Urunk megjelenése

Urunk megjelenésének ünnepe

Jézus Krisztus neve napja

Nazianzi Szent Gergely püspök egyháztanító emléknapja

Megjelent a mi Urunk, Istenünk:

Ő a Királyunk, övé az erő és hatalom.

Könyörögjünk!

Istenünk, te a mai napon a betlehemi csillag fényével vezetted a nemzeteket, és kinyilatkoztattad nekik Egyszülöttedet. Add meg jóságosan, hogy szent színed látására jussunk az örök dicsőségben, miután a hitből már itt megismertünk Téged! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Ubi est qui natus est rex Judæorum?”

„Hol van a zsidók újszülött királya?” Hangzik fel a kérdés Máté evangéliumának második fejezetében a napkeleti bölcsek szájából. A kérdést akkor azok a zsidók elnyomó királyának Heródesnek tették fel, de valójában ez a kérdés nemcsak neki, hanem minden embernek is szól, mert a bölcsek tőlünk is megkérdezik szinte naponta: Hol van a zsidók újszülött királya? Hol van, hol található a mi életünkben, a minden napjainkban? Nem-e csupán egy fajta karácsonyi dísz, amelyet évente egyszer előveszünk a szekrény mélyéről, leporoljuk, kifényesítjük és a fa alá tesszük, majd amikor ünnepek elmúltával ismét visszarakjuk a szekrény mélyére, rácsukjuk az ajtót és megkönnyebbülten nyugtázzuk, hogy egy évig ismét letudtuk róla a gondot. Bizony Testvéreim nagyon sokan így gondolják és így vélik az adventet, a karácsonyt, az újévet és a vízkeresztet. Nagy evések, nagy ivások, nagy mulatozások ideje, és ideje, hogy vége is legyen egy évre és a sutba kerüljön minden, ami erre emlékeztet. A mai ünneppel lezárul a karácsonyi ünnepkör. Elillant, tovaszállt a betlehemi barlang kedves hangulata, a bejglik csábító illata. Ez idáig az emberi vonások és viselkedések kerültek a középpontba, mostantól azonban Jézus Krisztus isteni természete tárulkozik fel előttünk. Erre utal a mai ünnep megnevezése is: epifánia, ami megjelenést jelent. A kánaáni menyegzőn Jézus Krisztus csak közvetlen környezetének, rokonainak ad jelet. A megkeresztelkedésekor pedig már az egész zsidó nép számára kinyilvánította istenségét. Mai megjelenésével a hívőknek, a rávárakozóknak, a templomba járóknak hozta el végre, amit oly régóta vártak, feltárta önmagát, fellépet a világ színpadára és visszavonhatatlanul jelezte, hogy eljött, hogy itt van, hogy végrehajtja küldetését és megváltja a bűnben vonagló emberiséget. Máté evangéliumának elbeszélése szerint az Úr úgy jelenik meg az emberiségnek, hogy ez az egész világ minden kultúrája számára megérthető, sőt kötelező. A kérdésben a bölcsek még így kutatják: Hol van a zsidók újszülött királya? Amikor pedig rálelnek, a barlangistállóban már ismerik a pontos választ, sőt a csillag azt is megmutatja nekik, hogy ez a gyermek az ő eljövetelükkel már nem egyszerűen csak a zsidók eljövendő királya, sokkal inkább az egész teremtett világ Megváltója. Izajás próféta jövendölése szerint „őt keresik a nemzetek”. Három földrész, három kontinens találkozásához, három nagy nép bölcsei, királyai érkeznek meg, hogy az egész földkerekség hódolatát leróják a jászolban pihenő kisded előtt. Igaz megszemélyesítésük és nevük ugyan csak a IX. századra nyúlik vissza, de a biblikus hagyomány feljegyezte és megőrizte nevüket, emléküket. Gáspár, Menyhért és Boldizsár Európát, Ázsiát és Afrikát jelenítették meg. Sőt már az ajándékok összetételében is a mindenség Uraként tisztelik. A kincses ládák tartalma egyszerre szól a Királynak, a Főpapnak és a Megváltónak.

Lelki értelemben, ahogy a bölcsek megtalálják a világ középpontját, úgy megérkeznek saját életük és boldogságuk centrumába is. Biztos mindannyian volt már, hogy úgy éreztük, hogy nem találjuk helyünket, hogy olyan üresnek, gyökértelennek éreztük magunkat. Így van ezzel Testvéreim minden ember, aki még nem érkezett meg ennek a világnak a tápláló centrumához, Jézus Krisztushoz, mert egyedül ő az, aki megmutatja helyünket a világban, ő az, aki megtölt bennünket értelemmel és szeretettel, ő az, aki gyökereket ad térben és időben. Csak nekünk is és minden embernek egyszer a bölcsek nyomán végre el kell indulnunk a jászolhoz a hit erejével és látásával. A jászolnál le kell térdepelnünk Isten Fiához, mert benne maga az Isten látogatott meg bennünket. Mert ő minket mindig megelőzve hív, mert őt sem a nagylelkűségben, sem a kezdeményezőkészségben nem lehet megelőzni, hiszen „Ő előbb volt mindennél”. És nehogy azt higgyük, hogy ma már nem hív magához senkit, mert egyszerűen beleunt a hiábavaló szólongatásba. Nem Testvéreim Isten ma is ugyanúgy hív bennünket, szólít bennünket évezredek óta, csakhogy, azóta a világ és benne az emberek sokkal süketebbek és vakobbak lettek. Őt keresve, őt követve, a szavát hallgatva és a gesztusaira figyelve jutunk el mi is életünk forrásához. Feltárulkozik, azaz Istenként jelenik meg, és erre az isteni dimenzióra hív meg bennünket is. Senki és semmi nem töltheti be a helyét. Olyan vágyat, olyan érzéseket teremt szívünkbe, amit egyedül ő képes betölteni. A „szent”-ség hivatása, a megszentelődés az emberhez igazán méltó hivatás. „Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk az igazi fényt.” Mondhatjuk a 36. zsoltár 10. szakászával. Az élő vizek forrása maga a személyes Isten. A szent, a halhatatlan és erős.

Ő biztosan nem elégedne meg emberi nagyszerűségünk, szorgalmunk és becsületünk láttán, amelyet napjainkban is képesek vagyunk leprodukálni. Biztosan kevesellné családunk, egyházközségünk, vagy akár nemzetünk szeretetét is. Elégedetlenségének oka az isteni, a szent távlatának hiánya lenne, mert ma az ember mindenre törekszik, de abban nincsen sem isteni, sem szentségnek még nyoma sem. Talán az irányt amerre haladunk még jóváhagyná, na de hát az előrehaladás az biztosan még őt is elkeserítené. Embernek lenni szép is és jó is ezen a földön, de olykor még az angyalok is irigyelnek bennünket a menyben – de ma ez kevés. Betlehem jászlába bepillantani, s mosolyogni a Gyermek szépségén – nos, ez emberi dolog, de valljuk be őszintén ez elég csekély érdem. De rácsodálkozni az Isten feltárulkozására, megjelenésére, meglátni benne az örök Atya tervének megvalósulását, az ősmintát – no, ez már valami, ez már az ember isteni adományának képessége.

Befejező gondolatként hallgassátok meg mit ír erről Sík Sándor papköltő az Ember című költeményében:

Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!

Lerázom magamról a port,
Amit a századok ajka rámlehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rámtekert,
És az apostol köntösét is szétnyitom,
Amit szent ujjak fűztek össze vállamon:
Nézzétek, itt vagyok.

Lepletlenül, akár egy fiatal fűz a márciusi szélben,
Amit a földanya megformált a mélyben,
Amint elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.

Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
Apró vagyok, és nincsen bennem semmi jó:
És mégis, a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim,
Ami több lenne a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
Semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
Kenyérre és csókra és szóra született,
Mint a tietek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodik reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szivetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édesanyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.

És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és benne a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimerhetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.

Ámen!

Most már értitek-e, hogy: „Hol van a zsidók újszülött királya?” Bennetek Testvéreim, bennetek, akik hisztek őbenne!

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, járj előttünk mindig és mindenütt mennyei fényességeddel, hogy tiszta lélekkel szemléljük a szent titkokat, amelynek részesévé tettél, és tiszta szívvel fogadjuk magunkba. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!