Advent második hetének szombatja

Advent második hetének szombatja



I. Szent Damazusz pápa emléknapja



Jöjj, és mutasd meg arcodat, Urunk,
aki a kerubokon trónolsz, és szabadok leszünk.



Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, ragyogjon fel szívünkben dicsőséged fénye, hogy eltűnjön belőlünk az éjszaka sötétsége, és a világosság fiainak találjon minket hozzánk érkező Egyszülötted. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

A napok egyre rövidülnek, az éjszakák pedig egyre hosszabbak lesznek felettünk, ahogy közeledünk a mi Urunk, Jézus Krisztus születésnapja felé. A csillagászati tél is még csak azokban a napok következik be. A várakozás egyre intenzívebb lesz lelkünkben, a készülődés egyre jobban fokozódik szívünkben. Minden porcikánk érzi már, hogy nem csak a tél közeledik egyre nagyobb hideggel, egyre nagyobb havakkal, hanem a Megváltó is egyre közelebb kerül hozzánk a napok múlásával. Ahogy a rossz idő közeledte, úgy Isten Egyszülöttjének közeledése is komoly próbatételek elé állít mindannyiunkat. Az első fizikai és földi megpróbáltatásokkal edz bennünket arra, hogy alkalmasak legyünk elfogadására és túlélésére. A második próbatétel lelki és szellemi megpróbáltatásokkal igyekszik fokozni bennünk azt a képességet, amellyel majd egykor földipályánk végén képesek leszünk a legnagyobb megmérettetés, a legnagyobb próbatétel leküzdésére, a halál megtiporására, hogy ezáltal elnyerhessük az üdvösséget. A ma ünnepelt szentünk I. Szent Damazusz pápa is ezt hirdette az ókeresztény híveknek és mindig a helyes irányba vezérelte az Egyház imbolygó hajóját. Abban az időben és a mai korban is mindig hangzanak fel jövendölések, próféciák, melyek igyekeznek világítótoronyként utat mutatni az élet tengerén hajózóknak, hogy vajon merre is van a helyes irány, amikor nem láttunk tisztán, nem hallunk rendesen, mert érzékszerveinket eltompítják az élet viharai és a rossz irányba csábító sellők énekei. Nagyon óvatosnak és nagyon megfontoltnak kell lennünk akkor amikor a háborgó időkben, a viharos vizeken kormányozzuk életünk hajóját, mert nem minden távolban felcsillanó fény vezet bennünket nyugodt vizekre, biztos kikötőbe. Jézus Krisztus születését előrejelző fény ez a biztos fény minden hívő ember életében, ennek követése az a biztos pont, amelyhez igazíthatjuk életünk szextánsát és nyugodt lélekkel várhatjuk, hogy elérjük a mennyei kikötőt. A próféciák, ebben az időben a beteljesedés idejéről, a Messiás közelgő eljöveteléről szólnak immár nemcsak a zsidó emberek számára, hanem a földön élő minden ember számára, akár hívő, akár nem. Ezek a jövendölések, ezek a tanítások egy pontos és felismerhető jelet adnak minden korban, még a legegyszerűbb ember számára is: Illés próféta visszatérése mindig egy olyan jel lesz, amely tudatja velünk, hogy az Isten Fia hamarosan eljön. A zsidó rabbik szerint látható módon még nem tért vissza Illés, ezért a Messiás sem jöhet el addig. A keresztény vallás hite és felfogása biztosan tudja azonban, hogy Illés már egyszer eljött, eljött még pedig Keresztelő Szent János személyében. A mai evangéliumban a tanítványok is ezt a kérdést firtatják: eljött-e már Illés? Annak ellenére firtatják és nem biztosak benne, hogy közülük néhányan még tanítványai és követői is voltak neki. Jézus Krisztus megerősíti bennük azt, hogy Illés valóban eljött még pedig János személyében. Hasonlóan vagyunk ma mi is, akik nem éltünk közel Keresztelő Szent Jánoshoz, nem ismerhettük, és ahogy a harmadik eljövetel előhírnökét sem ismerhetjük, pedig élhetne akár közöttünk is már. Ezeket a jeleket azoknak a legnehezebb felismerni és legnehezebb elfogadni, akik éppen kortársai az esetleges prófétának. Az ószövetségi Szentírás utolsó bekezdése Illésről beszél, és ezt a pontot köti össze Jézus Krisztus, az Újszövetséget meghirdető prófétával, Keresztelő Szent Jánossal. Vannak tehát jelek: Máriának Erzsébet áldott állapota, a pásztoroknak a jászolban fekvő Kisded, a három királyoknak a napkeleti bölcseknek a csillag feltűnése, a tanítványoknak pedig jel Keresztelő Szent János arra, hogy az Üdvösség itt van. Testvéreim és mi számunkra ez a jel? Mert minden hívő ember számára el kellett érkeznie ennek a jelnek ahhoz, hogy a hit kinyíljon lelkében a bimbóból, amely ott rejtőzik. Mert attól nem leszünk hívő emberek, hogy a szüleink megkereszteltek bennünket, mert ez még inkább az ő hitük. Attól sem leszünk mélyebben hívők, hogy hittanra járunk, de attól már igen ha az első szentáldozáshoz járulunk. Azért, Testvéreim, mert akik hittel és őszintén veszik magukhoz naponta, hetente, havonta, vagy évente Krisztus Urunk testét, azokban a hit virága mind erősebben nyílik ki! Azok, akik ezt és a bérmálás szentségét még nem vették magukhoz, azoknak még van hová fejlődnie a hitüknek, de még ez sem elegendő, mert ez igen érzékeny virág és hamar elhervad, ha őszinte hittel minél többször nem tápláljuk Megváltó Üdvözítőnk Testével, amelyet értünk áldozót fel bűneink bocsánatára.



Imádkozzunk:

Kegyességedért esedezünk, Urunk, hogy ez az isteni erőforrás mossa le bűneinket, és készítsen elő a közelgő ünnepekre. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
Ámen!