2011. január 30., vasárnap

Évközi negyedik vasárnap


Évközi negyedik vasárnap


Chellesi Szent Bathildis özvegy emléknapja


A Mindenható Mennyei Atya emlékezete


Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk,

És gyűjts egybe a pogányok közül,

Hogy szent nevedet magasztaljuk

És dicséreted legyen dicsekvésünk.


Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, engedd, hogy téged egész lelkünkkel imádjunk, embertársainkat pedig őszinte szívből szeressük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

Beati qui lugent : quoniam ipsi consolabuntur.”

(Máté 5, 5.)

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Mondja a mi Urunk, Jézus Krisztus a híressé vált hegyi beszédében a nyolc boldogság között harmadikként felsorolva az iménti idézetett. De vajon tudjuk-e egyáltalán, hogy mi is az a boldogság, amelyet a mi Megváltónk itt nyolc pontban nekünk felsorolt? Úgy gondoljuk természetesen, hogy tudjuk mi az, hiszen csecsemőkorunktól fogva ennek elnyerésére, ennek megszerzésére, ennek birtoklására, ennek érzésére törekedünk. A gyermekek mindig valami különleges ajándékra vágynak, mert úgy gondolják az hozhatja el számukra a boldogságot. A kamaszok felfedezve a testi örömeket a szerelmet keresik, kutatják, mert úgy gondolják, hogy csak az lehet életük boldogságának a záloga. A felnőttek többsége a pénzben, a karrierben, az anyagi javak birtoklásában látja boldogságának forrását. Ezekben az emberekben az a közös, hogy mindig az új, a megszerzendő dolgokban várják a boldogság beteljesülését. De végül nem ejtettünk szót az idősekről, akik éppen ellenkezőleg életük vége felé a boldogságot már nem a megszerzésben, hanem a visszaemlékezésben igyekeznek megtalálni. Hogy melyik az igazi, hogy melyik a valóban bölcs boldogság keresés azt egy kis történettel szeretném nektek szemléltetni.

Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába. Felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagynia a házát. Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog, mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája. Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki, milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is, milyen színű a függöny és az ágytakaró.
- Nagyon tetszik - s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
- Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit.
- Az nem baj, - közli - a boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól - az attól függ, ahogy én látom. Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom. Dönthetek úgy,hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik,mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek. Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem
össze.
Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél. Ezért az én tanácsom, hogy sok-sok boldogságot és szépet rakjál félre emlékeid bankszámlájára. Köszönöm, hogy hozzájárultál a bankszámlámhoz, ahová még tovább gyűjtögetek. Emlékezz ezekre az egyszerű gondolatokra ahhoz, hogy boldog legyél:
1. Szabadulj meg a gyűlölettől
2. Szabadulj meg az aggodalmaktól
3. Élj egyszerűen
4. Adjál többet
5. Várj kevesebbet

Szeretett Testvéreim eddig emberi szemszögből igyekeztünk megérteni, hogy kiből hogyan lehet boldog ember. Most próbáljuk meg Isten szemszögéből megnézni kik is lehetnek boldogok.

Egy nagyszalontai szegény család tizenkettedik gyermekéből a magyar nyelv kincsestárának őrzője lesz. Egy morva származású tisztviselő fiából Magyarország tanítómestere és apostola lesz. Egy mezítlábas, lajbis parasztgyerekből esztergomi érsek, és kis híján pápa lesz. Egy kassai születésű, cigarettázó, szabadelvű újságíróból tanítványaiért vértanúságot vállaló szerzetesnő lesz. Egy erdélyi villanyszerelőből árvák százainak „testvére és apja” lesz. Név szerint, hogy kik ők elmondom, ha valaki nem ismert volna rájuk: Arany János, Prohászka Ottokár, Mindszenty József, Salkaházi Sára és Böjte Csaba életében megvalósult Isten oktalansága és ereje.

