2010. december 27., hétfő

Szent János apostol és evangélista



Karácsony nyolcadának második napja



Szent János apostol és evangélista ünnepe



Ő az a János, aki az utolsó vacsorán
az Úr mellett foglalt helyet.
Boldog apostol, mert megnyíltak előtte
a mennyország titkai,
és az egész földkerekségen hirdette az örök élet igéit.



Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent János apostol által feltártad előttünk örök Igéd rejtett titkait. Kérünk, tedd fogékonnyá értelmünket, hogy megértsük, amit ő oly kiváló bölcsességgel tanított nekünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretett Testvéreim!

Ma a Karácsony ünnepének és a Család évének megnyitása után térben és időben is későbbre ugrunk. A mai evangélium a 33 évvel későbbi húsvéthoz irányítja gondolatainkat. Együtt futunk az apostolokkal a barlangjászoltól egészen barlangsírig. Látszólag szinte semmi különbséget nem lehet felfedezni, hiszen mondhatnánk azt is, hogy ahonnan indult az élete, oda is tért vissza. De közben mennyi minden történt! Mennyi meggyógyított lélek, mennyi összeforrt csont, mennyi kiűzött gonosz lélek bizonyítja azóta is, évezredek elteltével, hogy semmire sem volt az emberiségnek ennél nagyobb szüksége, mint a Megváltás Isteni művére. Kicsit a saját családunk példáját is tudnám ideilleszteni, hiszen két éve a karácsonyt még együtt ünnepeltük sógorommal, akit János napkor már halálos baleset ért és már nem is volt köztünk. Mindannyiunk élete egy pillanat, mint egy lepke szárnycsapása, az egyik pillanatban még vagyunk, a másikban pedig már nem. Gyűjthetünk életünk során bármit pénzt, vagyont, görcsösen kapaszkodhatunk állásunkba, íróasztalainkba, ha menni kell mennünk kell, ha elküldenek akkor is mennünk kell. Az élet állandó hullámzásban, mozgásban van, egyszer fent vagyunk a csúcson, máskor a mélyben levegő után kapkodva. Ezt élhették át az evangéliumban szereplő apostolok is. Az utolsó közös vacsora felemelő élménye és a két nappal később az üres sírbolt látványa között. Péter apostol és a szeretett tanítvány, vagyis Szent János ugyanazt találják: az üres sírt. Ugyanazt látják. Mégis János apostol ezt írja önmagáról, hogy látta és hitt. Vajon miért, talán Péter nem hitt? Nem ezért Testvéreim. János apostol a szeretet tekintetével nézte, amit látott, míg Péter apostol racionális látásmódja egészen másfajta látványt eredményezett. Ezért sokkal másabb János apostol evangéliuma, mint a többieké, mert figyelme végig ezzel a szerető látással jegyzi föl Jézus Krisztus élettörténeteit. Így volt ez akkor, azután az éjszaka után is, amikor nem találtak halat a tóban, és a csodában részesülve reggel mégis fogtak. János apostol volt az, aki felismerte Jézus Krisztust, a Mestert a parton, és felkiáltott: az Úr az! Szent János apostol már réges-régen tudja, amit Péter apostol csak ekkor tanulgatott, amikor az Úr többször kérdezi tőle: szeretsz-e engem? A Mester erre az érzésre, a szeretetre akarja rávezetni minden tanítványát, mert csak ez az érzés az, amely helyes irányba viszi az ember életét, lelkének törékeny hajóját az élet háborgó, viharos vizén. A szeretet iskolájában János apostol volt az első tanítvány, nem Péter apostol, mégis utóbbira bízza Egyházát, mert bizony a szeretet mellett gyakran a racionalitásra is szükség van akkor, amikor embereket próbálunk meg nyájként terelgetni. János apostol életét a saséhoz hasonlítjuk leggyakrabban, ilyen sasként szárnyalt és élte hosszú-hosszú életét. Életének példája kísérjen az utunkon mindenkor bennünket is.



Imádkozzunk:

Mindenható Istenünk, a most bemutatott áldozat által lakozzék mindig bennünk a megtestesült Ige, akit Szent János apostol hirdetett. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése