Vízkereszt utáni kedd

Vízkereszt utáni kedd

Folignói Boldog Angéla misztikus özvegy emléknapja

Szent őrzőangyalok emlékezete

Áldott, aki az Úr nevében jön hozzánk:

Isten az Úr, ő ragyog felettünk!

Könyörögjünk!

Istenünk, egyszülött Fiad hozzánk hasonló emberi testben jelent meg közöttünk. Add, kérünk, hogy bensőleg alakítson újjá minket Jézus, aki külsejét tekintve hasonló lett hozzánk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Et misertus est super eos, quia erant sicut oves non habentes pastorem,”

(Márk 6, 34b)

„Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.” Hányszor, de hányszor érezzük mi magunk is úgy, hogy egyedül teljesen magunkra maradva vagyunk ebben a világban. Pedig odafentről mindig velünk van valaki, mindig figyel ránk valaki, mindig számon vagyunk tartva, hogy egy hajunk szála sem görbülhet meg anélkül, hogy arról a Mennyei Atyánk ne tudna. Ilyen pásztor nélküli juh volt a mai nap szentje is, aki 37 éves koráig élte a jómódú emberek életét, amikor is megesett rajta, a mi Urunk, Jézus Krisztus szíve és megajándékozta a hit sugarával. Mégis elsőként csapásokkal próbálta ki Angéla új keletű hitét. Megához hívta édesanyját, férjét, gyermekeit. 40 évesen felvette a ferences harmadrend ruháját és csak neki élte életét. A próbát kiállta, jutalmul misztikus látomásokban részesítette Jézus Krisztus és ő többé nem volt olyan, mint a pásztor nélküli juh. Az evangéliumban Jézus Krisztusnak egy másik nagyon fontos felszólítása is elhangzik a mai Szent Márk által idézet részben: „Ti adjatok nekik enni!” Tanítványai minden bizonnyal meg is rémültek e felszólítás hallatán hiszen, mint ahogy később kiderül legalább ötezer férfi hallgatta a Mester szavait azon a kietlen, távoli helyen. Főleg annak a tudatában volt rémítő ez a felszólítás, hogy nekik sem volt semmivel sem többjük, mint Mesterüknek, Jézus Krisztusnak. Csak, hogy ez a felszólítás átvitt értelemben hangzik fel és valójában nem csak az akkori tanítványoknak szól, hanem szól nekünk is, az ő kései híveinek. Testvéreim, nekünk kell enni adnunk, minden lelkileg éhezőnek, mert erre hívott bennünket a keresztség és, hogy Isten gyermekei lehetünk. Sokadszor hallva e szavakat mennyire természetesnek tartjuk, hogy nem csak ételosztásra szólítanak fel. S mert mindig feszít az éhe a szépnek, s az éhe a szónak- ezért az egész emberhez, a teljes hívő emberhez szólnak. Ahhoz az emberhez, akinek nem elég sem az igaz szó, sem csak a teli has. A csodálatos kenyérszaporítás elbeszélése az Eucharisztia közvetlen előképe. Jézus Krisztus nem tett mást, mint fogta az emberi munka gyümölcsét – a két halat és az öt kenyeret – megáldotta, megtörte, szétosztotta. Ugyanezekkel a szavakkal beszéli el az evangélium az utolsó vacsora eseményeit. A Katolikus Egyház miután a szentmisében megünnepli a krisztusi eledel lelki táplálékát, vállalja a szolidaritást a szegényekkel. Sajnos a mai világban egyre kevesebben, egyre kevesebbet tudunk segíteni, mert mindenkit feszít a fennmaradás ösztöne, és sajnos ez alól maga az Egyház sem kivétel, mikor küzdenie, koldulnia kell azért, hogy pusztán működése és léte ne forogjon állandóan kockán. Mégis táplálékot nyújt a léleknek és a testnek is. Mindkét osztozásnak Jézus Krisztus ad értelmet életével, de leginkább a keresztfán értünk elszenvedett halálával. Folignói Angélának egyszer megmutatta az Úr, a szent Szívét, mint a viharban legbiztosabb menedéket. Angéla sokszor menekült oda, mert több éven keresztül mindenféle kísértést szenvedett. Az Úr ezekkel tisztította meg őt minden tökéletlenségtől s készítette elő a vele való egyesülésre. Élete utolsó 12 évében földi táplálékra nem volt szüksége: csak az Oltáriszentséggel táplálkozott. A szemlélődő életet összekötötte a felebaráti szeretet gyakorlásával, betegek gondozásával, mások tanításával. Tanításai miatt a „‘teológusok mesternője” néven emlegették. Képzeljük csak el Testvéreim, hogy 12 év milyen nagy idő, és milyen nagy próbatétel azt az Oltáriszentséggel táplálkozva eltölteni. Ha ezt el tudjuk képzelni, akkor többé nem kételkedünk ezeknek a szavaknak az igazságában, abban, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden evangéliumi szóval, amely lelkünket táplálja, ahogy Angéláit is táplálta a Szent Ostya. Jézus Krisztus szíve mindig megesik bárányain, mindig arra törekszik, hogy jól lakassa és biztonságban tudja őket, mert már nem vagyunk olyanok, mint a pásztor nélküli juhok! Igenis van pásztorunk, akinek mindig gondja van ránk!

Imádkozzunk:

Istenünk, te mennyei eledelben részesítesz és magadhoz emelsz minket. Kérünk, tedd hatékonnyá szívünkben e szentség erejét, hogy előkészítsen minket további kegyelmed méltó fogadására. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!