Szűz Mária, az Egyház Anyja

Évközi nyolcadik hét szombatja

Szent Kieran hitvalló püspök emléknapja

A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház anyjának emlékezete

A tanítványok egy szívvel, egy lélekkel

Állhatatosan imádkoztak Máriával, Jézus anyjával.

Könyörögjünk!

Istenünk, irgalmasság Atyja, egyszülött Fiad a keresztfán függve anyját, a Boldogságos Szűz Máriát a mi anyánkká is tette, Add, kérünk, hogy a Szűzanya szerető közbenjárására Egyházad napról napra termékenyebb legyen, szent utódoknak örvendjen, és a népek minden családját anyai keblére ölelje. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„In qua potestate hæc facis?”

(Márk 11, 28a.)

„Miféle hatalommal teszed ezeket?” Hangzik fel a kérdés a Jeruzsálemi főtemplomban a zsidó nép vezetőinek ajkáról. Olyan kérdés ez, amely amióta évezredekkel ezelőtt elhangzott, és azóta is, itt cseng körülöttünk a levegőben, felhangzik az emberek lelkéből naponta szinte minden országban minden néptől. Nem sokkal vagyunk azután, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus haraggal kizavarta a templom udvarából az árusokat. Ma a zsidó nép vezetőinek minden felmerülő és neki szegezett kérdése ennek okán születik meg. A hangulat lecsendesedett, de a történtek feszültsége benne vibrált a levegőben a két tábor között. A hagyományokhoz, szokásaikhoz mereven ragaszkodó farizeusok, írástudók és főpapok, valamint Jézus Krisztus követői az első keresztények között. „Miféle hatalommal teszed ezeket?” Szól az első kérdés a megrökönyödött zsidóktól, akiknek lelkében már megszületett a döntés, hogy meg kell halnia annak az embernek, aki ilyen számukra égbekiáltó dologra mer vetemedni. Tudják pontosan és jól, hogy ez a kiűzés nem annyira az árusoknak, mint sokkal inkább éppen ő nekik szólt. Jézus Krisztus ekkor még nem rájuk emelt kezet, de a megbotránkozás nekik szólt, és az ő lelkületüknek a kiűzetését vetítette előre. A nagypénteki kihallgatása Jézus Krisztusnak gyakorlatilag már ekkor elkezdődik, és ezt ő is jól tudja, éppen ezért zsidó szokás szerint a kérdésre visszakérdezéssel válaszol, hogy érzékeltesse számukra, hogy milyenek is ők valójában. Meglebegtet egy kérdést és várja rá a választ, amelyet ő akar kikényszeríteni a kérdezettől. Ezzel a módszerrel védekezett elítélése előtti órákban is. A visszakérdezés természetéből fakadóan űrt fakaszt a két csoport között, ez az emberi logika, vagy sokkal inkább a logikátlanság csendje. A rájuk jellemző módon tanakodni is kezdtek a zsidó vezetők, és csűrték-csavarták maguk között a gondolatokat és a szavakat. Az egyenes, az őszinte ember nem gondolkodik ennyit, hanem egyenesen mondja azt, ami a szívében megszületik, ami lelkében táplálkozik, és ami ajkai által világra jön, felhangzik. A zsidók nem ilyen egyenes emberek! A zsidók körmönfont, ravasz, okoskodó, számító emberek. És éppen ezen tulajdonságaik miatt szakította meg Isten a velük való szövetségét. Isten felé ilyen módon nem lehet közeledni! Ott vagy őszinte vagy, vagy álnok! Természetes vagy, vagy hamis! Testvéreim, születésünknél fogva ezek a rossz tulajdonságok benne élnek, benne öröklődnek génjeinkben, rajtunk áll azonban, hogy a keresztség vizével és a szentségek kegyelmével képesek leszünk e rajta túllépni. A hosszas tanakodás után szembesülnie kell a zsidónépnek azzal a tettével, amelyet nem olyan régen elkövetett Keresztelő Szent Jánossal szemben. Kimerték végezni Jézus Krisztus követét, első prófétáját, csak azért, hogy ne hallhassák azokat az igazságokat, amelyeket a fejükre olvasott hangosan a nép előtt. Ennek a Keresztelőnek a küldetéséről kellett igazat szólniuk, szint vallaniuk. Istentől volt-e a hatalma, vagy az emberektől kapta-e azt. A kihallgatás tehát éppen az ellenkezőjére fordult. Őt kérték számon tettei miatt hivatalból, és a végén Jézus Krisztus készteti őket színvallásra. A kérdés végig ott lebeg a templomban: Isteni hatalom, vagy emberi erő? Általában ilyen ügyekben a papok, az írástudók az illetékesek, tehát nem rázhatják le magukról ezt a kellemetlen kérdést, nekik kell ebben nyilatkozniuk. A rájuk olyan jól jellemző gőg és magatartás teljesen bezárja szívűket Isten végtelen bölcsessége előtt, így nem is találhatnak rá az igaz válaszra, így sohasem érthetik meg Jézus Krisztus szavait, sem annak tetteit. A mi Urunk látja és érzi is ezt. Végérvényesen el kell fogadnia azt a tényt, hogy a zsidó nép a vezetői miatt menthetetlen a Megváltás műve iránt. K is mondják végül zavarukban: „Nem tudjuk”. Ez végre egy őszinte vallomás, ezeknek a hamis embereknek a szájából. Hiába tudások, hiába okoskodásuk, hiába minden pénzük és hatalmuk, itt és ekkor megalázva le kell alacsonyodniuk egészen a porig Jézus Krisztus, és rajta keresztül Isten számon kérő szava előtt. Ha láttuk volna ezt az evangéliumi jelenetet, akkor lehajtott fejű, megszégyenült gazdag, de hamis zsidóvezetőket láttunk volna. Pedig a válasz a názáreti Mester kérdésére egyszerű és kézenfekvő volt minden zsidó ember számára. Az ószövetségi hagyományban ugyanis, mint mi is tudjuk egyáltalán nem volt ismeretlen a prófétai hivatás. Elméletileg minden zsidó ember kicsi és nagy egyaránt tudta, hogy Istennek joga van embereket kiválasztani, és bizonyos feladatokra küldeni. Erre a korra, mármint Jézus Krisztus korára azonban annyira felerősödött a papság, az írástudók és a farizeusok szerepe, hogy az élet szinte minden területén magukat tartották illetékesnek, kizárólagosan illetékesnek. Jézus Krisztus éppen ezért saját fegyverükkel győzi le őket, és alacsonyítja vissza őket eredeti helyükre. Keresztelő János küldetéséről is csak azt tudják mondani, hogy nem tudják, és ez bizony igaz is. Nem tudják és nem is értik annak küldetését, ahogy arról sincsen fogalmuk sem, hogy ki Ő, honnan jött, mi szerepe itt létének és milyen hatalomnál fogva helyezi őket maguk fölé. Istentől, vagy embertől? A mai szuper modern korban, amikor az elektronikai kütyük világát éljük ma is igen fontos, hogy időnként feltegyük magunknak a kérdést: Istentől, vagy embertől? Hajlamosak vagyunk mindannyian még a legokosabb tudósaink is arra, hogy egy idő után megfeledkezzünk arról, hogy honnan is van tudásunk, értelmünk, amelyből technikai jó létünket köszönhetjük. Sajnos a mai világban ugyanazok az események játszódnak le, mint egykor ott a zsidók országában. Volt egy szűk réteg, amely birtokolta a tudást és a vagyont, és mindezt a maga hasznára fordítva uralkodott, elnyomta a többi embert, magukat pedig már-már isteni magaslatra emelték. Ma a fejlett nyugati társadalom éli át ugyanezeket a helyzeteket azzal a különbséggel, hogy immár ez nem egy országra, egy népre korlátozódik, hanem globálisan az egész világra. A fejlett országok, hatalmak és népek maguknak tartanak meg mindent és hagyják, hogy a világ négyötöde nyomorogjon, nyomorúságosan éljen. Ahogy zsidó előkelőségek hatalma is elmúlt, úgy fog hamarosan elmúlni a nyugati civilizáció hatalma is az egész bolygó felett. Az elbizakodottság, a gőgösség, a többi ember lenézése és elnyomása sohasem marad büntetlenül. A természeti katasztrófák nem válogatnak, és jelzik, hogy Isten nem hagyja szegényeit magára. Egyetlen nap alatt a technikai civilizáció visszasüllyedhet a semmibe, mert az nem istentől, hanem embertől alkotatott. A nyugati fejlett civilizáció gőgje, önimádó büszke felfogása magában hordozza a pusztulását is. Emlékezzünk a bábeli toronyra, amely hiába volt az akkori kor legnagyobb emberi műve éppen visszájára sült el. A nyugati világ vezetői, politikusai, főpapjai és tudósai ma még féltékenyen őrzik hatalmukat és a világban betöltött kiváltságukat, de kővé vált szívük képtelen befogadni az isteni igazságot, és éppen ezért napjai meg vannak számlálva. Szűz Mária szombatján, Krisztusban szeretett Testvéreim, mi sem tehetünk egyebet, mint imádkozzunk a mi Urunk édesanyjával, elkísérjük a kánai menyegzőre, de elkísérjük a Via Dolorosára, onnan a Koponyák-hegyére és odaállunk a kereszt tövébe, ahol a kereszten függő Jézus Krisztus odaszól szeretett tanítványához és rajta keresztül mindannyiunkhoz: Íme, a te anyád! Ha ezt megértjük, ha ezt képesek vagyunk átélni, akkor nem járunk úgy, mint az írástudók és a főpapok, akik nem képesek Jézus szavára megválaszolni, akkor mi pontosan tudni fogjuk, hogy: „Miféle hatalommal teszed ezeket?” Tudni fogjuk, hogy a szeretet hatalma a legnagyobb hatalom Égen és Földön!

Imádkozzunk:

Istenünk, magunkhoz vettük megváltásunk és örök életünk zálogát. Esdve kérünk, hogy Szűz Mária anyai oltalma alatt Egyházad az evangélium jó hírével minden nemzetet megszenteljen, és a Szentlélek kiárasztásával az egész földkerekséget betöltse. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!