Leányom már halálán van!
A tizedik parancsolat
magyarázatának befejezése után Jézus meggyógyít egy majdnem vak embert, és
meghallgat egy kis öregasszonyt, aki Dokóból jött, hogy megkérje, menjen el
beteg menyéhez.
Mivel a farizeusok sokat
kellemetlenkednek Lázár tanyáján, Lázár és Arimateai József azt ajánlják,
hagyja el a tanyát. Útközben Jézus elmegy Dokóba. Kora reggel érkezik oda, egy
téli napon. Megkérdezi egy korai járókelőtől:
– Hol lakik Marianna, az öreg
anya, akinek haldoklik a menye?
– Nézd, ember! Annak az utcának a
végén van egy tér. A sarkon van egy kút. Onnan három utca indul ki. Azon indulj
el, amelynek közepén egy pálmafa van, és menj még száz lépést. Találsz egy
árkot. Emellett menj a gerenda-hídig. Azon átmész, és látsz egy kis fedett
sikátort. Azon áthaladsz. Amikor már nincs se út, se fedett utca, mert
beletorkollik egy térbe, megérkeztél. Marianna háza aranyszínű az öregségtől.
Amennyi pénzük van, azzal nem tudják rendbe hozatni. Nem téveszted el.
Messziről jössz?
– Nem nagyon.
– De galileai vagy?
– Igen.
– És ezek? Az ünnepre
jössz?
– A barátaim. Isten veled, ember!
Béke legyen veled! – Jézus faképnél hagyja a fecsegőt, aki mostmár nem siet. És
elindul a maga útján. Az apostolok pedig mögötte.
Megérkeznek a kis térre. Tenyérnyi
nagyságú, nagyon sáros terület, közepén egy magas tölgyfával, amely úrként nőtt
ki itt, és nyáron talán majd hasznos is lesz. Most azonban csak mélabút áraszt,
annyira sűrű és sötét, a szegényes házak fölött, amelyektől elfogja a
világosságot és a napfényt.
Marianna háza a
legnyomorúságosabb. Széles és alacsony, de végtelenül elhanyagolt! A kapu tele
van foltokkal, amelyeket az elkorhadt farészek helyén keletkezett hasadékokra
tettek. Egy ablaktábla nélküli kis ablak csak egy fekete lyuk, mint szemgolyó
nélküli szemgödör.
Jézus
kopogtat a kapun. Egy tíz év körüli, sápadt, kócos, kivörösödött szemű kislány
jön elő.
– Marianna unokája vagy? Mondd meg
öreganyádnak, hogy Jézus van itt!
A gyermeklány nagyot kiált, elfut,
és hangosan hívja. Kisiet egy öregasszony. Hat kisgyermek követi, az előbbi
kislányon kívül. A legnagyobb fiúcska a kislány ikertestvérének látszik. A
legkisebbek, két mezítlábas, sovány csöppség, az öregasszony ruhájába
kapaszkodnak, és még alig tudnak járni.
– Ó, eljöttél! Gyerekek,
tiszteljétek a Messiást! Éppen jókor érkezel szegény házamba! Leányom már
halálán van... Ne sírjatok, gyerekek, nehogy meghallja! Szegény teremtések! A
kislányok ki vannak merülne a virrasztástól, mert én elvégzek mindent, de
virrasztani már nem bírok, földre esek az álmosságtól. Hónapok óta nem voltam
ágyban. Most egy széken alszom, hogy mellette és a kisleányok mellett legyek.
De ők még kicsik, és szenvednek miatta. A fiúcskák: ezek itt, járnak fát
gyűjteni, hogy tudjunk tüzelni, meg el is adnak belőle, hogy legyen
kenyérrevaló. Tönkremennek, nyomorult unokáim! De nem a fáradozás öl meg
minket, hanem az, hogy látnunk kell őt meghalni... Ne sírjatok! Nálunk van
Jézus.
– Igen, ne sírjatok. A mama meg
fog gyógyulni, apátok hazajön, és nem lesz annyi kiadástok, és éhezni se fogtok
annyit. Ez a két legkisebb?
– Igen, Uram. Az a gyenge teremtés
háromszor szült ikreket... és a melle megbetegedett.
– Van, akinek túl sok, és van,
akinek semmi! – dünnyögi Péter a szakállába, majd megfogja az egyik csöpp fiút,
és egy almát ad neki, hogy elhallgattassa. Erre a másik is kér egyet, és Péter
neki is ad. Jézus az öregasszonnyal megy, túl az előtéren, az udvarba, és
fölmegy a lépcsőn, hogy belépjen a szobába, ahol egy fiatal, csonttá
soványodott asszony nyög.