Ezek a meglepőek és jellemzőek Isten „humánerőforrás gazdálkodására”. Mert ő nem azt választotta ki, aki befolyásos kapcsolatokkal rendelkezik, vagy kiváló előéletet tud felmutatni. Ő nem szépen megírt önéletrajzot kér tőlünk és sok ajánlólevelet. Neki az esélytelennel van dolga. Azzal, akit a világ örök vesztesnek tekint. A kilátástalannak távlatot ad, az esélytelent helyzetbe hozza, a gyengét pedig megerősíti. Nem tudjuk, mikor, hol és miért, hanem csak egyszerűen megtörténik velük. Bennük akarja megmutatni, hogy ténylegesen vállalta törékeny sorsunkat. Jézus Krisztus szenvedése és kereszthalála után már egyikünk sem mondhatja, hogy a legsanyarúbb sors a mienk. Nem létezett és nem is fog létezni olyan nyomorúság, betegség, vagy tragédia, amit magára hagyott volna. Az Ég és Föld között függő Isten mindenkivel sorsközösséget vállalt. Nemhogy a gyengeséget, hanem a bűnt, mint átkot vette magára. A kereszt botrányában láthatjuk az isteni igazságosztás módját. Megölték az Igazat az igazság miatt. Ennél nagyobb szeretet nem létezik, nincsen. Ő vállalta velünk a sorsközösséget, hogy cserébe megszentelje mindennapi életünket.

Hogy mire képes a kegyelem, ha csak egy résnyíre nyitott szívet talál! Már egy csöppnyi jóakarat elegendő ahhoz, hogy napvilágot lásson az Úr esélyegyenlőségi programja. Ahogy a Szentlélek működik, az nem mindig érthető, de nem is kell mindig mindent megértenünk, csak elfogadnunk és követnünk. Ő isteni távlatából néz és hosszútávra tervez. Mi, ahogy a 92 éves bácsika is csak az adott napra koncentrál, amikor reggel fel kell és panaszok helyett, hálát ad Istennek, hogy még tervez vele. Előkelő, gyenge, erős? Ezek csak földies emberi fogalmak, mulandó és gyerekes méricskélések. Kihez és mihez képest? Világosan ismeri fel az isteni etalont Szent Pál apostol, amikor bevallja, hogy „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok”, és „az erőt Istennek tulajdonítom és nem önmagamnak”. Ez azoknak a békéje és boldogsága, akik nem a világ múlékony értékrendje szerint, hanem a boldogságmondások mércéjével mérve boldogok. Ők azok, Testvéreim, akik mindent megköszönnek, semmit sem követelnek: csak Jézus Krisztus távolléte okozna pótolhatatlan hiányt.

Az Egyháztól és annak vezetőitől, a pápától, a püspököktől, az apátoktól joggal várunk el szilárd alapokat, biztos tudást, kifogástalan jellemet. Pedig már az ősegyház is telis-tele volt gyengeségekkel. Máté apostol egy, a népét kizsigerelő hivatalnok volt és a népek apostola lett. Jakab és János apostolok karrieristák voltak. Szent Péter apostol az első pápánk jellem gyenge szájhős. Szent Pál apostol egy keresztényüldöző osztag parancsnoka. Zakeus tele volt korrupciós ügyekkel. Szent Tamás apostol értetlen és hitetlennek bizonyult. Az emmauszi tanítványok csüggedten önigazolást keresnek. Bevallhatjuk őszintén, hogy ők sem voltak jobbak-szentebbek-bölcsebbek a maiaknál, sem nálunk, sem püspökeinknél, sem papjainknál. Legalább annyira a kegyelem hatalmas erőműve kellett hozzájuk, mint hozzánk, kései utódaikhoz. Jézus Krisztus mégis őket és nem másokat választott ki.

Istennél szeretett Testvéreim nincs elveszett lélek, elveszett ember. Ahogy megadta a bizalmat az 1972-es olimpiai játékok tízezer méteres döntőjében elesett és szöges cipőkkel megtaposott finn atlétának, Virennek a folytatáshoz, aki felkelt, és vérző sebekkel az utolsó helyről utolérte a többieket, majd meg is előzte őket és győzött.

Isten nem ismer örök vesztest. Ő mindenkit megért, mindenkit felemel, mindenkihez odahajol, és a fülébe súgja: „Boldog vagy! Megváltottalak. Bízzál, győzöl!”

Befejezésül még a következőt hallgassátok meg. Márai Sándor a magyar irodalom egyik legnagyobb alkotója. Írt regényeket, verseket, publicisztikákat. 1943-ban a világháború közepén kiadják a Füves könyv című művét. Az ebben a könyvben leírt gondolatok az olvasónak segíteni akarnak, "egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten." A következő idézet a boldogságról szól.

"Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával, és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."

Igen, Testvéreim, és ne feledjük el soha: „Hogy boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”


Imádkozzunk:

Megváltásunk égi eledelével tápláltál minket, Istenünk. Kérünk, hogy örök üdvösségünknek ez a tápláléka növelje bennünk mindenkor az igaz hitet. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése