Isten Anyja a Boldogságos Szűz Mária

Az Isten Anyja, a Boldogságos Szűz Mária főünnepe

Ruspei Szent Fulgentius püspök, egyházatya emléknapja

Szűz Mária szombati emlékezete

Üdvöz légy, Szűz Anya!

Te szülted a Királyt,

Aki az ég és föld Ura mindörökkön-örökké.

Könyörögjünk!

Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy közbenjárását érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet Szerzőjét! Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Maria autem conservabat omnia verba hæc, conferens in corde suo.”

(Lukács 2, 19.)

Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. Ma, amikor a világ bágyadtan ébredezik ezen a zúzmarával feldíszített reggelen, az emberek a harmadik évezred második évtizedének kezdetét ünnepelik. A mai szentmisén három ünnep egyesül. Elsőként megüljük az Úr körülmetéltetésének évfordulóját. Erről szól az evangélium. Másodszor a mai ünnep egyúttal karácsony nyolcadának befejező napja is, azért a kórus énekei jórészt a karácsonyi miséből valók. Innen van a magyar neve is: Kiskarácsony. Harmadszor végül ünnepli a mai szentmise Megváltónk anyját is, mert a közös imádságok mind róla szólnak, a mai napi liturgiában. De erre a napra esik a Julianus naptár behozatala óta – Kr. e. 46.-tól – a polgári esztendő első napja, az újév napja is. Erről a mai liturgia semmi említést sem tesz. Régen, mivel a pogány rómaiak kicsapongó mulatságokkal és erkölcstelenségekkel ülték meg ezt a napot, ezeknek ellensúlyozására az Egyház sok helyen böjtöt rendelt el és külön miseszöveget a bálvány-istentisztelet ellen (Missa de prohibéndo ab idolis) De a IX. századtól kezdve, mint karácsony oktáváját és a XIII. századtól pedig, mint az Úr körülmetélésének emlékét ünnepelte az Egyház. Talán nem is véletlen az, hogy a mai napon milyen kevesen vesznek részt általában a Szentmisén annak ellenére, hogy az parancsolt főünnep. Az emberek ma is a pogány ünnepségeket helyezik inkább előtérbe, mint a keresztény katolikus ünnepeket, amelyek szemmel láthatóan nehéz, megvalósíthatatlan terheket rónak a vállaikra. Egymást, vagy éppen önmagukat sokkal inkább képesek ünnepelni, mint szentjeinket, vagy éppen Istenünket. Pedig Szűz Mária, Isten anyja ember a legemberebbnél is, amikor bajban vagyunk, akkor gondolkodás nélkül hozzá fohászkodunk, őt kérjük, de amikor hálát kellene neki adnunk azért, hogy vállalta az Istenanyaság szerepét, akkor már hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. Így zajlik ez sajnos ma is.

Gyönyörű és hasznos hagyomány éledt újra főként a reformátusoknál a komatál újbóli felfedezésével. Az ősi népszokás szépen fejezi ki a gyermekágyas anyák iránti odaadó gondoskodást. Ezzel biztosítják, hogy minden figyelmét az újszülöttre tudja fordítani, és minél hamarabb megerősödjék, hogy bőséggel tudja szoptatni gyermekét. A komatál gazdag, tartalmas eledel, általában kilenc napig a szülés után. A finomságok mellett a család, de különösen az édesanya számára fontos ez a látogatás, amely biztosítja arról, hogy mind ő, mind a gyermeke fontos a közösségnek. Igaz kicsit fárasztó is, a kilincset egymásnak adó, lelkes látogatók sora, de az elfogódott lélek, a túlcsorduló szív feledtet minden nehézséget és fáradságot. Mert ez azt jelenti, hogy beteljesedett a kilenc hónap hosszú, szorongással teli várakozása, és mennyei öröm veszi körül az új életet. Szűz Máriával, minden anya megéli az anyaság összes örömét és fájdalmát.

Minden édesanya a saját gyermekét látja a legszebbnek, a legformásabbnak. Teljesen természetes ez a fajta elfogódottság ebben az esetben. Mécs László költő így látja az anya-fiú kapcsolatot:

„Amikor születtem nem jeleztek nagyot

Messiás-mutató különös csillagok,

Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.”

