoz közel tört el mindkettő. Így mondja el édesanyja, könnyezve, és folytatja:

– Leánytestvérkéjével a falu utcáján futkározott. Rohanó lovakkal közeledett kocsiján egy heródiánus, és besodródott a kocsi alá. Azt hittem meghalt. De még rosszabb történt. Látod. Ezen a deszkán tartom, mert mást nem lehet tenni. És szenved, szenved, mert szúrja a csont. De amikor majd a csont nem szúrja tovább, akkor azért fog szenvedni, mert csak a hátán tud majd feküdni.

– Nagyon szenvedsz? – kérdi Jézus szánakozva a síró fiúcskát.

– Igen.

– Hol?

– Itt... meg itt – és bizonytalankodó kis kezével megérinti két csípőcsontját. – És még itt és itt – és megérinti a derekát és vállait – Kemény a deszka, és meg akarok mozdulni, de... – és keservesen sír.

– Akarsz a karomba jönni? Jössz? Fölviszlek oda. Mindenkit fogsz látni, míg beszélek.

– Iiigen (és igenje tele van vágyakozással). Szegényke, esdőn nyújtja ki két kis karját.

– Akkor gyere!

– De nem tud, Mester, lehetetlen! Túl nagy a fájdalma... Én sem tudom megmozdítani, hogy megmossam.

– Nem fogok neki fájdalmat okozni.

– Az orvos...

– Az orvos csak orvos. Én pedig ÉN vagyok. Miért jöttél?

– Mert te a Messiás vagy – válaszolja az asszony, akinek arca hol elsápad, hol kipirul, a remény és a reménytelenség között vergődve.

– És akkor? Gyere, kicsim! – Jézus egyik karját az erőtlen kis lábszárak alá tolja, a másikat pedig a kis vállak alá. Így emeli föl a gyermeket, és megkérdezi tőle: – Fájdalmat okozok neked? Nem? Akkor köszönj a mamádnak, és menjünk!

És megy terhével, az utat engedő nép között. Egészen a nagy szoba végébe megy, ott föllép egy emelvény-félére, amelyet azért készítettek neki, hogy mindenki láthassa, az udvarról is. Hozat egy kis lócát és ráül, eligazgatja térdén a kisfiút, és megkérdi:

– Jó itt? Most légy jó gyerek, és hallgasd te is!

Elkezd beszélni. Csak jobb karjával tesz mozdulatokat, mert a ballal a gyermeket fogja, aki nézi az embereket, és boldog, hogy lát valamit. Rámosolyog anyjára is, aki – ott hátul – a reménykedéstől remeg. Eljátszadozik a Jézus köntösét összefogó zsinórövvel, a Mester puha, szőke szakállával és hosszú hajának egy fürtjével.

Jézus a harmadik parancsolatot magyarázza (T 13-16), amelyben a kisgyermekeket állítja példaképül hallgatói elé. Végül felszólítja a gyermeket, hogy fusson anyjához. Jézus ezzel fejezi be:

– Tegyetek ti is úgy, mint a kis Jancsi, ti, akik bűnbe estek, és megsebzitek magatokat! Higgyetek Isten szeretetében. Béke veletek!

(2-568)