2011. február 1., kedd

Évközi negyedik hét keddje


Évközi negyedik hét keddje


Szmirnai Szent Pioniosz hitvalló vértanú emléknapja


Szent Őrzőangyalaink emlékezete


Íme, a hűséges és okos szolga,

Akit az Úr háza népe fölé rendelt.


Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Józsefet csodálatos gondviseléseddel egyszülött Fiad édesanyjának jegyeséül választottad. Add meg, kérünk, hogy akit pártfogónkként tisztelünk a földön, közbenjárónk legyen a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Quia si vel vestimentum ejus tetigero, salva ero.”

(Márk 5, 28b.)

„Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Gondolta el magában a mai evangéliumi szakaszban, azaz asszony, aki végső elkeseredésében, lángra lobbanó hittel furakodott át a tömegen, hogy csak a ruháját megérinthesse annak a titokzatos Mesternek, akiről annyi legenda keringet, akit mindig akkora tömeg vett körül, hogy esélyt sem látott arra, hogy szót válthassanak, de neki elég volt ennyi a Mi Urunkból, és mivel hit meg is gyógyult. Márk evangélista a mai szentírási részben két csodát is leír nekünk, amellyel remekül szemlélteti Jézus Krisztus mindennapjainak mozgalmas történéseit. Jézus Krisztus három éves tanítói kőrútja során, soha nem üzent előre se hova, senkinek, hogy figyeljetek készüljetek fel, mert ekkor és ekkor érkezem, itt és itt leszek, gondoskodjatok arról, hogy legyen tömeg, hogy a háttér legyen megrendezve. Az első sorokba a legfontosabb személyek kerüljenek és mindig hátrébb azok, akik vagy ott vannak, vagy nem, nem számít. Ő ezzel szeges ellentétben a mindennapi egyszerű emberek között akart működni nem kereste kifejezetten a gazdagok, az elöljárók, a nemesek társaságát, az egyszerű emberek baja és gondjai irányába volt teljesen nyitott. Nem tudta senki, még a legközvetlenebb munkatársai az apostolok sem, hogy vajon holnap hol és merre fognak járni. Érdekes módon a tömeg azonban mindig adott volt oly annyira, hogy olykor már az megterhelő is volt, főleg az apostolok számára, akik azért igyekeztek óvni és védeni szeretett tanítójukat, Mesterüket. Ma az evangélista a két csodában, amelyet elénk tár mégis példát ad arra, hogy miként viszonyult a gazdagokhoz és miként a szegényekhez. Az ő értékrendjének mércéje nem a pénz, a befolyás, vagy a baj és probléma nagysága volt, hanem a hit, amellyel Isten felé fordultak. Csak akkor és akkor tett bármit is, amikor megérezte, hogy az eléje járulok hisznek-e küldetésében. A beteg asszony, szegény volt, nyomorult, kitaszított normál esetben esélye sem lett volna Jézus Krisztus elé kerülni és ő ezt pontosan tudta, felmérte. Különleges hittel határozta el, hogy neki már az is elég, ha csak a ruhája sarkát megérintheti. Minden addigi vagyonát kezelésekre és orvosokra költötte, akik a lehető összes gyógymódot kipróbálták rajta hasztalanul. Ő már nem akart újabb és újabb kuruzslást és nem is volt rá szüksége, mert hite, amellyel szabályosan Jézus Krisztus után vetette magát a tömegben meggyógyította őt. A másik csoda kérője, gazdag, a helyi zsinagóga elöljárója volt. A csodát nem magának kérte, hanem a beteg gyermekének. Nem mást küldött maga helyett, és nem pénzt, vagy ajándékokat, sőt képviselhetett volna erőt is azzal, hogy kényszeríti Jézus Krisztust a segítségnyújtásra. Jariusban meg volt a hit magja, de ekkor még ez a hit csupán gyengén pislákolt. Haldokló leányán szeretett volna segíteni és ezért képes volt megalázkodni, a porban csúszni egy idegen, ismeretlen honfitársa előtt, aki szakadt ruhákban, ápolatlanul járt-kelt a vidéken. Nem egyenesen hozzá sietett, hanem még útközben, akinek szüksége volt segítségére annak is segített, de így ennek következtében későn érkezett a házához, mert a leánya közben meghalt. Elkeseredett csalódottságában, Jarius hite is megrendül és már éppen elaludni készül, amikor Jézus Krisztus szigorúan megkívánja tőle, hogy a látszólagos reménytelenség ellenére is, töretlen legyen a hite. Hányszor, de hányszor jutunk mi is Jarius sorsára. Életünk folyamán sora veszítjük el hozzánk tartozókat, barátainkat, szeretteinket, szomszédjainkat, ismerőseinket. Mindig űr és félelem, csalódottság kerül elmúlásukkal a lelkünkbe, és a hitünk egy-egy darabja tűnik el az ő életükkel. Siratjuk őket emberi szokás szerint, pedig éppen inkább örülnünk kellene neki, hogy ők már megtapasztalhatják a Mennyei Atya jóságos országát. Nem volt könnyű Jariusnak hinni, amikor eszével tudta, hogy a lánya már halott, de mégis hit, és ebből jól láthatjuk, hogy az igazi hitnek és bizalomnak milyen életet adó ereje van. Ezzel a hittel és bizalommal kell nekünk is Testvéreim szeretteink halála után, azok koporsójánál állni, és nem sírnunk kell, hanem imádkoznunk és hinnünk abban, hogy az eltávozott a jó lelkek országába utazik. El kell fogadnunk, hogy Jézus Krisztusból erő árad ki a mi megigazulásunkra és üdvösségünkre, de ez az erő nemcsak akkor és ott áradt ki a világra. Ez az erő Testvéreim ma is árad a Szentlélek segítségével és nem kell, hogy személyesen találkozzunk, beszéljünk vele, hanem elég, ha csak a ruháját, a mi esetünkben a hitét megérinthetjük, megérthetjük. A tél utolsó hónapjában már meg csillantja az élet a megújulást. A fákban, a növényekben, sejt szinten megindul az új tavasz reménye. Az állatvilág elkezd a szaporodásra koncentrálni, hiszen új élet keletkezésével, minden élet megújul és feltámad, ahogy Jarius lánya is. Hosszabbodnak a nappalok, rövidülnek az éjszakák. Az évközi vasárnapok sorozata idézi Jézus Krisztus nyilvános működésének eseményeit és tanításait. Ahogy a mai evangélium is a megújulásról, az új életről szól, az Úristen jóságába vetett föltétlen bizalomra bátorít. Jarius alázatos kéréséből, a beteg asszony, gyógyulást remélő odasettenkedéséből is ez a bizalom sugárzik. És lám a bizalom mindig eredményt hoz. Merjük tehát kérni Isten éltető Szentlelkétől, hogy ilyen bizalommal ajándékozzon meg minket a betegek napját is elhozó hónap folyamán. Higgyük, Testvéreim a beteg asszonnyal együtt, hogy nincs már más gyógyszer, nincsen már más gyógymód számunkra, bűnös emberek számára csak a feltétel nélküli hit. A szentmisében is mindig elmondjuk, mellünket verve: „Nem vagyok Uram méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mond, és meggyógyul az én lelkem.” Ezzel a hittel és bizalommal minden szentmise áldozatban megérinthetjük Jézus Krisztust és általa elnyerhetjük a megtisztulást, a gyógyulást.


Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, életadó szentségeddel tápláltál minket. Add, hogy igazságban és szentségben mindenkor neked éljük Szent József példájára és közbenjárására, aki mint igaz és engedelmes férfiú, neked szolgált az üdvösség nagy tervének végrehajtásában. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése