Advent második hetének szerdája
A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen fogantatásának főünnepe
Örvendezve örvendek az Úrban,
és lelkem ujjong az én Istenemben,
mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem,
és az igazság palástját terítette rám,
mint menyasszonyra, aki ékszerekkel díszíti fel magát.
Könyörögjünk!
Istenünk, te méltó hajlékot készítettél Fiadnak a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásában, amikor őt Fiad halálának érdeméért eleve megóvtad minden bűntől. Szűz Mária közbenjárására engedd, hogy mi is tiszta lélekkel jussunk el hozzád. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!
Krisztusban szeretet Testvéreim!
Sok évvel ezelőtt ezen a napon történt egy olyan esemény, amely az akkor élők szemében fel sem tűnt, szereplői nem álltak ki az emberek elé és nem kezdtek el úgy élni, úgy viselkedni, ahogy a sztárok, a celebek, pedig nekik aztán lett volna okuk erre, hiszen mint később kiderült itt ezen a napon akkor elkezdődött egy akkora Isteni munka, mint a Teremtés, csakhogy ezt Megváltásnak hívjuk. Ez a Megváltás nagyon sokféleképpen megtörténhetett volna, ha emberi szemszögből nézzük, és ha az emberi fantáziára támaszkodunk. Isten azonban úgy akarta, hogy egyszülött Fia, Jézus Krisztus, csendben, magányban, emberi anyától szülessék, mert ezen a földön teljes értékű élet csak édesanyától indulhat el. Jöhetett volna divatosan egy repülőcsészealjban, indíthatott volna elsöprő támadást a rosszindulatú emberek ellene, de ő nem ezt a módszert, nem ezt a forgatókönyvet választotta, mert ő csak testében volt emberi, de szellemében az Isten Fia. Az ősegyház és később az atyák az eretnekségi vitákban a monofiziták és az agnosztikusok ellenében Jézus Krisztus valóságos emberségét éppen édesanyjával a Boldogságos Szűz Máriával bizonyították. Ő volt a bizonyíték arra, hogy Jézus Krisztus nem csupán egy szellem, egy titokzatos kísértet, és nem látszat ember, hanem teljes értékű valóságos ember, a bűnöket kivéve. Szűz Mária biztosíték arra, hogy Jézus Krisztus valóban ember volt, nem egy ufó, aki éppen itt szenvedett hajótörést. A bizonyosság emberségére azonban oda-vissza érvényes. Jézus Krisztus valóságos Istenségéből egyértelműen pedig az következik, hogy a földi édesanyja mentes kellett legyen a többi embert sújtó áteredő bűntől. A mai ünnep azt jelenti kedves Testvéreim, hogy a Boldogságos Szűz Mária nemcsak alkalmas, hanem méltó is hordozni az Isten egyszülött Fiát, a Messiást.
Egykor a frigyláda nagy gonddal, egészséges, hibátlan fából készült, hiszen a szövetség ládájaként a tízparancsolat tábláit és a mannát hordozta: jeléül, hogy Isten mindig gondoskodik népéről - Mária az újszövetség ládájaként hordozta Isten Igéjét, a mennyből alászállott élő kenyeret, az újszövetség főpapját. Természetes, hogy erre nem egyszerűen csak alkalmasnak, hanem méltónak, felkészítettnek is kellett lennie, hiszen Isten nem egy sztár jelöltet választott ki, mint ahogy ma szokás, hanem ennél sokkal többet. Az anyai alkalmassággal általában ugyan egyetlen asszonynál sincsen probléma, hiszen általában éppen az Isten által alkotott természet gondoskodik minden nőneműnél arról, hogy anyák lehessenek, hogy utódot hozhassanak a világra, ám ez nem jár együtt azzal, hogy erre méltók is. Az emberi nagyravágyás és tudás már ott tart, hogy lombikban, mesterségesen is igyekszik a fogamzást elvégezni, még akkor is, ha az éppen nem lenne szükséges. Ennek révén a világunk alaposan túlnépesedett és a születés, a fogantatás misztikumát igyekeznek el venni Istentől. Van egy nagyszerű latin mondás: "Poeta nascitur sed pedagogus fit" - vagyis hogy költőnek születni kell, tanítóvá pedig úgy válik az ember. A Szűzanya méltóvá lett szeplőtelen fogantatása által arra, hogy Jézus Krisztus édesanyja legyen. Köznapi kifejezéssel használhatnánk azt a kifejezést is, hogy született tehetség, de ez így volt igazából. Mert az emberek sokfélék lehetnek, egy cigány ember zenei adottsága, a latin népek dallam és tánc iránti fogékonysága, egy zongoraművész nagyszerű hallás zsenialitása - szerint mindenre születnünk kell. Bármelyik ember, bármivel megpróbálkozhat élete során, el is jut tanulással szorgalommal egy bizonyos szintig, ami készség révén ellehet sajátítani - de a csúcsra nem juthat el, a legjobb az adott dologban nem lehet, hacsak nem veleszületett tehetséggel rendelkezik. Csakhogy ne felejtsük el azt sem, hogy egy egyszerű ember bármennyire is tehetséggel születik, élete során képes minden ingyen kapott tehetségét elherdálni, eltékozolni. A Boldogságos Szűz Mária is lehetett volna minden bizonnyal nagyon sok hasonló korú leánygyermek, csakhogy Isten tervét nem bízhatta véletlenre, vagy sikerül, vagy nem, vagy lesz Megváltó, vagy még ezt is elszúrjuk mi emberek szokásukhoz méltón. A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen tisztasága, mentessége az áteredő bűntől ezt a született adottságot jelentette neki.
A szeplőtelen fogantatást az áteredő bűnnel szoktuk meghatározni. Az áteredő bűnt azonban nagyon nehéz megmagyarázni a mai kor emberének amikor még a saját maga által elkövetett bűnöket sem tartja bűnnek, amikor olykor saját magát is isteni magaslatokra igyekszik helyezni. Akkor azt pedig, hogyan fogadná el, ami úgy nehezedik rá, úgy nyomja lelkét, hogy neki nem is volt része benne aktív módon évezredekkel későbben. Kezdetben Isten az angyalokat, Ádámot és Évát bűntelennek, örök életűnek teremtette. A beteljesedés idején a Megváltó, mint új Ádám tűnik fel, és mellette édesanyja Szűz Mária - az Egyház szemléletében - mint új Éva jelenik meg: újra bűntelenül. A megváltás képszerűen olyan, mint egy nagyon mély gödörbe esett ember kimentése ebből a gödörből. Vagy le kell menni érte, vagy lenyújtani egy kötelet, esetleg ha elérjük, lehajolni hozzá és kézzel kihúzni. A Boldogságos Szűz Mária esetében a szeplőtelen fogantatás azt jelenti, hogy megőrizték attól, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Felénk az öregek mindig azt mondogatták a várandós anyáknak, hogy nagyon vigyázzanak magukra, mert ha megütik valahol magukat az a sérülés a gyermeken is megfog látszani. Ezért kellett a Boldogságos Szűz Máriának szeplőtelenül világra hoznia a Megváltót, hogy azon semmiféle emberi sérülés ne lehessen. Máriát nem kellett hát semmilyen módon megmenteni, hiszen sem így, sem úgy nem esett bűnbe. Az ősbűn következménye pedig végső soron az ember számára a halhatatlanság, az örök élet elvesztése, a halál volt. Ezért is az Egyház nem beszél hivatalosan arról, hogy a Boldogságos Szűz Mária meghalt vagy sem, pedig az ősegyház nagy becsben tartotta a halottainak emlékét. Sírjuk fölött miséztek, emléküket ápolták, hitük erősítésére példájukat követték. Az Egyház Szűz Mária földi életének befejezését nem a halálával, hanem a mennybevételével zárja, mintegy folytatásaként a mai ünnepnek.
Imádkozzunk:
Urunk, Istenünk, gyógyítsa bennünk a magunkhoz vett szentség ereje az áteredő bűn sebeit, miután ettől a bűntől Szűz Máriát a szeplőtelen fogantatás kiváltsága által már eleve megóvtad. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!
