Évközi nyolcadik hét hétfője

Évközi nyolcadik hét hétfője

Boldog Bachstein Frigyes ferences vértanú emléknapja

A családtagok és jó barátok emlékezete

Jeruzsálemre békét esdjetek!

Béke legyen azzal, aki szeret téged!

Testvéreim és barátaim miatt

Így könyörgök békéért teneked.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, te a Szentlélek kegyelme által árasztottad híveid szívébe a szeretet ajándékait. Ajándékozd meg a test és a lélek épségével testvéreinket, akikért irgalmasságodat kérjük, hogy minden erejükből szeressenek téged, és szívük egész szeretetével valósítsák meg mindazt, ami előtted kedves. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Quam difficile qui pecunias habent, in regnum Dei introibunt!”

(Márk 10, 23b.)

„Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” – mondja a mi Urunk, Jézus Krisztus a mai márki evangéliumi szakaszban kétszer is megismételve a tanítványainak a kijelentést kiemelve annak fontosságát és súlyosságát. Természetesen ennek hallatán azért felmerül bennünk emberekben óhatatlanul az a kérdés, hogy vajon ki számít gazdag embernek a mai világban. Vagy, hogy ezt a gazdagságot milyen mércével is kell mérnünk isteni értékeket követve, avagy emberieket. Nyilvánvaló, hogy a gazdagság ebben az esetben a földi, emberi értékekre és mértékekre vonatkozik. A kérdés, amelyet az evangélium elején az ifjú, tisztelettel és alázatosan feltesz Jézus Krisztusnak, olyan kérdés, amelyet minden ember legalább egyszer életében önmaga is feltesz: „Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örökéletet?” A kérdésben még ott lappang, még ott bujkál a zsidó neveltetés, a farizeusi gondolkodásmód: az embernek legyenek tettei, cselekedetei, adui a kezében, hogy amikor meg kell jelennie Isten ítélőszéke előtt, előhúzhassa azokat, amelyekre kedvező elbírálásért hivatkozhat Isten előtt. Tudnunk kell ehhez, hogy az Ószövetségi Szentírásban a törvény úgy szerepelt, mint az élet útja. Ami nem jelent mást, nem jelentet mást akkor sem, mint azt, hogy az üdvösséghez elegendő az, ha valaki egész életében, vagy éppen a megtérése után az evangéliumi tanítást követi. Jézus korában az Ószövetségi törvény szószerinti betartása elegendő volt a zsidó írástudók számára. Jézus Krisztus után azonban az Újszövetségi Szentírás már ennél sokkal többet ír elő nekünk és nem is olyan egyértelműen. Abban az időben elég volt szerintük rosszat nem tenni és már bérelt helyet érezhettek a Mennyek országában. Ezzel szemben jött a názáreti Mester és azt mondta, hogy nem elég csak rosszat nem tenni, jót is kell cselekedni. Aki pedig egy életen át harácsolta össze vagyonát azzal, hogy másoknak, a körülötte élőknek abból semmit nem jutatott, annak bizony kevés esélye van arra, hogy bejusson az Égbe, még ha a legfeddhetetlenebb ember is a világon. Jézus Krisztus sokkal többet kinél, és sokkal többet követel is a régi zsidó felfogásnál. Van tanácsa, van ötlete azok számára, akik többet akarnak tenni, mint csupán szemlélni a világ működését. Ma ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy aki tökéletes akar lenni, annak képesnek kell lennie áldozatot hoznia az Isten országáért, a fele barátaiért, a családjáért és Isten dicsőségéért. Ilyen tökéletes ember nem könnyen található a gazdag elvéti az erkölcsi törvényeket, a szegény pedig kénytelen megcsalni azt, ha ragaszkodni akar az életéhez. Így vagy úgy az ember mindig kapaszkodik valamiben, ami kedves, ami jó számára, és ez a ragaszkodása lehetetlenné teszi arra, hogy meg tegye azt, amit itt Jézus Krisztus képletesen le is ír: Mi szerint: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Minden nap látjuk a tű fokát és tudjuk azt is, hogy a teve termeténél fogva igencsak testes ennek a feladatnak az elvégzéséhez. Mindezek ellenére Jézus Krisztus hasonlata a tevéről és a tű fokáról még sem a lehetetlenséget fejezi ki, hanem azt, és Krisztusban szeretett Testvéreim, ezt én is szeretném kihangsúlyozni, hanem azt, hogy ne a magunk erejében bizakodjunk, hanem Istenben, akinek minden lehetséges. Vissza-visszatérünk tehát arra a gondolatra, amelyet már a tegnapi ünnep alkalmával is boncolgattunk Máté evangéliumának szakasza szerint. A ráhagyatkozás rendkívüli fontosságára. Az ember ma egyáltalán nem bízik Istenben. Ilyen bizalmatlan, ennyire rideg talán még sohasem volt történelme során. A szülők ragaszkodnak gyermekeikhez, így aztán sem pap, sem szerzetes, sem apáca nem, vagy csak nagyon kevés nevelődik fel. A gyerekek ragaszkodnak játékaikhoz, kedvenc ruhájukhoz, finom ételeikhez. Az öregek utolsó leheletükig ragaszkodnak az életükhöz. A hivatalnokok az állásukhoz, a parasztember a földjéhez. A gazdag a vagyonához, a szegény pedig még ahhoz, amije éppen még megmaradt egy kartondobozhoz, egy padhoz, egy aluljáróhoz, ahol meghúzhatja magát éjjelre. A pap ragaszkodik plébániájához, a hitetlen pedig görcsösen kapaszkodik téveszméihez. Sorolhatnám még nagyon sokáig a példákat és már csak azért sem érhetnék a végére, mert minden embert, minden szakmát, minden létezőt fel kellene sorolni, ha teljességre akarnánk törekedni. Erre épül, erre alapul, ebből él és ebből táplálkozik a mai fogyasztó társadalom. A tulajdonláshoz, a birtokláshoz, ahhoz, hogy amink van, ha el is romlik akkor is kicseréljük, mert a hiányát nem tudjuk elviselni. Ez a rabság, rabszolgaságba sodorta a nyugati világ minden társadalmát. A csillogó reklámok, a fényes kirakatok pedig elcsábítanak mindenkit, aki nem tudja munkával megszerezni, az erővel veszi el a másét. Az elmaradott harmadik világban élő szegény, elnyomott, meggyötört emberek pedig mindent egy lapra feltéve képesek ebbe a velejéig romlott világba menekülni. Képesek elhagyni mindent, de még sem Istenért, hanem csak önmagukért, vagy családjukért, vagy a még meg sem született utódaik álomvilágáért. Nincs ember, aki elégedett lenne azzal, amije van, ahol van, mindig a másé a jobb, mindig a másik világ a könnyebb, a derűsebb, a szebb. Folytonosan becsapjuk önmagunkat, családjainkat, igába hajtjuk fejünket, szemellenzőt teszünk szemünkre, és képesek vagyunk többet robotolni egy mikrosütőért, mint annak idején a fekete rabszolgák gazdájuk gazdagságáért. Ma amikor különösen is gondolunk családtagjainkra, barátainkra, imádkozunk értük, akkor tesszük a legtöbb jót értük, ha ma imádkozzunk azért számukra, hogy a mai evangélium szavai eljussanak a lelkükbe, hogy ne úgy oldalogjanak el Jézus Krisztus elől, mint a mai ifjú, akinek volt olyan dolga, amit nem lett volna képes ott hagyni a Mennyek országáért. Az ember számára és ez alól mi sem vagyunk kivételek értékben mindent megelőz az életünk, mert úgy gondoljuk, hogyha elvész, a többiről már kár is beszélni. Az ember egyszerűen képtelen még egy dimenzióban gondolkodni, pedig van olyan része a testünknek, az életünknek, amely egyenesen onnan származik: A lelkünk! Ebből pedig csak ez az egy van, ez nem pótolható művégtaggal, protézissel, ezt nem lehet számítógéppel szimulálni, megfoghatatlan mégis létező, mert ebből mindenki számára csak egy van az elmúló világban. Lelkünk teljessége adja meg életünknek egyediségét, savát-borsát, földi életünk során ezt a lelket nemesíthetjük, edzhetjük, vagy tehetjük tönkre. Ha Isten ajándékának tekintjük, megfelelő közreműködésükkel olyanná tehetjük, amilyennek kaptuk tisztának és nemesnek. Ezt a mai evangélium tanítása szerint úgy érhetjük el, ha megtartjuk Isten tanításait, parancsait, ha nem ragaszkodunk görcsösen anyagi dolgokhoz csupán a lelkünkhöz. Jézus Krisztus is ezt az utat ajánlja fel a gazdag ifjúnak, aki azonban megretten ennek az áldozatnak a nagyságán. Meg kell köszönnünk a Jó Istennek és Egyszülött Fiának, hogy a Szentlélek által ez a tanítás, ez a felhívás Írásban is megmaradt az emberiség számára. Testvéreim nincs is igazán másra szükségünk, csak hogy kárba ne vesszen életünk, és ha életünk kárba is veszik, a lelkünk szabadon átjuthasson a tűfokán.

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, magunkhoz vettük mennyei ajándékaidat. Kérünk, hogy hozzátartozóinknak, akiknek szívébe irántunk való szeretetet öntöttél, add meg a bűnbocsánat kegyelmét, vigasztald őket életükben, vezesd minden útjukon, hogy mindnyájan egy szívvel-lélekkel szolgáljunk neked, és örvendezve juthassunk el szent színed elé. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!