Advent harmadik vasárnapja

Advent harmadik vasárnapja



Chantal Szent Franciska Vizitációs Nővérek Rendjének alapítója



Örüljetek az Úrban szüntelenül:
újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!



Könyörögjünk!

Istenünk, te látod, milyen hűséges lélekkel várja néped karácsony ünnepét. Add, kérünk, hogy Üdvözítönk születésének nagy napjára elérkezve örvendező lélekkel, áhítatosan ünnepeljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Ahol ránk Jézus vár

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol a keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend.
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.

Írja Türmezei Erzsébet költeményében, amely az Advent lelkiséget igyekszik sorai közé emelni. Szent Jakab apostol is így ír levelének elején: "Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves is türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik." Sok elmélkedésben az elmúlt napokban és hetekben már a szent várakozás lelki örömeiről gondolkodtunk. Vannak sokan, főként a gyerekek, akik már türelmetlenül várják a karácsony eljövetelét. Nem is annyira egy pólyában síró Kisdedet várnak nagyon, ennél sokkal önzőbben az ajándékok halmazát várják türelmetlenül, hogy két nappal később unottan félre dobhassák, mint a megunt játékszereket. Nekünk szülőknek és nagyszülőknek nagyon fontos feladatunk, hogy megértessük gyermekeinkkel, hogy nem az ajándékok értéke, mennyisége a fontos, hanem, hogy van kinek adnunk valamit, és van kitől kapjunk egyáltalán valamit. A család minden ajándéknál, minden csillogásnál fontosabb! A betlehemi barlang istállóban sem volt meleg, sem volt luxus, de még kábeltévé sem, az ajándékok is szűkösek voltak, de annál bölcsebbek, annál fejedelmibbek. Ellenben ott volt a család és a baráti sokaság, akik felfigyeltek egy Kisded születésére. Nagyon sok csonka család él a világon, akik nem ismerhetik meg ennek melegségét, ennek fényét, ennek ünnepélyességét. Számukra nekünk kell elvinni a mi családjainkban lobogó meleget, hogy annak tűzénél ők is megmelegedhessenek.

Amikor Keresztelő Szent János börtönben raboskodott...-így kezdődik a mai evangélium. Sejteni lehetett, a politikai hatalom nem fogja tűrni, engedni, hogy akárcsak lelki értelemben is, egy másik rivális hatalom alakuljon. Ez sajnos a napjaink világában is így történik. Ma is leginkább emiatt támadják különböző rejtett módszerekkel a katolikus egyházat. Pedig, ha tetszik, ha nem, akkor is éppen egy másik, egy új hatalom születésénél járunk! A kereszténység valójában Keresztelő Szent János radikális föllépésében hallatja elsőként a hangját. Ez a pusztába kiáltó hang, ez vezeti át az addig őt követők figyelmét Jézus Krisztusra. Kettejük üzenetváltásában benne található a tanítványok iránti tapintat is: nehogy Szent János kiszolgáltatott helyzete kárukra legyen. A kérdés, ami elhangzik, nem hagy maga után többé semmiféle kétséget. Nem homályos, nem kertelő, nem intellektuális, nem irodalmi, nem költői, hanem az egyetlen, ami az ő helyzetében fontos, lényegre törő, és beismerést, állásfoglalást sürget - te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk? Már-már provokálja Jézus Krisztust ezzel a kérdéssel. Nyilatkozatra, állásfoglalásra készteti. Nem sok olyan esetet idéznek az evangélisták, amelyben az Úr Jézus ilyen helyzetbe kerül, hogy neki kell színt vallania. Mindig megőrzi szuverenitását, istenségéből fakadó szabadságát, még a természet rendje fölött is. Keresztelő Szent János kérdése azonban választ sürget, hiszen itt nem kevésről van szó, hanem arról, hogy itt van-e az idő, vagy sem? A válaszban azonban több is van, mint egyszerű igen, Jézus Krisztus belefoglalja azt az üzenetet, ami nem csak Keresztelő Szent Jánosnak szól, hanem főleg a tanítványoknak: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegények pedig hirdetik az örömhírt. Egy finom jelzés utal azért arra, hogy a kérdés még sem egészen azt jelenti, amit a szavak takarnak. Mögöttes tartalma hagy némi okot aggodalomra, ezért teszi hozzá Jézus Krisztus válasza végén: boldogok, akik nem botránkoznak meg bennem! Ahány bibliafordítás látott napvilágot, szinte annyiféle megjelölést használnak a botránkozás kifejezésre: boldogok, akik nem sértődnek meg rám, boldogok, akik nem neheztelnek meg rám, boldogok, akik nem tántorodnak el tőlem, boldogok, akik nem ábrándulnak ki belőlem.

Azokon a helyeken, ahol Jézus Krisztus ugyan e szavakat használj, mindig találunk olyan személyt, akik helyzetük miatt, a maguk kényelme miatt, vagy éppen a nehézségek láttán hátat fordítanának Jézus Krisztusnak. Ilyen esetekben mondja: ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki! Názáretben az övéi megbotránkoztak miatta. A világvége jövendölés végett: sokan eltántorodnak a hittől. Amikor beszédét kemény beszédnek tartják megkérdezi tőlük: ez megbotránkoztat titeket? Búcsúbeszédében is így fogalmaz: ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Az olajfák hegyén pedig így szól: ti mindnyájan megbotránkoztatok bennem ma éjjel.

Mint azaz asszony, aki hosszú időn keresztül látogatta az ágyban fekvő betegeket, segített az időseknek és a fogyatékosoknak, míg egyszer neki magának is térd ízületi problémái támadtak, nagy fájdalmai voltak, és műtétre került sor. A műtét nem sikerült. Ezért kiábrándult Istenből. Gyóntatója azt tanácsolta neki, hogy imádságban kérdezze meg magát Jézus Krisztust, hogy vajon mi az oka annak, hogy őt ebben az állapotában hagyta. A következő napon az atya találkozott az asszonnyal, akinek az arcán teljes nyugalom ült, dacára annak, hogy szemmel láthatóan nem gyógyult meg és a fájdalmak továbbra is kínozták. Atya, emlékszik, mit mondott nekem tegnap? - kérdezte az asszony. Nos, odaálltam a kereszt elé, fölnéztem Jézus Krisztusra, és beszéltem neki a fájó térdemről, ő pedig azt mondta, hogy az semmi. Az övé sokkal rosszabb, az ő fájdalmai sokkal nagyobbak és nemcsak a fizikai sérülések miatt, hanem az emberek lelki állapota miatt! Testvéreim ennek az asszonynak a példájára álljunk mi is a megfeszített Jézus Krisztus elé és beszéljünk vele, de ne csak egyszer, hanem rendszeresen és kitartóan, akkor is, ha nem mindig felel. A válasz nem mindig szavakban érkezik, hanem sokszor életünkben történő váratlan változásokban! Ismerjük fel az ő szavait és jeleit, hogy vele éljünk második eljöveteléig. Végül Tűrmezei Erzsébet versének második felével fejezzük be elmélkedésünket:

Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon, új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk,
a csendben!



Imádkozzunk:

Kegyességedért esedezünk, Urunk, hogy ez az isteni erőforrás mossa le bűneinket, és készítsen elő a közelgő ünnepekre. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
Ámen!