Évközi tizenegyedik hét szerdája
Jézus
figyelmeztetését olvassuk a mai evangéliumban: „Jótetteitekkel ne hivalkodjatok
az emberek előtt!” Természetesen nem azzal van hiba, hogy valaki jócselekedetet
tesz, hiszen ez keresztény kötelességünk. A gond ott kezdődik, amikor valaki ezt
helytelen lelkülettel, rossz szándékkal teszi. A jócselekedetek végzésekor
világosan kitűnik, hogy valamit Isten kedvéért teszünk vagy az emberek
tetszését keressük. Istentől várunk érte jutalmat vagy az emberek elismerésére
vágyakozunk. Az alázat és a hivalkodás nem fér meg egymás mellett. Az alázatos
ember megelégszik azzal, hogy cselekedeteiről Istennek tudomása van. A
hivalkodó viszont emberektől vár dicséretet.
Amikor a hivalkodó ember valamit tesz, akkor azt várja, hogy cselekedetének hatása visszaforduljon önmaga felé. Valójában nem is embertársán akar segíteni, hanem önmaga számára szeretne valamilyen jó hatást elérni, például mások dicséretét, elismerését kivívni. Cselekedetével nem nyílik meg a másik személy felé, nem megajándékozni akarja őt, nincs benne önzetlenség, hanem már eleve arra gondol, hogy neki milyen haszna lesz abból, ha mások látják cselekedetét.
Ezzel szemben az alázatos ember észrevétlenül teszi mindazt, amire szíve indítja. Tudja, hogy Isten látja cselekedetét és a mögötte lévő szándékot is. Tudja, hogy az Istentől kapott jutalom nem marad el, s többet ér minden emberi elismerésnél.
© Horváth István Sándor
Amikor a hivalkodó ember valamit tesz, akkor azt várja, hogy cselekedetének hatása visszaforduljon önmaga felé. Valójában nem is embertársán akar segíteni, hanem önmaga számára szeretne valamilyen jó hatást elérni, például mások dicséretét, elismerését kivívni. Cselekedetével nem nyílik meg a másik személy felé, nem megajándékozni akarja őt, nincs benne önzetlenség, hanem már eleve arra gondol, hogy neki milyen haszna lesz abból, ha mások látják cselekedetét.
Ezzel szemben az alázatos ember észrevétlenül teszi mindazt, amire szíve indítja. Tudja, hogy Isten látja cselekedetét és a mögötte lévő szándékot is. Tudja, hogy az Istentől kapott jutalom nem marad el, s többet ér minden emberi elismerésnél.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése