Évközi nyolcadik hét keddje

Évközi nyolcadik hét keddje

Szent Verzeri Teréz Eusztochia rendalapító szűz emléknapja

A család emlékezete

Ez az első, ígérettel egybekötött parancs:

Tiszteld apádat és anyádat,

Hogy boldog és hosszú életű légy a földön.

Könyörögjünk!

Istenünk, örök rendeléseddel te vetettél szilárd alapot a családi közösségnek. Hallgasd meg jóságosan híveid könyörgését, hogy a családi erényekben és a szolgáló szeretetben a Szent Család példáját kövessük, és így atyai házadban az örök jutalomnak örvendjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Multi autem erunt primi novissimi, et novissimi primi.”

(Márk 10, 31.)

„Sokan lesznek az elsőkből az utolsók, az utolsókból pedig elsők.” Jelenti ki égi bölcsességgel a mi Urunk, Jézus Krisztus tanítványainak miután a gazdag ifjú oly látványosan felsült és elkullogott. Minden bizonnyal Jézus Krisztus szigorú szavai, amelyekkel a gazdag ifjút szembesítette önmagával, az apostolokat is gondolkodásra késztette. Nem véletlen tehát, hogy Péter apostol, mintegy önigazolásként meg is említi Mesterének, hogy ők bizony a helyes utón járnak, mert ténylegesen elhagyták mindenüket azért, hogy a názáreti követői legyenek. Jézus Krisztus azonban nem akarja, hogy az apostolai elbizakodottak legyenek, amiért az előzőekben a tökéletesség teljességét ajánlotta nekik és ők úgy gondolják, hogy teljesen megfelelnek már az elvárásoknak. Már pedig Péter megjegyzése éppen erre vonatkozott. A márki evangéliumban nem szerepel a következő kérdés, amely ebben a történetben Máté apostolnál azonban elhangzik: „Mi lesz a jutalmunk?” Nekünk embereknek teljesen természetes dolog az, hogy semmit nem teszünk ingyen, csak úgy kedvtelésből, hanem igen is minden erőfeszítésüknek meg van jutalma az értéke. Sőt a legtöbb esetben nem is bízzuk a jutalmazást a vak véletlenre, hanem jó előre kialkudott ellenszolgáltatásért vagyunk hajlandóak sokszor még a kisujjunkat is megmozdítani. Jézus Krisztus élete folyamán, mielőtt tanítói útjára indult volna maga is két kezi munkásként kereste meg a mindennapi betevő falatra valót. Nem is igazán lepődik meg az apostolok kíváncsiságán, amellyel jutalmuk után érdeklődnek. Talán azért is várta ezt a kérdést, hogy erre válaszolva ne hagyjon kétséget a tanítványokban afelől, hogy ők bármit is tesznek érte, sosem fognak tudni többet adni, mint, amit majd ő fog adni nekik ezért cserébe a Mennyei Atya segítségével. Jézus Krisztus válaszának két különböző része van. Nyilván, aki áldozatot hoz érte itt a földön, egyrészt azt adja fel, azt adja vissza Istennek, amit egyszer már éppen tőle kapott meg, tudniillik az otthont, a szüleinket, földjeinket és minden javunkat is tőle kaptuk, még ha nem is közvetlenül. Ennek jutalmazása azonban két féle lesz, aki áldozatot hoz érte, az már itt a földön megtapasztalja jutalmát, a túlvilágon pedig örök életet kap. Az üldözés, amelyet itt is megígér a tanítványainak, éppen ebből az érte való lemondásból fakad, és éppen emiatt az üldözés miatt jár, majd egykor az életünkön túl a szászsoros jutalom. Azonban ezt a sokszorozódást nem feltétlenül, sőt egyáltalán nem anyagi értelemben kell értenünk, hanem szellemi és természetfeletti értelemben, hiszen egyértelmű, hogy az Égi országban nem lesz pénz, nem lesznek anyagi javak mégis mindenből többet kapunk, majd, mint azok, akik nem adtak fel semmit sem az evangéliumért, vagy magáért Jézus Krisztusért. Ez a lemondás különbözteti meg, majd a mennyekben az egyszerű polgárokat, a jutalomban részesülő polgároknál. Krisztusban szeretett Testvéreim itt el is érkeztünk gondolatmenetünkben azokhoz, akik ezt napjainkban is megteszik, igaz kicsit kevés létszámban. A papi hivatást elfogadó férfit éveken keresztül nevelik. Készítik, hogy a hivatását minél tökéletesebben tudja vállalni, feladatainak a lehető legjobban tudjon megfelelni. Ez a civil munkahelyeknél elég is. A papi hivatásnak azonban nem ez az egyetlen feltétele. Legfontosabb követelmény, hogy a papjelölt teljes akarattal és meggyőződéssel adja át magát hívójának, Istennek. A pap részéről ez az önátadás azt jelenti, hogy lemond önmagáról, nem keresi saját előnyeit, kész megtenni mindent, amit gazdája, a fölséges Isten kér tőle. Ezt mondhatjuk így is: Istennek szenteli önmagát, életét, képességeit, idejét. Odaajándékozza önmagát Urának. Isten részéről is szentelés történik. Csakhogy ott az Úr az ajándékozó. Már az ószövetségi papságnál is ez történt. Isten ott alapvetően felruházta a papi hivatással azt, akit az oltár szolgálatára rendelt, amikor egy papnak a családjában indította útnak egy kisfiú életét. Nem volt kötelező papi szolgálatot végeznie az ilyeneknek, de csak ők lehettek szolgálatot végző papok. Ott is megvolt tehát a döntés szabadsága, az önátadásé. Az Újszövetségben viszont bármelyik nép férfiait szabadon választja Isten. Akit pedig kiválasztott, felkészített, azt Egyháza valamelyik illetékes püspökével felszentelteti, vagyis átadja neki a papi hatalmat. Ezek között a legfontosabb, hogy jelenvalóvá teheti az Újszövetség örök Főpapjának keresztáldozatát. Ezen kívül az ő hatalmukban áll a szentségek kiszolgáltatása. A szentségek jelek, amelyeket Jézus Krisztus rendelt, hogy általuk meghatározott kegyelmeket nyerjünk el. A legtöbb szentség kizárólagos kiszolgáltatója a pap. De ez nem jogi, hatalmi kérdés csupán. A papnak kötelessége szentségi kegyelemben részesíteni a híveket, mert Isten erre rendelte, amikor a felszentelésben a papot erre hatalommal felruházta. Ma éppen a pap hiány miatt ez az önátadásból fakadó kegyelem erősen megfogyatkozott már egyházmegyénkben is. De kiváló alkalom arra Erdő Péter bíboros - hercegprímás által felajánlott és a Család éve arra, hogy imádkozunk azért, hogy minél több családban jussanak el a szülők odáig, hogy ne csak egy gyermeket szüljenek és neveljenek, hanem többet, mert ha több gyermekük van, akkor könnyebb abból egyet legalább odaajándékozni Istennek. Ma különösen is erőteljesen gondolunk erre, hiszen a családra emlékezünk. Szándékosan bevezető mondatról nem ejtettem eddig egy gondolatot sem. Ne tévesszen meg senkit, azaz állapot, hogy ma itt a földi életében esetleg a hátsók között lépdel a Megváltás útján. Ne keseredjen el, mert nem biztos, hogy ez mindig így lesz! Azok pedig, akik földi életükben legelöl járnak, lásd akár az apostolokat, ha nem úgy, nem olyan méltóan fejezik be életüket, ahogy addig éltek, akkor az elsőkből nagyon könnyen lesznek utolsók, mint például Iskarióti Júdás. Jézus Krisztusnak pontos tapasztalati vannak ezzel kapcsolatban a Mennyei Atya által, ő ott van amikor az ember számot ad földi életéről, így azt is tudja, hogy nagyon sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból pedig első.

Imádkozzunk:

Szentségi ajándékaiddal táplálsz minket, jóságos mennyei Atyánk. Add, hogy mindig kövessük a Szent Család példáját, és így földi életünk megpróbáltatásai után az ő örök társaságukba juthassunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!