Advent 1. vasárnapja
„hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé"
Új egyházi évet kezdünk a mai vasárnappal. Az egyházi év nem gazdasági vagy iskolalátogatás célzatával indul, hanem Urunk, Jézus Krisztus életének és tanításának felújításával igyekszik új alkalmat biztosítani nekünk, katolikus keresztényeknek, hogy egyre több érdemet gyűjtsünk, kincseket a mennyországra (vö. Mt 6,19-21), mert életünk minden percére kijelölte nekünk a mennyei Atya az igazság és a szeretet erényeinek gyakorlását. Erről számoltat el bennünket a halálunkat követő külön ítéleten és az utolsó ítéleten is. Jézus ehhez ad új lendületet, bőséges kegyelmet mindegyikünknek. Igen, arra kell felkészülnünk, hogy életünk minden percéről számot kell adnunk. A szempont: jó gyermeke voltam-e a Menyei Atyának? Szerettem-e Őt, szolgáltam-e neki úgy, ahogy Ő kívánta? Szerettem-e Isten többi gyermekét, testvéremnek fogadtam-e el őket? Azt tartottam-e életem legfőbb kötelességének, hogy a mellém rendelt embereket állandó törekvéssel, igazán és önzetlenül tegyem boldoggá? Mert aki nem ezt tartotta legfőbb kötelességének, az bármit tett, hiába és fölöslegesen élt. Az apostollal együtt mondom: „Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek: éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre”(1Tessz 4,1) Az evangéliumban Jézus arra figyelmeztet, hogy úgy kell kihasználnunk az új egyházi évet, hogy egyszer, előbb vagy utóbb, vége lesz a világnak. „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek”(Lk 21,25-26) a hitetlen, istentagadó, önző emberek összeomlanak: hiába gyűjtöttünk milliárdokat, nincs semmi biztonságunk! Sőt: önimádatunk, hazug és igaztalan életünk együtt omlik össze a világgal. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagyhatalommal és dicsőséggel”. (27) Ettől még jobban kétségbeesnek: Végünk van, mert amit tagadtunk, mégis igaz: Ő valóban él, és most ítélni jön bennünket. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl a fejeteket, mert elérkezett megváltástok”. (28) Aki itt egész életében hitt neki, szerette és szolgált neki, annak elkezdődik ekkor az örök boldogság. Erről szól az Úr Jeremiás próféta által: „íme, jönnek majd napok, mondja az Úr, amikor teljesítem a jót, amelyet Izrael házának és Júda házának megígértem.” (Júda háza itt már Dávid fiát, a Messiást jelenti). „Azokban a napokban igaz sarjat támasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban.És a várost így hívják majd: Az Úr a mi igazságunk”.(Jer, 33,14-16) a rómaiak azt mondták: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra.” Jézus és vele én is azt ajánlom: Ha örökre boldog akarsz lenni, kezd az új egyházi évet az igazság és szeretet szolgálatával.
„hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé"
Új egyházi évet kezdünk a mai vasárnappal. Az egyházi év nem gazdasági vagy iskolalátogatás célzatával indul, hanem Urunk, Jézus Krisztus életének és tanításának felújításával igyekszik új alkalmat biztosítani nekünk, katolikus keresztényeknek, hogy egyre több érdemet gyűjtsünk, kincseket a mennyországra (vö. Mt 6,19-21), mert életünk minden percére kijelölte nekünk a mennyei Atya az igazság és a szeretet erényeinek gyakorlását. Erről számoltat el bennünket a halálunkat követő külön ítéleten és az utolsó ítéleten is. Jézus ehhez ad új lendületet, bőséges kegyelmet mindegyikünknek. Igen, arra kell felkészülnünk, hogy életünk minden percéről számot kell adnunk. A szempont: jó gyermeke voltam-e a Menyei Atyának? Szerettem-e Őt, szolgáltam-e neki úgy, ahogy Ő kívánta? Szerettem-e Isten többi gyermekét, testvéremnek fogadtam-e el őket? Azt tartottam-e életem legfőbb kötelességének, hogy a mellém rendelt embereket állandó törekvéssel, igazán és önzetlenül tegyem boldoggá? Mert aki nem ezt tartotta legfőbb kötelességének, az bármit tett, hiába és fölöslegesen élt. Az apostollal együtt mondom: „Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek: éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre”(1Tessz 4,1) Az evangéliumban Jézus arra figyelmeztet, hogy úgy kell kihasználnunk az új egyházi évet, hogy egyszer, előbb vagy utóbb, vége lesz a világnak. „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek”(Lk 21,25-26) a hitetlen, istentagadó, önző emberek összeomlanak: hiába gyűjtöttünk milliárdokat, nincs semmi biztonságunk! Sőt: önimádatunk, hazug és igaztalan életünk együtt omlik össze a világgal. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagyhatalommal és dicsőséggel”. (27) Ettől még jobban kétségbeesnek: Végünk van, mert amit tagadtunk, mégis igaz: Ő valóban él, és most ítélni jön bennünket. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl a fejeteket, mert elérkezett megváltástok”. (28) Aki itt egész életében hitt neki, szerette és szolgált neki, annak elkezdődik ekkor az örök boldogság. Erről szól az Úr Jeremiás próféta által: „íme, jönnek majd napok, mondja az Úr, amikor teljesítem a jót, amelyet Izrael házának és Júda házának megígértem.” (Júda háza itt már Dávid fiát, a Messiást jelenti). „Azokban a napokban igaz sarjat támasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban.És a várost így hívják majd: Az Úr a mi igazságunk”.(Jer, 33,14-16) a rómaiak azt mondták: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra.” Jézus és vele én is azt ajánlom: Ha örökre boldog akarsz lenni, kezd az új egyházi évet az igazság és szeretet szolgálatával.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése