Szent Család vasárnapja

Karácsony második napja

A Szent Család ünnepe

Szent István vértanú diakónus emléknapja

A pásztorok gyorsan útra keltek,

És megtalálták Máriát, Józsefet,

És a jászolban fekvő Gyermeket.

Könyörögjünk!

Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai házadban örvendezzünk örök jutalmadnak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Immár második évfordulóját ünnepeljük Virtuális Kápolnánknak, amelyet a Szent Családról neveztünk el. Nem is hinnénk, pedig sajnos így van, Magyarországon, amely köztudottan egy Szent Családból fejlődött ki, államalapító Szent István királyból, feleségéből, Boldog Gizellából, és fiúkból Szent Imre hercegből, ennek az országnak alig egy pár Szent Családhoz szentelt temploma van! Sőt a mi Pécsi Egyházmegyénkben egyről sem tudok! Vajon miért nem tudott a Szent Család nálunk olyan példaképé válni, hogy ez ne így legyen? Vajon gondoljuk végig magunkban, hogy miért nem tudok úgy élni, ahogy a Szent Család? Mert azt még megértené az ember, ha egy gazdag, milliárdos családot nem vagyunk képesek mindannyian utánozni, lekövetni, na de hát a Szent Család a mai anyagias világ értelmét figyelembe véve a legszegényebb családok közé tartozna? Ezek szerint valójában nem a pénz utáni vágyat nem tudjuk utánozni, mert ezt bizonyították az emberek, hogy igen is szeretnék, hanem sokkal inkább a Szent Család lelki élete az, amely a mai világ számára utánozhatatlan. Sőt nem csak utánozhatatlan, hanem még nem is ajánlott, elviekben sem a követésre! Feltehetjük a kérdést, hogy vajon mi az a Szent Családban, ami ennyire elválasztja, ennyire eltaszítja azt a mai embertől, a mai családoktól? A család mindig a családtagokból áll, kell hozzá egy férfi, kell hozzá egy nő és kellenek hozzá gyermekek. Ez az egység, ősidőktől fogva létezik, működik, mert maga Isten az, aki az embert családba tervezte. Sajnos a mai világban ez az alapegység, az életnek ez az alapsejtje ez van válságban, ez van leépítve. A mai világ, a mai eszmény nem a családra, hanem az egyénekre fektet hangsúlyt, az egót, az önzést van hivatott felemelni. Miért is? Azért, Testvéreim, mert a magányos ember, legyen képes bármily nagydolgot is elérni az életben, elszigetelhető és bármikor kifosztható mindenéből. A mai ember nem tesz már különbséget nő és férfi között. Teszi mindezt a haladás és a fejlődés nevében, mondván, hogy mindenkinek egyforma jogai vannak. A nő már nadrágot és kalap hord, férfiak munkáját igyekszik elvégezni és ebbe az igyekezetébe a szülés és a gyermeknevelés nem fér bele. A férfiak nőkké operáltatják át magukat, szoknyát hordanak, de gyermeket szülni sohasem fognak tudni. Ezért néhány országban már kitalálták, hogy házasodhassanak össze férfiak is és vállalhassanak gyermeket, akit ők nevelnek fel. Ha ebbe a képbe belegondolunk, minden bizonnyal nagyon el kell keserednünk, mert ha ez így van, akkor a világ a végső romlásban van. Én úgy gondolom, hogy egy nő nem attól lesz egyenrangú egy férfival, ha több, vagy legalább annyi pénzt keres. A természet törvénye itt a földön az, hogy az élet az anyaméhben fejlődjön ki, ahogy a természet minden területén van nőnemű és hímnemű, de ott a szerepeket a mai napig sem cserélték fel, mert ha ez így lenne, kipusztulnának. Annak idején a Paradicsomban a kígyó nem a férfit, hanem a nőt kísértette meg és csábította a bűn útjára. Ezt pedig azért tudta megtenni, mert a nő úgy gondolta hozhat döntést egyedül, sőt döntését ráerőltetheti a férfira is. Az eredményt mindannyian ismerjük. A földi élet nem demokráciára, nem teljes egyenrangúságra épül, hanem hierarchiára, ahol vannak felül és vannak alul. Az őserdőkben jól látható ez a tagozódás: a fák felül, a bokrok, cserjék középen, az avar pedig legalul. Az egymásra utaltság olyan szimbiózist teremt, amely elfogadja ezt a hierarchiát és így mindenkinek jut élet. Ha azonban a mohák a fák fölé akarnának nőni, meg a cserjék is, felborulna a világ rendje és mindannyian elpusztulnának. Az emberi család ugyan ebben a szimbiózisban élt, amíg úgy nem gondolta az ember, hogy ő mindenekfölött van. Ma az ember a fák, a hegyek, a folyók fölé helyezi magát, pedig ott csak Isten lehet. A pusztulás ebben a szemléletben elkerülhetetlen. Az ember elfelejtette helyét a világban és elszívja az életet mindentől, ahogyan az egyén, az egyéni ambíciók elszívják az életet a családoktól. Magyarország lakossága nem is olyan régen tízmillió alá süllyedt, pedig nem voltak háborúk. Ma a háborúk helyett a tudomány nevében a saját orvosaink végzik el a népirtást még az anyaméhében. Teszik mindezt a mi gőgős, felfuvalkodott életszemléletünk következtében és utasítására, de nemcsak magunk vágjuk fát, hanem kipusztítjuk az erdőket, kihalás szélére űzzük az állat és madárvilágot, folyókat terelünk el, szárítunk ki, hegyeket hordunk el és fúrunk ki, hogy autóinkkal a levegőt is megmérgezzük. Vissza kell térnie az emberiségnek az eredeti család modelljéhez, mert a mai életünk, a mai technikai civilizációnk olyan energiákat igényel, amelyet a bolygónk nem képes ellátni hosszú távon. Ma minden család nem a Szent Család példájára épül fel, hanem a dallasi Ewing-ok példájára! Sőt, hogy lássuk, hogy a helyzet nem javul, hanem még rosszabb lesz, ma már azt is sikerült elérnünk, hogy a gyermekek megverik a felnőtteket, hogy csak azt tehetjük a gyermekekkel, amit ők is akarnak. Csakhogy ez a szemlélet igen komoly torzulásokat okoz a világban! Nekem is vannak gyermekeim, de nem szeretném, ha az ő igényeik irányítanák a családot. A család éve előtt állunk, Testvéreim és mi mindannyian családban élünk, vagy éltünk. Nem késő még változtatni ezen a látás módon, de nem szabad másokra várnunk, nekünk kell megtennünk az első lépéseket, minden egyes családnak a saját lelkiismerete szerint. Ha sikerül a család modelljét visszaállítani, sikerül visszafordítanunk a vesztébe rohanó világot is. Ehhez azonban az kell, hogy legfőképpen alázatot tanuljunk és megértést gyakoroljunk egymás iránt a családon belül. Az apa ne zsarnokoskodjon a felesége és a gyermeke felett, de határozott tisztelettel irányítsa a rábízottakat! Az anya ne vitassa helyét a családban, törődjön a férjével, nevelje a gyermekeit! A gyermekek fogadjanak szót és tanuljanak a szüleiktől és Istentől a Szent Család példáján keresztül, mert így majd ők is olyan felnőtteké válnak, akik ezen elvek alapján működő családokat tudnak létrehozni! A mai társadalom nem ad segítséget ehhez, ezt minden családnak önerejéből és Istenbe vetett hitéből kell merítenie. Az Istenbe vetett hit pedig a legnagyobb erő, amely létezhet ezen a földön, abban minden benne van, amire egy egészséges családnak szüksége lehet. A nehézségek közös erővel való leküzdése tovább erősíti és egységbe kovácsolja őket! Ne anyagi gazdagságra törekedjünk, hanem lelki gazdagságra, mert ez az egy az, amelyet majd tovább vihetünk magunkkal a következő életünkbe, minden más elenyészik, de a hit, a szeretet soha sem múlik el. Kérem a kedves Testvéreket, hogy továbbra is legyenek velünk ebben a virtuális kápolnában az egész év folyamán.

Imádkozzunk:

Jóságos mennyei Atyánk, te égi eledellel táplálsz minket. Segíts, hogy a Szent Család példáját mindenkor kövessük, és e földi élet szenvedései után annak örök társaságába jussunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!