Szűz Mária szájából azonban egészen hitelesen hangzik fel a kérés a 27. zsoltár szövegében: „A Te arcodat keresem, Uram. Ne rejtsd el előlem arcodat!” Ő nem csak tudja gyermekében, hanem látja is Jézus Krisztusban az isteni arcot. Ahogy ő tekint fiára, úgy senki más nem képes gyermekére tekinteni, legfeljebb csak gyengén utánozhatjuk pillantását. Találkozik is a két szempár sugara. E találkozásban az emberi szempár csillogása úgy kap viszonzást, hogy nem egyszerűen csak egy gyermek tekint vissza rá, hanem maga az Isten. A szemünket mindig a lélektükrének tartjuk, rajta keresztül találkozik két lélek, különböző hullámhossza. A kegyelemmel teljes asszony, a kegyelmek forrására pillant és tartja karjaiban. Ezek az első órák igazi kegyelmi rezonanciák minden édesanya életében, ezek nélkül, ezek elmaradásával, egy sokkal elhidegültebb kapcsolat tud csak kialakulni édesanya és gyermeke között. Szűz Máriának, egyedül neki szólt az angyali hír és üdvözlés. Ő megkapta a félelmek feloldásának rejtett kulcsát. Ő már tudja, hogy a Mózesnek adott ároni áldás valójában neki szól, egyedül neki az emberiség összes asszonya közül, aki született és aki születni fog azok között is. A népek, az egész emberiség várakozása az ő egyszülöttjében teljesedik be. És ezzel ő nemcsak áldott, hanem az áldásnak testet adója, az égi áldás közvetítője. Valódi istenszülővé, Isten hordózójává vált, ahogy a görög teológia nevezi: theothokosz.

A jászolban fekvő Gyermek beteljesítette a népe és Szűz Mária saját, személyes várakozását is. A Szűz életet adott az Élet szerzőjének. Isten örök Igéje, a Magasságbeli és Örökkévaló Fia született tőle. Szent József, akit az evangélista igaz embernek mutat be, magát az örök és el nem múló Igazságot csodálhatja. Máriának és jegyesének Józsefnek, valamint Izrael egész népének eddigi életútja, a kivonulás útvesztője, a vándorlások, a fogságból hazavezető utak mind-mind a Gyermekben összegződnek. Személye maga volt az Út. Valamint az Élet is, annak minden isteni bizonyosságával és emberi törékenységével együtt.

Aki most az anyatejre van ráutalva, „a kenyeret, mint testét adja a világ életéért”. A hit titka, ezért csak a hit szemével fedezhető fel, hogy egy asszony szülöttje személyesen a „láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, aki előbb van mindennél és minden benne áll fenn”. Neki adja az Úr Dávid trónját és uralkodni fog mindörökké. Ő a királyok Királya, az urak Ura. Isten pedig az idők végezetével „őbenne foglal össze mindent, ami van égen és földön”.

Nemcsak kedves, de utolérhetetlen jelent a mai evangélium képe. A sivatagok szélén dolgozó pásztoremberek az abrakot tartalmazó jászolban felismerik az élet Urát. Rátekintenek az Élet Kenyerére, és csodálkoznak. Így ismerik fel őt a kenyértöréskor az emmauszi tanítványok, és szintén csodálkoznak. Mi pedig e két időhatár között ünnepelve hirdetjük az egyszülött Fiát értünk adó Isten szeretetét.

Befejezésül szeretett Testvéreim hitben, szeretetben, boldogsággal gazdag és eredményes újesztendőt kívánok mindnyájotoknak Reményik Sándor 1935-ben írt versével, amelyet mintegy útravalót adok nektek egész éves zarándoklatunkhoz, hogy egy év múltán ismét itt találkozhassunk erőben és egészségben.

Békesség Istentől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítatlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békessék terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.

Ámen!

Imádkozzunk:

Istenünk, a Boldogságos Szűz Máriát szent Fiad Szülőjének és az Egyház Anyjának magasztaljuk. Boldogan vettük magunkhoz ajándékodat: kérünk, hogy ez segítsen el minket az örök életre. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!