Jézus Krisztus neve napja

Vízkereszt utáni hétfő

Párizsi Szent Genovéva vértanú szűz emléknapja

Munkás Szent József emlékezete

Szent nap virradt ránk:

Jöjjetek nemzetek, hódoljunk az Úr előtt,

Mert nagy fényesség áradt a földre.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, ragyogja be szívünket a te fényed, és vezessen a világ sötétségén át, hogy eljuthassunk az örök világosság országába. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Pœnitentiam agite : appropinquavit enim regnum cælorum.”

(Máté 4, 17b.)

„Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” Hirdette Jézus Krisztus a mai evangéliumban a Jordán vidékén, a pogányok Galileájában. Ma amikor a karácsonyi idő utolsó hetében, a polgári év első munkanapján hallgatjuk ugyancsak Jézus Krisztus szavait, bizony mindannyiunk számára is igen aktuális lehet ez a felhívás. Úgy hangzik, mint egy jelmondat, mint az emberek között szokásos újévi fogadalom tétel. Csakhogy ez sokkal több annál, ez egy olyan felhívás, amely iránytű lehet egész éves életünk, munkánk, szórakozásunk során, olyan iránytű, amely sohasem romlik el, amely mindig a helyes utat mutatja számunkra. Hétköznapi fogadalom tételeink néhány hét, néhány hónap alatt semmivé foszlanak, felőrlődnek a mindennapok szürke harcában. Ha ezt a mondatott azonban alaposan emlékezetünkbe véssük, akkor az úgy fog ragyogni éveken át, mintha a nyugovóra nem térő nap. A mai nap szentjének Párizsi Szent Genovévának is valami hasonló evangéliumi idézet lehetett a jelmondata, mert élete során többször bebizonyította, hogy a hit úgy ragyog életének egén, mint a soha le nem nyugvó nap.

Egy napon anyja keményen megfegyelmezte a gyermeket, mert felingerelte -- mint vélte -- túlzott jámborsága. Gerontia ott helyben megvakult, és csak hosszú idő után látott ismét, amikor Genovéva, valami belső megvilágosodást követve, vizet merített egy közeli kútból, és megnedvesítette vele anyja szemeit. Ekkor vált először hatékonnyá az a csodás erő, amelyet Isten kölcsönzött Genovéva kezének, és amely később sok megszállottnak, betegnek és tévelygőnek gyógyítójává lett. Nanterre- ben még ma is tiszteletben tartják a gyógyító erejű vizet tartalmazó régi kutat.

Természetesen, Testvéreim Genovévának nemcsak az evangélium adott erőt a pogány és hitetlen világban, hanem Jézus Szent neve is. A név, egyenlő magával az emberrel – tartja a mondás. Jézus Krisztus neve az örök Logosznak, az Isten megtestesült Igéjének, a Megváltónak a neve. Szent Gábor főangyal közvetítésével közölte az Úr Szűz Máriával és Szent Józseffel a születendő gyermek nevét. Minden családban már jóval a gyermek megszületése előtt kialakul annak a neve. A szülők általában megegyeznek egy fiú, és egy leánynévben, és amikor ez megtörtént attól kezdve már a név alapján tekintenek az anyaméhben fejlődő magzatra, aki minden bizonnyal fogékonnyá is válik ennek szellemiségére. Jézus Krisztus nevének jelentése: Isten a szabadító, mert ő az egyetlen, akiben üdvösségünk és az örök bűntől való szabadulásunk van. Az ő nevét segítségül hívni annyit jelent, mint hozzá tartozni, elismerni fönségét és a szeretetben gyökerező hatalmát. Sokszor ugyan olyanok is kimondják nevét, akik egyébként nem hisznek benne, talán nem is keresztények, talán nem is katolikusok, mégis amikor bajban vannak akaratlanul is ő hozzá fohászkodnak, mert ő megsegíti azokat is, akik ellene vannak, de nevének kiejtésével segítségül hívják őt. A föltámadásban bomlik ki valójában ennek a szabadításnak a tartalma, amikor Isten megdicsőíti az emberek számára Egyszülöttjének nevét. Ebben a névben egyszerre van erő és béke, szolgálat és nyugalom. A Jézus Krisztussal együtt élő vallásos, hívő ember szívesen áll meg és sóhajt fel többször is napközben, ha elfáradt, ha nehézségei vannak, ha csalódott, ha kilátástalannak látja helyzetét. Ilyenkor az évelején talán még többször is felsóhajt vele az ember: Uram, Jézus! Ezzel a felsóhajtással kérjük őt, hogy egész évben legyen támaszunk, egyengesse utunkat, óvjon minket minden veszedelemtől, és leginkább a bűn mocsarától. Kérjük a mai napon nevelőapját is, Munkás Szent Józsefet, hogy ő is legyen velünk minden napunkon, ahogy vele volt Fiával, Jézus Krisztussal is. Ebben a névben, ennek a névnek az erejében mondjuk mi is: Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.

Imádkozzunk:

Kérünk, mindenható Istenünk, életünket mindenkor új erővel töltse el kegyelmed, amelyet ebben a szentségben ajándékozol nekünk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!