A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen fogantatásának főünnepe
Örvendezve örvendek az Úrban,
és lelkem ujjong az én Istenemben,
mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem,
és az igazság palástját terítette rám,
mint menyasszonyra, aki ékszerekkel díszíti fel magát.
Könyörögjünk!
Istenünk, te méltó hajlékot készítettél Fiadnak a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásában, amikor őt Fiad halálának érdeméért eleve megóvtad minden bűntől. Szűz Mária közbenjárására engedd, hogy mi is tiszta lélekkel jussunk el hozzád. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!
Krisztusban szeretet Testvéreim!
Sok évvel ezelőtt ezen a napon történt egy olyan esemény, amely az akkor élők szemében fel sem tűnt, szereplői nem álltak ki az emberek elé és nem kezdtek el úgy élni, úgy viselkedni, ahogy a sztárok, a celebek, pedig nekik aztán lett volna okuk erre, hiszen mint később kiderült itt ezen a napon akkor elkezdődött egy akkora Isteni munka, mint a Teremtés, csakhogy ezt Megváltásnak hívjuk. Ez a Megváltás nagyon sokféleképpen megtörténhetett volna, ha emberi szemszögből nézzük, és ha az emberi fantáziára támaszkodunk. Isten azonban úgy akarta, hogy egyszülött Fia, Jézus Krisztus, csendben, magányban, emberi anyától szülessék, mert ezen a földön teljes értékű élet csak édesanyától indulhat el. Jöhetett volna divatosan egy repülőcsészealjban, indíthatott volna elsöprő támadást a rosszindulatú emberek ellene, de ő nem ezt a módszert, nem ezt a forgatókönyvet választotta, mert ő csak testében volt emberi, de szellemében az Isten Fia. Az ősegyház és később az atyák az eretnekségi vitákban a monofiziták és az agnosztikusok ellenében Jézus Krisztus valóságos emberségét éppen édesanyjával a Boldogságos Szűz Máriával bizonyították. Ő volt a bizonyíték arra, hogy Jézus Krisztus nem csupán egy szellem, egy titokzatos kísértet, és nem látszat ember, hanem teljes értékű valóságos ember, a bűnöket kivéve. Szűz Mária biztosíték arra, hogy Jézus Krisztus valóban ember volt, nem egy ufó, aki éppen itt szenvedett hajótörést. A bizonyosság emberségére azonban oda-vissza érvényes. Jézus Krisztus valóságos Istenségéből egyértelműen pedig az következik, hogy a földi édesanyja mentes kellett legyen a többi embert sújtó áteredő bűntől. A mai ünnep azt jelenti kedves Testvéreim, hogy a Boldogságos Szűz Mária nemcsak alkalmas, hanem méltó is hordozni az Isten egyszülött Fiát, a Messiást.
Egykor a frigyláda nagy gonddal, egészséges, hibátlan fából készült, hiszen a szövetség ládájaként a tízparancsolat tábláit és a mannát hordozta: jeléül, hogy Isten mindig gondoskodik népéről - Mária az újszövetség ládájaként hordozta Isten Igéjét, a mennyből alászállott élő kenyeret, az újszövetség főpapját. Természetes, hogy erre nem egyszerűen csak alkalmasnak, hanem méltónak, felkészítettnek is kellett lennie, hiszen Isten nem egy sztár jelöltet választott ki, mint ahogy ma szokás, hanem ennél sokkal többet. Az anyai alkalmassággal általában ugyan egyetlen asszonynál sincsen probléma, hiszen általában éppen az Isten által alkotott természet gondoskodik minden nőneműnél arról, hogy anyák lehessenek, hogy utódot hozhassanak a világra, ám ez nem jár együtt azzal, hogy erre méltók is. Az emberi nagyravágyás és tudás már ott tart, hogy lombikban, mesterségesen is igyekszik a fogamzást elvégezni, még akkor is, ha az éppen nem lenne szükséges. Ennek révén a világunk alaposan túlnépesedett és a születés, a fogantatás misztikumát igyekeznek el venni Istentől. Van egy