– A Messiás, Jeruza. Most majd nem
szenvedsz tovább. Látod, hogy csakugyan eljött? Izsák sohasem hazudik. Ő
mondta. Hidd el hát, hogy ahogy eljött, úgy meg is tud gyógyítani.
– Igen, jó anyám. Igen,
Uram. De ha nem tudsz meggyógyítani, legalább tedd, hogy meghaljak! Kutyák
vannak a mellemben. Gyermekeim szája, akiknek édes tejet adtam, tüzet és
kínkeservet tett bele. Nagyon szenvedek, Uram! Nagyon sok pénzbe kerülök! A
férjem messze van, kenyérkereset miatt. Az öreganya tönkremegy. Én meghalok...
Kire maradnak a gyerekek, amikor én meghalok a betegségtől, ő pedig a
fáradtságtól és a kínlódástól?
– A madarakról
gondoskodik Isten, és ugyanígy az ember apró gyermekeiről is. De nem fogsz
meghalni. Nagyon fáj itt? – Jézus rá akarja tenni kezét a körülpólyált mellre.
– Ne nyúlj hozzám! Ne
növeld fájdalmamat! – kiált a beteg.
Jézus azonban óvatosan
ráteszi hosszú kezét a beteg emlőre.
– Valóban tűz van itt
belül, szegény Jeruza. Az anyai szeretet vált tűzzé melledben. De azért, ugye
nem gyűlölöd sem férjedet, sem gyermekeidet?
– Ó, miért tenném? Ő jó,
és mindig szeretett engem. Okos szeretettel szerettük egymást, és szerelmünk
gyermekekben virágzott ki... Ők pedig!... gyötrődöm, hogy itt kell hagynom őket, de... Uram! Hisz
megszűnt a tűz! Anya! Anya! Olyan, mintha egy angyal fújna mennyei levegőt
kínomra! Ó! Micsoda nyugalom! Ne vedd el, ne vedd el kezedet, Uram! Inkább
nyomd rá! Ó, micsoda erő! Micsoda öröm! Gyermekeim! Jöjjenek ide a gyermekeim!
Akarom őket! Dína! Oziás! Anna! Széba! Melki! Dávid! Júdás! Ide! Ide! A mama
már nem hal meg! Ó!... – A fiatalasszony örömtől sírva hanyatlik párnáira, míg
odasietnek gyermekei. Az öregasszony pedig letérdel, és nem találva mást
örömében, rázendít a tüzes kemencében lévő Azariás énekére, és végig mondja,
öreges, reszkető, megindult hangján. (Lásd: Dániel 3,51-90)
– Ah, Uram! De mit adhatok neked?
Semmim sincs, amivel megtisztelhetnélek! – mondja a végén.
Jézus fölemeli, és ezt mondja:
– Csak azt engedd meg, hogy
kipihenhessem itt fáradtságomat. És hallgass! A világ nem szeret engem. Egy
időre el kell mennem. Istenhez való hűséget, és hallgatást kérek tőled. Tőled,
a fiatalasszonytól és a kicsiktől.
– Ó, ne félj! Senki se jár ahhoz,
aki nyomorult! Itt maradhatsz, és nem kell tartanod attól, hogy valaki meglát.
A farizeusok? Ugyan! De... mit fogtok enni? Nekem csak egy kevés kenyerem
van...
Jézus hívja a Keriótit:
– Végy magadhoz pénzt, és menj
megvenni, amire szükség van. E jó lelkeknél fogunk enni és pihenni. Ma estig.
Menj, és hallgass! – Majd a meggyógyult asszonyhoz fordul: – Vedd le a
kötéseket, kelj föl, segíts az anyának, és örvendezz! Isten kegyelmet gyakorolt
veled, hitvesi erényeidre való tekintettel. Együtt törjük meg a kenyeret, mert
ma a Fölséges Úr van a házadban, és ezt teljes örömmel kell megünnepelni. –
Majd Jézus kimegy, és odaszól Júdásnak, aki éppen indulóban van: – Bőségesen
vásárolj be! Hogy jusson nekik a következő napokra is. Nekünk Lázárnál semmink
se fog hiányozni.
– Igen, Mester. És, ha
megengeded... Van saját pénzem. Megfogadtam, hogy fölajánlom ellenségeidtől
való megmenekülésedért. Kenyér lesz belőle. Inkább adom ezeknek, akik
testvéreink Istenben, mint a Templom torkának. Megengeded? Az arany számomra
mindig álnok kígyó volt. Nem akarom többé bűvöletét. Mert olyan jól érzem
magamat, amikor jó vagyok! Szabadnak érzem magamat. És boldog vagyok.
– Tégy, ahogy akarsz,
Júdás. És az Úr adjon neked békét!
Jézus visszatér a
tanítványokhoz, amikor Júdás eltávozik.
(2-634)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése