Ismerek egy orvost
Jézus, Simonnal együtt megérkezik
a Getszemáni-kertben lévő házba. János a sötét konyhában szundikál. Jézus
megszólítja:
– János!
– Te, Mester? Estére vártalak.
– Előbb jöttem. Hogy érezted
magadat, János?
– Mint egy pásztora mellől
elcsatangolt bárány. Mindenkinek beszéltem rólad, mert rólad beszélni annyi
volt, mint egy kicsit veled lenni. Beszéltem néhány rokonomnak, ismerősnek,
idegennek. Annásnak is... Meg egy nyomoréknak, akit három dénárral barátommá
tettem. Úgy kaptam, és neki adtam. És egy asszonynak is – olyan korú, mint
édesanyám – aki egy ajtó előtt sírdogált egy csoport asszony között.
Megkérdeztem: „Miért sírsz?” Azt mondta: „Az orvos kijelentette nekem: 'Leányod
tüdőbajos. Nyugodj bele! Az első októberi zivatarok idején meg fog halni.'
Nincs más gyermekem rajta kívül. Szép, jó és tizenöt éves. Úgy volt, hogy
tavasszal férjhez megy, de menyasszonyi láda helyett sírboltot kell majd
készíttetnem neki.” Erre azt mondtam: „Ismerek egy Orvost, aki meggyógyíthatja
neked, ha van hited.” „Már senki se tudja meggyógyítani. Három orvos is
megvizsgálta. Már vért köp!” „Az enyém ám nem olyan orvos, mint a tieid”
mondtam. „Nem orvossággal gyógyít, hanem hatalmával. Ő a Messiás...” Egy kis
öregasszony akkor így szólt: „Ó, hidd el, Erzsi! Ismerek egy vak embert, aki
neki köszönheti, hogy lát!” Az anya erre a bizalmatlanságból átcsapott a
reménykedésbe, és vár téged... Jól tettem? Csak ennyit tettem.
– Jól tetted. Este elmegyünk
barátaidhoz... Holnap pedig elindulunk Galilea felé.
(2-50)
Másnap Jézus a
Hal-kapunál várja Júdást, s közben elbeszélget egy római katonával, Sándorral.
– Mester, ott jön Júdás
a pásztorokkal és az asszonyokkal. Ha jól látom, köztük van a tegnapi lány is – mondja János.
– Békesség mindnyájatoknak –
mondja Jézus, amikor odaérnek. Még mást is akar mondani, azonban egy sovány, de
fiatal leány kiválik a csoportból, és Jézus lábaihoz borul:
– Még egyszer add rám áldásodat,
Mesterem és Megmentőm, és én is hadd csókoljalak meg újra! Ezzel megcsókolja
Jézus kezeit.
– Menj! Légy boldog és jó. Jó
leány, majd jó hitves, s azután jó anya. Születendő gyermekedet tanítsd majd
meg nevemre és tanításomra. Béke veled és édesanyáddal! Béke és áldás
mindazoknak, akik Isten barátai! Béke veled is, Sándor!
(2-301)
Annalia, a meggyógyított leány,
később felkeresi Jézust Názáretben, és kifejezi vágyát, hogy szüzességet
fogadjon, és meghaljon, Jézus halála előtt. Jézus teljesíti mindkét vágyát.
Lásd M 7,261-265; 13,535-540, F 50-53.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése