2010. december 9., csütörtök

Advent második hetének csütörtökje



Advent második hetének csütörtökje



Szent Juan Diego Cuauhtlatoatzin látnok



Közel vagy hozzánk, Urunk, minden utad igazság,
kezdettől fogva meggyőződtem arról,
hogy örökké való vagy,



Könyörögjünk!

Istenünk, lelkesítsd szívünket egyszülött Fiad útjának előkészítésére, hogy a vele való találkozás által megtisztult lélekkel szolgáljunk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

A félelem súlyos terhe nehezedik ránk az életünk minden pillanatában és olyan súllyal nyomja lelkünket, hogy abba szinte belerokkanunk mire letelnek felnőtt korunk nehéz évei. Ma egy olyan szentet ünneplünk, amely igen ritka, egy indián nemzetiségű szentet. Ami rendkívül hasonlóvá teszi hozzánk, hogy ő sem volt már, mint egy őszintén és mélyen hívő ember. Éppen szentmisére igyekezett, amikor fényes látomásban megjelent számára az Istenszülő Szűzanya és elmondta kívánságát és hogy azt tolmácsolja püspökének és mivel tudta, hogy a püspök, majd nem fog hinni az egyszerű ember szavának ezért egy olyan jelenést küldött neki általa, hogy attól minden kétsége elmúljon. A püspök elé decemberben hulló rózsák és Szűzanya képének látványa meggyőzik arról, hogy a jelenés igaz. Két héttel később már fatemplom áll a dombon, ahol a decemberi rózsák nyíltak és egy év alatt 9 millió indián bennszülött keresztelkedett meg. Micsoda erő, micsoda mindent felmúló hatalom volt egy apróka jelenésben, amitől egy Magyarországnyi nép tért át az égitestek imádásáról a keresztény hitre. Ez az a hit, ez az erő, amely egyedül képes minden félelmünket, minden kétségünket örökre elpusztítani. A földön lezajlott isteni csodák, jelenések és látomások mindezek ellenére még nem teszik mennyeivé a bolygónkat, és paradicsomivá életünket. Minden hasonlat sántít, a mi a földi valóságot a mennyeivel veti egybe. Jézus Krisztusnak mégis erről az összefüggésről kell beszélnie, hiszen ezért jött. Nincs személyesebb példa láttatni a láthatatlant és hallatni a hallhatatlant, mint Keresztelő Szent János, vagy éppen a mai szentünknek megjelenő Istenszülő Szűzanya tette. Keresztelő Szent János emberi nagyságáról beszélve megállapítja, hogy asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb, és ezzel a kijelentésével mindent elmond, amit mondhat, hogy akinek szeme van: lásson, akinek füle van: halljon. Mi így mondanánk: János az egyik legnagyobb. Mert a teljesség igénye nélkül szólunk, ha beszélünk. De ugyan így vagyunk a látással is, hiszen többnyire minden embernek két szeme is van, a legtöbben még sem láttunk az orrunknál tovább. Ugyan így a legtöbb embernek meg van mindkét füle is és még sem hallja meg a legtöbb az igazságot, csak a csábítást, amit a kígyó sziszeg a fülébe. Jézus Krisztus mindig a teljesség igényével tanít és beszél hozzánk: "Bizony mondom nektek..." Jézus Krisztus mindig a lényeget látja és azt is láttatja velünk, ahogy mindig a fontosat hallja meg és hallatja is meg velünk. Jézus Krisztusnak minden egyes embert, aki élt, aki él, és azt is aki élni fog már előre ismernie kell ahhoz, hogy tudja, ki közülük a legnagyobb, és hogy rámutasson arra. És ő bizony valóban ismer mindenkit, ismer mindannyiunkat, bennünket is Testvéreim. Az idei adventi idő pedig alkalmas arra, hogy mi is megismerjük őt, megismerjük amit mond, amit lát és amit hall, hogy követhessük őt, ahogy a nyáj követi a pásztort gondolkodás nélkül, teljes bizalommal és ráhagyatkozással.

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, szolgáljon javunkra ez a közösségben bemutatott áldozat, amellyel már mostani mulandó életünkben megtanítasz arra, hogy az égieket szeressük, és az örökkévalókhoz ragaszkodjunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése