Advent harmadik hetének péntekje

Advent harmadik hetének péntekje



Konstantinápolyi Szent Olümpiász hitvalló özvegy emléknapja



Örvendjen az ég és ujjongjon a föld,
mert Urunk érkezik,
hogy megkönyörüljön szegényein.



Könyörögjünk!

Teremtő és megváltó Istenünk, akinek akaratából a Szűzanya méhében testet öltött az örök Ige, méltasd figyelemre kérésünket. Engedd, hogy egyszülött Fiad, aki emberi életünket vállalta, adjon részt nekünk isteni életéből. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Hányan vagyunk olyanok, akiket már foglalkoztatott az a kérdés, hogy vajon kik is voltak az őseik? Hányan voltunk, akik már megpróbáltuk felállítani saját családfánkat és kíváncsiak voltunk arra, hogy kik és milyenek is voltak egykor őseink. Rendkívül fontos, hogy ismerjük gyökereinket, mert enélkül úgy lebegnénk a világban, mint, akinek se múltja, se jövője, se jelenje nincsen. Szent Máté evangélista éppen ezért így kezdi meg evangéliumát, hogy elsőként igazolja, azt a tényt, hogy az amiről a későbbiekben szó esik nem múlt nélküli, hanem igen is vannak gyökerei az ószövetségben, amelyből kisarjadva, indul az új élet az újszövetség evangéliuma. Ez az igazolás azért nagyon fontos, mert a zsidó hitfelek nem fogadják el, hogy Jézus Krisztus a megígért Messiás. Azzal érvelnek, hogy hiszen a megígért Illés még nem tért vissza, tehát a Messiás sem érkezhetett meg. Bár a keresztre feszítés haláltusájában kap még valakitől egy esélyt, mert amikor Eloit kiált, valaki Illés ért alatta, és hátra ugrik izsópért, hátha mégis eljön Illés, mielőtt Jézus Krisztus meghalna a kereszten! Ez igazolná, hogy valóban ő az, akire várnak az évszázadok során a kiválasztott nép fiai. De az agónia megnyújtása sem teljesíti a várva várt várakozást, nem Illés jön el, hanem a halál! Illést várták, holott akkor már a Messiás volt jelen, nem is számítva arra, hogy a várva várt történések ilyen sebesen átrobognak fölöttük. Így aztán nem marad más, mint az utólagos bizonyítás. Ezt teszti Máté evangélista a mai advent köznapjának evangéliumában a felvázolt nemzetségtáblával, amikor nem is annyira dokumentumszerűen, hanem sokkal inkább irodalmi jelleggel bizonyítja, hogy Jézus Krisztus az, akire vártak, ő Izrael királya. A mai nap szentje szintén egy bizánci nemesi család sarja volt, aki tudta bizonyítani őseinek származását, ám ez számára egész élete során csak teherként nehezedett, hiszen mindig ennek szellemében és értelmében kellett alakítania az életét. Első férje pár hónappal a házasságkötésük után meghalt, és ekkor a császár ismét férjhez akarta adni őt, aki azonban elutasította ezt. Erre a császár komoly büntetéseket eszelt ki a megbüntetésére és jobb belátásra bírására, ám Olümpiász mind végig hajthatatlan maradt. Még vagyonának elvesztése is örömmel töltötte el, mire a Császár visszaadta mindenét, ő azonban szétosztotta azt az Egyház és a szegények között. Ekkor püspöke diakonisszává szentelte. Testvéreim Szent Olümpiász példáján felbuzdulva mi magunk is legyünk ilyen kitartóak a hitben még akkor is, ha ezáltal elveszítjük minden földi javunkat, viszont az égieket megőrizhetjük. Ne azt nézzük, hogy ki kinek a gyermeke, milyen a nemzetsége, kik az ősei, hanem azt, hogyan él, és hogyan cselekszik.



Imádkozzunk:

Mennyei ajándékkal betelve, kérünk, mindenható Istenünk: töltsön el minket a vágy, hogy Szentlelked által lángra gyúlva, mint tiszta fény, úgy ragyogjunk az eljövendő Krisztus előtt. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!