Gyertyaszentelő Boldogasszony

Évközi negyedik hét szerdája

Boldog Vénárd János-Teofán vértanú misszionárius emléknapja

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe

Jóságodról elmélkedünk, Istenünk,

Templomod belsejében.

Istenünk, miként már neved is, úgy Fölséged is betölt

Minden földhatárt,

Jobbod telve igazsággal.

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Nunc dimittis servum tuum Domine, secundum verbum tuum in pace.”

(Lukács 2, 29.)

„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben.” Simeon szavai, a templomba járó idős férfiak szavai. Azoké a férfiaké, akik már túl sokat láttak, túl sokat hallottak, túl sokat tapasztaltak, túl sok mindenen keresztül mentek életükben és már nem vágynak semmiféle földi dologra, csak egyedül arra, hogy a Mennyei soha el nem múló boldogságba vétessenek fel. Megtették, amit meg kellett szolgálták életükben Istent, adóztak a királynak, felnevelték családjaikat és most már végső pihenőre szeretnének térni. Látták már a templomban bemutatni, megkeresztelni dédunokájukat és ők úgy gondolják, ahogy az agg Simeon ennél többre már nem vágyhat földi ember. A mai nap ünnepe Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, amelyben a 40 napos csecsemő Jézus Krisztust bemutatják azoknak, akik eljövetelére oly hosszú időn át vártak. Itt még nem Jézus Krisztus akarata szerint zajlanak az események, ezért úgy érezhetjük, mintha még az ószövetségi események folytatódnának. Pedig valójában ez az esemény már annyira újszövetségi, amennyire ószövetségi. Ott a templomban nemcsak ortodox zsidók voltak jelen, hanem már azok is, akik az újszövetség, a keresztség szövetségének hírnökei voltak. Jézus Krisztus így aztán gyermekkorától kezdve aláveti magát a törvény előírásainak, s ezzel igazolja az Atya iránti feltétlen engedelmességét, amely későbbi életét is motiválja. De egyúttal úgy is jön a templomba, mint aki annak ura. Az agg Simeon ott várja és felismeri benne a megjövendölt Megváltót, a világosságot, és az üdvösséget. Eljövetelével egyúttal megkezdődik az ítélet is. Mivel egészen Isten akaratát és szentségét képviselik, sokan ellene mondanak neki saját népéből is. Édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária különös módon éli meg majd ezt a feszültséget, amely kialakul Jézus Krisztus és a nép vezetői között, az ó és az újszövetség választott népei között. A megváltás művében tehát eredendően benne van az elegettevő szenvedés is. Simeon nyíltan ki is mondja a Gyermek Jézus Krisztus szüleinek, hogy milyen sors vár rájuk is, de azt is elmondja, hogy ezt az a sorsot el is várják tőlük az emberek. Ilyenkor a tél vége felé, ma az emberek mindenütt Európában a téli álmot alvó medvét figyelik, hogy vajon, amikor kijön a barlangjából meglátja-e az árnyékát vagy sem. Árnyékot csak ott láthatunk, ahol a fény is jelen van. A mai szereplőkben gazdag ünnepen, ahol a Világ Világosságával találkozunk, ez a Fény van jelen, a gyertyák lángocskájában. Világossággal kell találkoznunk, hogy elmúljon életünkből minden ami téli, ami sötét, hogy ne kelljen medve módjára átaludnunk életünket, hanem mindig a Világosságon élhessünk. Mi, katolikus magyarok a Jeruzsálemi templomba érkező Gyertyaszentelő Boldogasszonyt akarjuk látni és nem az álmosan imbolygó medvét. Számunkra ő hordozza a világ Világosságát. Ő hordozta kilenc hónapon át méhében, hozta világra Betlehemben, és mutatja be most választott népe templomában, Jeruzsálemben. Vele van Szent József is, akit élete párjául és támaszául adott a gondviselés. Ő most, ahogyan később is a háttérben meghúzódva, csendben szolgálja, az Isteni Gondviselés e hatalmas művét. De ott van Simeon és Anna is, az életűk végéig hűségre, kitartásra, állhatatosságra buzdítják, bátorítják az idős embereket. Nekünk, az evangéliumi elbeszélésben és e naphoz kapcsolódó gyertyaszentelés üzeni, hogy mi is ennyi évvel később, ekkora távolságban is Jézus Krisztust hordozzuk a világban. Ránk vonatkozik, szeretett Testvéreim az Úrnak a hegyi beszédben az apostoli tanítványaira mondott szavai: „Ti vagytok a világ Világossága”, az üdvösséget jelentő Jézus Krisztushoz való hasonlóságnak a képviselete.

Szent-Gály Kata így vall erről versében:

GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY

Ma gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a Krisztust, aki bennem él,
aki növekszik
s még olyan kicsi,
mutasd be, kérlek,
az Atyának.

Ma gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a szívet, mely alig remél,
csak tépelődik
s a felét hiszi,
tedd ki a Fénynek,
gyógyulásnak!

E szép és kedves sorok milyen szépen és jól illenek ünnepi körmenetünkhöz. Megilletődve állunk és hallgatjuk e sorokat, ahogy Jézus Krisztus atyja és anyja is ámulva hallgatta az agg Simeon minden szavát:

„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben.”

Imádkozzunk:

Magunkhoz vett szentséged tegye tökéletessé bennünk kegyelmed művét, Istenünk, aki betöltötted Simeon szíve vágyát, és nem halt meg, amíg karjaiba nem fogadta a Messiást. Engedd, hogy életutunkon mi is találkozzunk szent Fiaddal, és elnyerjük az örök életet. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!