A befogadásról ortodox szemmel – Bertalan pátriárka levele a nápolyi mediterrán fórumhoz
Bertalan ökumenikus pátriárka levelet írt a Nápolyban tartott
fórumra, melynek címe: „A teológia a Veritatis Gaudium után a Földközi tenger
térségében”. Június 3-án kapott levelet a Dél-olaszországi Pápai Teológia
Fakultás helyettes elnökétől, P. Pino Di Luccio jezsuitától, amire június 16-án
keltezett levelével válaszol. Az ökumenikus pátriárka üzenetében rövid és
átfogó történelmi elemzésben mutatja be a népek mozgását és iránymutatóan jelzi
azokat a szempontokat, melyeket együttesen kell figyelembe venni azok mai
kezelése során. Levele záró része így összegez: „Körültekintően kell
megvizsgálni a befogadás módját, a miértjét, de legfőképp az alkalmazását a
helyi lakosságra való tekintettel. A befogadás legyen először is integráció, de
sohasem szinkretizmus. Fennáll a nehézségben lévők befogadásának evangéliumi és
emberi kötelessége, de éppúgy fennáll a kötelessége annak is, akit befogadnak,
hogy tartsa tiszteletben azok hagyományát, szokásait és hitét, akik befogadják
őt.
P.
Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az ember és a világ oltalmazásának az alapja a szentháromságos kapcsolatok közösségében rejlik
Levele
kezdetén az ökumenikus pátriárka örömmel nyugtázza, hogy a befogadás teológiájának
kidolgozásával szembesülő nápolyi találkozón részt vesz a régi Róma püspöke,
Ferenc pápa, akivel mély elkötelezettség kapcsolja össze az emberi személy és
az őt körülvevő világ oltalmazásában, aminek végső alapja a szentháromságos
kapcsolatok közösségében rejlik. Ferenc pápa Veritatis Gaudium apostoli
konstitúciója a nápolyi összejövetelen a figyelem középpontjába állítja a
Földközi tenger térségét és a befogadás témáját. A két téma alaptételei a
sokformájú párbeszéd fogalmán nyugszanak.
A kereszténység alapvető szerepet játszott a térségben
A mi
tengerünk – írja a Földközi tengerről a fanari pátriárka, akinek székháza az
ősi Bizánc, vagyis a mai Isztambul történelmi belvárosában az Aranyszarv öbölre
tekint – a történelem, a civilizáció, a nyelvek, a kultúrák és az egymás
közötti kapcsolatokra képes vallások bölcsője, mely az egész térség számára
századokon át társadalmi folyamatokat indított el, ami aztán az itt élő népek
gyarapodásához járult hozzá. Ha a kereszténység, a maga keleti és nyugati jelentésében,
alapvető szerepet játszott a milánói ediktum után a térségben, nem kevésbé
járult hozzá a zsidóság és az iszlám adott történelmi időszakokban ahhoz, hogy
a közösség és az együttélés útjaira találjanak. A Római Birodalom, a barbár
inváziók, a Bizánci Kelet-Római Birodalom és az Ottomán Birodalom egymásra
következése soha nem törte össze a térség népei között az együttélés különféle
lelkületét, annak ellenére, hogy a feszültség soha nem enyhült meg.
Az idegenek befogadásának a kereszténység a legfőbb kifejezője
Mára a
találkozások tengere egészen más jellegű lett, a világ más térségei példáját
követve, többé már nem a találkozások helye, hanem a világ északi és déli része
közötti átléphetetlen határ. Ez felveti az idegenek befogadásának a kérdését,
melynek éppen a kereszténység a legfőbb kifejezője, amikor követi Mestere és
Üdvözítője tanítását. Az ortodox egyház mindazonáltal elismeri, hogy nincs más
út, csak a dialógus útja, ahogy azt a 2016-os krétai szent szinóduson
kifejezésre juttatta: „A tanúságtétel és készségesség szüksége elismerésének a
szellemében az ortodox egyház mindig nagy jelentőséget tulajdonított a
párbeszédnek, főként a nem ortodox keresztények felé”.
Az ortodox egyház a segélyezés helyett arra törekedett, hogy megszüntesse a problémák társadalmi okait
Az
elmúlt század világfelfordulásai, a nacionalizmus és a különféle természetű
fundamentalizmus máig jelen van a világ számos helyén, továbbá a társadalmi,
gazdasági és környezeti problémáknak kitett leggyengébbek befogadásának mára
fellobbant feszültségei új kérdések elé állítják az egyházakat, amikre a nagy
zsinat felhívta a figyelmet. Ugyanakkor nem hallgatta el a globalizáció, az
erőszak és a migráció szélsőséges jelenségeiből adódó problémákat sem: „Az
egyház filantróp műve sohasem korlátozódott egyszerűen csak a rászorulók és
szenvedők iránti alkalmi szeretetcselekedetre, hanem inkább arra törekedett,
hogy szüntesse meg azokat az okokat, melyek társadalmi problémákat teremtenek”.
Tekintetbe kell vennie az igazság és az igazságosság kérdéseit, jóságoskodás helyett
A
befogadás mindazonáltal nem korlátozódhat segélyszolgálatra, hanem tekintetbe
kell vennie az igazság és az igazságosság kérdéseit, hogy megértse és gyógyítsa
azok okait és hogy az embert fenyegető régi és az új rabszolgaság
veszélyeivel szemben tanúságot tudjon tenni, de ne a jóságoskodás álcázott
formáival. Egész népeknek és nemzedékeknek az elvándorlása utólagos
szegénységet teremt a világ déli féltekéjén és intoleráns magatartást gerjeszt
azokban, akiknek a befogadást kellene gyakorolni az evangéliumi elvárás
jegyében. Mindez nyilvánvalóan látható az afrikai földrésznek a Földközi
tengerrel határos országainál, de éppúgy Dél-Amerika országainál is, melyek
úton vannak Észak felé, vagy az ázsiai országok az Óceánia felé, de még Európán
belül Kelet és Nyugat között is.
A történelem azt mutatja, hogy az invázió fogalma nem tűnt el a történelem során
Bertalan
pátriárka levele a társadalmi igazságosság kérdésében az egyetemek és a
tanulmányi központok szerepére mutat rá, hogy a világ illetékes intézményeiben
új ismereteket teremtsenek, melyeket nem a profit, a haszonszerzés vezényel,
hanem tekintetbe veszi a gazdaság környezeti fenntarthatóságát, de
mindenekelőtt az emberi méltóságot a maga teljességében. Figyelembe kell venni
továbbá a népek és térségek sajátosságait, melyek a helyi szempontokra ügyelő
párbeszéd és igazságosság talaján állnak. Ennek az ellentettje nagy kihívás ma
a befogadás keresztény értelmezésére, mely az evangéliumi elvárással szemben a
befogadást nem embertestvériségnek tekinti, hanem inváziónak, melyben egyes
népek megszállnak más népeket. A történelem azt mutatja, hogy az invázió
fogalma nem tűnt el a történelem során. Még ma is beszélünk a perzsák, a
rómaiak, a barbárok, az arabok, a tatárok, a fehérek észak-amerikai
megszállásáról, amihez még a náci és szovjet megszállás is hozzá tartozik a
történelemben. Ezt az érzést erőteljesen kerülni kell a mában, az
egyházakban is, hogy a befogadás és invázió nevei ne kapcsolódjanak össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése