Advent harmadik hetének hétfője

Advent harmadik hetének hétfője



Siracuzai Szent Lucia vértanú szűz emléknapja



Ez a szent halálig küzdött Istenének törvényéért,
nem félt a gonoszok szavától,
mert életének alapja szilárd kőszikla volt.



Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, védelmezzen és óvjon minket Szent Lúcia szűz és vértanú dicsőséges közbenjárása. Add, hogy égi születésnapját buzgón megüljük itt, a földön, egykor pedig találkozzunk vele az örökkévalóságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Nem hiszem, hogy van olyan gyermek, vagy felnőtt itt nálunk Magyarországon, aki ne ismerné Luca napját, az ahhoz csatlakozó népi hiedelmeket, megfigyeléseket. Ennek ellenére a névadó szentről Szent Lúciáról bizony nagyon keveset, vagy legtöbbször semmit sem tudnak még a hittanos gyermekek, de még az őszülő felnőttek sem. Szent Lúcia gazdag Siracuzai család gyermeke volt, aki egy alkalommal beteg édesanyját elkísérte egy zarándoklatra Szent Ágota sírjához, ahol gyógyulást reméltek. Erős hittel imádkoztak és könyörögtek a Szenthez és szavaik meghallgatásra találtak a mennyben, annak közbenjárására, mert a betegségben szenvedő édesanya meggyógyult. A visszafelé vezető úton Lúciát megszólította egy hang, amely Szent Ágotának vallotta magát és szemére hányta a leánynak, hogy beteg édesanyját miért tette ki ilyen hosszú útnak, amikor betegségét ő maga a leánya is meggyógyíthatta volna hittével. Lúcia annyira megdöbbent e szavak hallatán, hogy el is határozta, hogy szüzességi fogadalmat tesz és zárdába vonul. Édesanyja bele is egyezett ebbe. Csakhogy volt már egy jegyese, akinek odaígérték a kezét, és aki nem volt hajlandó lemondani róla, egy láthatatlan Istenért. Bosszúból feljelentette Lúciát, akit először bordélyházba vetettek, majd megkínoztak, legvégül amikor már nem tudtak mit tenni vele, hogy elszakítsák az ő Égi Jegyesétől, egy karddal átszúrták a torkát. Lúcia szóra sem méltatta kínzóit, bár hogy is faggatták. Legyen ez példa a mi számunkra is nem kell mindig beszélni, nem kell mindig válaszolni. Azért sem, mert egy fajta válasz a hallgatás is. A mai köznap evangéliumában Jézus Krisztus válaszként olykor a visszakérdezés módszerét alkalmazza. Válaszolni ugyanis mindig nehezebb, mert nemcsak egy mondatra kell felelni, hanem meg kell érteni azt is, hogy valójában milyen rétegei vannak a kérdésnek, milyen hátulsó szándék vezérli azt. Ezért Jézus Krisztus, aki mestere a kérdezésnek és a válaszolásnak is, itt most azzal a módszerrel él, amivel ritkán szokott: visszakérdez. Ha ti megmondjátok előbb, akkor én is válaszolok utóbb... És újra csak Keresztelő Szent Jánosnál köt ki. Úgy tűnik, hogy Keresztelő Szent János eltétele láb alól nagy felháborodást, komoly nem tetszést váltott ki a zsidó emberekben. Személye, halála alkalmas volt arra, hogy tisztázza, ki hol is áll, melyik oldalt képviseli valójában. Mi keresztény római katolikusok elég, ha Jézus Krisztusról kérdezzük embertársainkat! Elég ha ebből, az erre érkező válaszból felismerjük, hogy akit kérdezünk mit gondol, melyik oldalon is áll. Mert a farizeusi lelkület nem csak a zsidó nép egyedüli tulajdonsága, hanem ellenkezőleg fellelhető az minden népnél, minden közösségnél, minden családnál. Vegyünk példát Szent Lúciáról, aki vallatóinak szavak helyett életével válaszolt, mert tudta, hogy az örökélet dicsősége sokkal fontosabb, mint a földi élet haszontalanul eltöltött évei.



Imádkozzunk:

Magunkhoz vettük szent Fiad Testét és Vérét, Istenünk. Kérünk adja meg a szentáldozás azt a lelkierőt, amely Szent Lúcia vértanúdat szolgálatodban hűségessé, a szenvedésben pedig diadalmassá tette. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!