nagyszerű latin mondás: "Poeta nascitur sed pedagogus fit" - vagyis hogy költőnek születni kell, tanítóvá pedig úgy válik az ember. A Szűzanya méltóvá lett szeplőtelen fogantatása által arra, hogy Jézus Krisztus édesanyja legyen. Köznapi kifejezéssel használhatnánk azt a kifejezést is, hogy született tehetség, de ez így volt igazából. Mert az emberek sokfélék lehetnek, egy cigány ember zenei adottsága, a latin népek dallam és tánc iránti fogékonysága, egy zongoraművész nagyszerű hallás zsenialitása - szerint mindenre születnünk kell. Bármelyik ember, bármivel megpróbálkozhat élete során, el is jut tanulással szorgalommal egy bizonyos szintig, ami készség révén ellehet sajátítani - de a csúcsra nem juthat el, a legjobb az adott dologban nem lehet, hacsak nem veleszületett tehetséggel rendelkezik. Csakhogy ne felejtsük el azt sem, hogy egy egyszerű ember bármennyire is tehetséggel születik, élete során képes minden ingyen kapott tehetségét elherdálni, eltékozolni. A Boldogságos Szűz Mária is lehetett volna minden bizonnyal nagyon sok hasonló korú leánygyermek, csakhogy Isten tervét nem bízhatta véletlenre, vagy sikerül, vagy nem, vagy lesz Megváltó, vagy még ezt is elszúrjuk mi emberek szokásukhoz méltón. A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen tisztasága, mentessége az áteredő bűntől ezt a született adottságot jelentette neki.
A szeplőtelen fogantatást az áteredő bűnnel szoktuk meghatározni. Az áteredő bűnt azonban nagyon nehéz megmagyarázni a mai kor emberének amikor még a saját maga által elkövetett bűnöket sem tartja bűnnek, amikor olykor saját magát is isteni magaslatokra igyekszik helyezni. Akkor azt pedig, hogyan fogadná el, ami úgy nehezedik rá, úgy nyomja lelkét, hogy neki nem is volt része benne aktív módon évezredekkel későbben. Kezdetben Isten az angyalokat, Ádámot és Évát bűntelennek, örök életűnek teremtette. A beteljesedés idején a Megváltó, mint új Ádám tűnik fel, és mellette édesanyja Szűz Mária - az Egyház szemléletében - mint új Éva jelenik meg: újra bűntelenül. A megváltás képszerűen olyan, mint egy nagyon mély gödörbe esett ember kimentése ebből a gödörből. Vagy le kell menni érte, vagy lenyújtani egy kötelet, esetleg ha elérjük, lehajolni hozzá és kézzel kihúzni. A Boldogságos Szűz Mária esetében a szeplőtelen fogantatás azt jelenti, hogy megőrizték attól, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Felénk az öregek mindig azt mondogatták a várandós anyáknak, hogy nagyon vigyázzanak magukra, mert ha megütik valahol magukat az a sérülés a gyermeken is megfog látszani. Ezért kellett a Boldogságos Szűz Máriának szeplőtelenül világra hoznia a Megváltót, hogy azon semmiféle emberi sérülés ne lehessen. Máriát nem kellett hát semmilyen módon megmenteni, hiszen sem így, sem úgy nem esett bűnbe. Az ősbűn következménye pedig végső soron az ember számára a halhatatlanság, az örök élet elvesztése, a halál volt. Ezért is az Egyház nem beszél hivatalosan arról, hogy a Boldogságos Szűz Mária meghalt vagy sem, pedig az ősegyház nagy becsben tartotta a halottainak emlékét. Sírjuk fölött miséztek, emléküket ápolták, hitük erősítésére példájukat követték. Az Egyház Szűz Mária földi életének befejezését nem a halálával, hanem a mennybevételével zárja, mintegy folytatásaként a mai ünnepnek.
Imádkozzunk:
Urunk, Istenünk, gyógyítsa bennünk a magunkhoz vett szentség ereje az áteredő bűn sebeit, miután ettől a bűntől Szűz Máriát a szeplőtelen fogantatás kiváltsága által már eleve megóvtad. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése