Ferenc pápa megemlékezett Boldog Toniolo halálának századik évfordulójáról

Ferenc pápa november 24-én levelet küldött Mario Delpini milánói érseknek, melyben alapos áttekintést nyújt a tudós életművéről, koráról és napjaink feladatairól.

Száz évvel Boldog Giuseppe Toniolo halála után a milánói Szent Szív Katolikus Egyetem is konferenciát szervezett, mely egyszerre tiszteleg a társadalomtudós és neves közéleti személyiség előtt, ugyanakkor példájából erőt, ösztönzést és útmutatást merít a jelenkor kihívásaival szemben.

Ferenc pápa levele kiemeli, hogy Boldog Toniolo szent életű hitvalló apa és férj volt, aki szenvedélyesen szerette és tisztelte az Eucharisztiát, és éppen a személyes hitéből erőt és indíttatást merítve kapcsolta össze a hit, a kultúra és a közélet világát, szem előtt tartva a társadalmi igazságosság alapelveit.

Boldog Giuseppe Toniolo korát 1845 és 1918 között az iparosodás és a munkástömegek megjelenése adta nagy változások jellemezték, melyről XIII. Leó ezt írta a Rerum novarum kezdetű, úttörő enciklikájában: „Dúsgazdagok parányi csoportja proletárok végtelen nagy számú sokaságára terheli rá a szolgai jármot.” A pápai tanítás hatására Giuseppe Toniolo pragmatikus választ keresett az új társadalmi jelenségre (res novae), hogy a magára hagyott munkásvilágot kiszabadítsa az ideológiák fogságából.

Boldog Toniolo ebben az új helyzetben, az új hangú pápai tanítás missziós lelkületével távlatokat nyitott kora szociális, gazdasági és kulturális kérdéseire. Középpontba állította a társadalmi kérdést, felismerve, milyen veszéllyel jár az etikától elszakadt gazdaság, melyet csak a nyereség érdekel. Ennek kivédésére lett a támogatója azoknak, akik a társadalom leggyengébb rétegét alkották. Giuseppe Toniolo a Lélek és a természetfölötti dolgok erejével küzdött az individualizmus, a határtalan és önkényes egyéni szabadság érvényesítése ellen, másfelől pedig élesen bírálta az önkényes és zsarnoki államhatalmat. Ezekkel a téves utakkal szemben a katolikus társadalmi tanítást hangsúlyozta: társulásokkal, felvilágosító közleményekkel és konferenciákkal keresték a szolidaritás megfelelő formáit, például népbankok, vidéki takarékszövetkezetek hálózatának megteremtésével.

Boldog Toniolo meglátta annak a fontosságát is, hogy tudományos síkon is elő kell készíteni a katolikusok politikai szerepvállalását. Gondolkodása sarkcsillagának a közjót nevezte, melynek szolgálatában együtt kell működniük a társadalom különféle rétegeinek és erőinek. „A szentek társasága vagyunk, és azzá kell lennünk, mert a jólét társadalmi humusza a szentségre törekvés” – írta. Ferenc pápa levelében végül arra buzdít, hogy napjainkban, a mai kihívásokkal szemben Boldog Giuseppe Toniolo prófétai tanítását kövessük.