Jézus csodái 12. - A királyi tisztviselő fia

A királyi tisztviselő fia

 

Jézus ismét felkeresi Kánában Zsuzsannát. Vele vannak unokatestvérei. Mialatt a házban tartózkodnak, pihennek és étkeznek, Jézus egyszerű szavakkal tanítja a jó embereket, és vigasztalja bánatában Zsuzsanna férjét. Úgy látszik, Zsuzsanna beteg, mert nincs jelen, és állandóan az ő szenvedését emlegetik. Ekkor belép egy előkelő öltözetű férfi, és Jézus lábaihoz borul.

– Ki vagy? Mit kívánsz?

Amíg az sóhajtozik és sír, a házigazda félrehúzza Jézust, és fülébe súgja: „Ez a negyedes fejedelem egyik tisztviselője. Ne nagyon bízzál benne!”

– Beszélj hát! Mit akarsz tőlem?

– Mester, megtudtam, hogy visszaérkeztél. Úgy vártalak, ahogyan Istent várják. Gyere azonnal Kafarnaumba! Fiam oly súlyos betegen fekszik, hogy órái meg vannak számlálva. Találkoztam Jánossal, a tanítványoddal. Tőle tudtam meg, hogy idejöttél. Gyere azonnal, gyere, mielőtt túl késő lenne!

– Hogyan? Te, aki Izrael szentje üldözőjének vagy a szolgája, tudsz hinni bennem? A Messiás Előfutárában nem hisztek. Hogyan tudtok akkor hinni a Messiásban?

– Igaz. A hitetlenség és a kegyetlenség bűnét követtük el. De könyörülj meg egy apán! Én ismerem Kúzát. És láttam Johannát. Láttam a csoda előtt és a csoda után is. És hittem benned.

– Bizony! Annyira hitetlen és romlott nemzedék vagytok, hogy hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Hiányzik belőletek az első szükséges feltétel ahhoz, hogy elnyerjétek a csodát.

– Igaz! Teljesen igaz! De látod... Én most hiszek benned, és kérlek: gyere, azonnal gyere Kafarnaumba! Kerítek neked egy bárkát Tibériásban, hogy gyorsabban odaérj. De gyere, mielőtt kisfiam meghal! – És keservesen sír.

– Most nem megyek. De te menj vissza Kafarnaumba. Fiad e pillanattól fogva egészséges, és él.

– Isten áldjon meg, Uram! Hiszek! De mivel azt akarom, hogy egész házam ünnepeljen téged, jöjj el majd otthonomba!

– Elmegyek. Isten veled! Béke legyen veled!

Az ember sietve távozik, és utána nyomban lódobogást lehet hallani.

– De csakugyan meggyógyult az a fiú? – kérdezi Zsuzsanna férje.

– Te képes volnál azt hinni, hogy hazudom?

– Nem, Uram. De te itt vagy, a fiú pedig ott.

– Az én lelkem számára nem léteznek sem korlátok, sem távolságok.

– Ó, Uram, aki menyegzőmön borrá változtattad a vizet, változtasd mosollyá sírásomat! Gyógyítsd meg nekem Zsuzsannát!

– Mit adsz nekem cserébe érte?

– Akkora összeget, amekkorát csak akarsz!

– Nem piszkolom be a Mammon vérével azt, ami szent. A lelkedtől kérdem, mit adsz nekem.

– Akár önmagamat is, ha akarod.

– És ha egy kimondottan nagy áldozatot kérnék tőled?

– Uram, én hitvesem testi egészségét kérem tőled, és mindnyájunk megszentelődését. Azt hiszem, hogy én, ennek elnyeréséért, semmit sem tarthatok túl nagynak...

– Te epekedsz asszonyod után. De ha én őt egészséges élettel visszaadnám neked, azonban örökre meghódítanám nőtanítványomnak, mit szólnál?

– Hogy... hogy jogod van hozzá, és hogy... utánozni fogom Ábrahámot a készséges áldozatvállalásban.

– Helyesen mondtad. Halljátok mindnyájan: Áldozatom ideje közeledik. Mint a víz, úgy szalad, gyorsan, megállás nélkül a torkolat felé. Teljesítenem kell mindazt, ami kötelességem. Az emberi keményszívűség azonban oly sok missziós területet elzár előlem. Édesanyám és Mária, Alfeus felesége, velem jön majd, amikor eltávozom innen, hogy olyan emberek közé menjek, akik még nem szeretnek engem, vagy nem is fognak szeretni soha. Bölcsességem tudja, hogy a nők tudnak majd segíteni a Mesternek ezen az elzárt területen. Azért jöttem, hogy a nőt is megváltsam, és az eljövendő hosszú időszakban, az én időmben, látni fognak majd nőket, akik papnőkhöz hasonlóan szolgálnak az Úrnak és az Úr szolgáinak. Tanítványaimat én választottam ki. De hogy kiválaszthassam a nőket, akik nem szabadok, ezt az apáktól és a férjektől kell kérnem. Akarod te ezt?

– Uram... én szeretem Zsuzsannát. És mostanáig inkább úgy szerettem őt, mint testet, és nem mint lelket. De oktatásod nyomán máris megváltozott bennem valami, és feleségemet, mint lelket nézem, és nemcsak mint testet. A lélek Istené, és te, a Messiás, Isten Fia vagy. Nem vitathatom el jogodat arra, ami Istené. Ha Zsuzsanna követni akar téged, én nem leszek ellene. Csak, kérlek, művelj csodát, és gyógyítsd meg őt testében, engem pedig érzelmeimben...

– Zsuzsanna meggyógyult. Néhány órán belül ő maga jön elmondani neked örömét. Hagyd, hogy lelke kövesse elhatározását anélkül, hogy szólnál neki arról, amit most mondtam. Meg fogod látni, hogy lelke úgy jön majd hozzám magától, mint ahogy a láng tör fölfelé. Ettől azonban nem hal ki belőle a hitvesi szeretet. Hanem följut a legmagasabb fokra, ami azt jelenti, hogy legkiválóbb részetekkel: lelketekkel szeretitek egymást.

– Zsuzsanna a tied, Uram! Lassan, nagy fájdalmak között kellett volna meghalnia. És mint halottat, valóban elveszítettem volna őt a földön. De mivel úgy lesz, amint te mondod, továbbra is mellettem lesz, hogy magával vihessen a te utaidon. Isten adta őt nekem, és Isten veszi el tőlem. Áldott legyen a Magasságbeli, amikor ad, és amikor elvesz!

(3-50)