Advent második hetének péntekje

Advent második hetének péntekje



A loretói Szent Ház emléknapja



Íme, jön az Úr, nagy fényességgel száll közénk,
hogy meglátogassa népét békességben,
és meghozza számára az örök életet.



Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, add meg nekünk, a te népednek, hogy virrasztó lélekkel várjuk egyszülött Fiad eljövetelét, kitartsunk kegyelmedben, és ahogyan ő tanította, az élő hit lámpásával siessünk eléje. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Advent második hetének napjai is lassan eltelnek, még két nap és a harmadik gyertya is fellángol adventi koszorúinkon, és ahogy a bevezető sorokban olvastuk, valóban közel jár már az Úr és fénye egyre jobban bevilágítja szívünk minden rejtekét. A Magyar Katolikus Egyház liturgiájában nem szerepel a mai emléknap, de a nyugati egyházakban szinte mindenhol megemlékeznek erről az eseményről. 1294. december 10.-én a Szentföldről menekülni kényszerülő keresztes lovagok mielőtt elhagyták volna Palesztinát hajóra rakták Szűz Mária egykori lakóházának részeit és azokkal áthajóztak Itáliába. Loreto városkájában állították fel azt. Niceforus Angeli epiruszi despota férjhez adta Ithmar nevű lányát Tarantói Fülöphöz, aki II. Anjou Károly nápolyi király negyedik fia volt és e frigyhez igen gazdag nászajándékot mellékelt. Ennek része volt a "mi Asszonyunk, az Isten Anyja Szűz Mária házából hozott szent kövek." Ha ma belépünk a Loretoi szentélybe meghatódva olvashatjuk az oltár fölé írt szavakat: HIC VERBUM CARO FACTUM EST, azaz az Ige testé lett. XXIII János pápa 1962 október 4.-én zarándokolt ide és ezeket mondta: "Az Ige megtestesülése a témája az egész világon a hívők sokasága által imádkozott "Úrangyalának" Ez a meghitt imádság ezen a helyen a zarándokoknak, hogy elmélkedjenek az Ég és Föld találkozásáról, amely a Megtestesülés és a Megváltás célja volt." Tegnap arról elmélkedtünk, hogy Jézus Krisztus az összes anya szülte ember közül kiválasztotta Keresztelő Szent Jánost, és a legnagyobbnak nevezte, majd összehasonlította azok egyikével, akik a mennyek országában vannak, és azt mondta ez utóbbira, hogy legyen bár ott a legkisebb, akkor is nagyobb ott, mint János itt. Ma másik párhuzamot olvasunk. Ebben a nép veti össze Keresztelő Szent Jánost, aki köztudottan rengeteget böjtölt, nem ivott és nem evett, az Emberfiával, csak azért, hogy Jézus Krisztust falánknak és borisszának nevezze. Majd Jézus Krisztus hozzáteszi, nem sommás ítéletekben nyilatkozik meg a bölcsesség. Kifinomultan szólni arról tudunk, amit ismerünk. A megismerésig út pedig lehet, hogy el némítja azt, aki végig járja. Mert a végén csak a hasonlatok maradnak, azok pedig, bár igen elmések és kifinomultak, erősen sántítanak.

Imádkozzunk:

Lelki eledellel tápláltál minket, Istenünk. Könyörögve kérünk: e szentségben való részesedés által taníts meg minket arra, hogy a földi dolgokról okosan gondolkodjunk, és az égiekhez ragaszkodjunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!