Évközi harmincnegyedik hét hétfője
Az
evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a jeruzsálemi templom, ahol Jézus
figyeli, hogy az érkezők hogyan dobják adományaikat a perselybe. Figyelmét
felkelti egy özvegyasszony, akit mások talán észre sem vesznek. Nincs vagyona,
nem tehetős, nem tud nagy összegű adományt adni a templomnak, mégis értékessé
válik adománya, példaértékű lesz cselekedete. Jézus ezt mondja róla: „ez a
szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más.”
Jézus elismerő kijelentésének megértéséhez tudnunk kell, hogy abban a korban a megözvegyült asszonyok rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Férjük halála után senki sem gondoskodott róluk, főleg, ha gyermekük sem volt. Egyedül a gondviselő Isten segítségére számíthattak. Cselekedetével az asszony is a gondviselésre bízza magát, egész vagyonát, amely mindössze két fillér, felajánlja Istennek. Cselekedetében a nagylelkűség is megfigyelhető, hiszen utolsó fillérjeit nem önmagára költi. Aki úgy tekint az anyagi javakra, hogy azokat Isten jóságának köszönheti, az tud nagylelkű lenni, tud belőle másokat segíteni, mert nem fáj neki, hogy kevesebb van. Aki viszont úgy tekint minden fillérre, hogy azt ő szerezte és csak magának köszönheti, az mindenáron ragaszkodni fog vagyonához és nem tud róla nagylelkűen lemondani, hogy másokat segítsen ily módon. Mit adunk életünkből és javainkból Istennek?
© Horváth István Sándor
Jézus elismerő kijelentésének megértéséhez tudnunk kell, hogy abban a korban a megözvegyült asszonyok rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Férjük halála után senki sem gondoskodott róluk, főleg, ha gyermekük sem volt. Egyedül a gondviselő Isten segítségére számíthattak. Cselekedetével az asszony is a gondviselésre bízza magát, egész vagyonát, amely mindössze két fillér, felajánlja Istennek. Cselekedetében a nagylelkűség is megfigyelhető, hiszen utolsó fillérjeit nem önmagára költi. Aki úgy tekint az anyagi javakra, hogy azokat Isten jóságának köszönheti, az tud nagylelkű lenni, tud belőle másokat segíteni, mert nem fáj neki, hogy kevesebb van. Aki viszont úgy tekint minden fillérre, hogy azt ő szerezte és csak magának köszönheti, az mindenáron ragaszkodni fog vagyonához és nem tud róla nagylelkűen lemondani, hogy másokat segítsen ily módon. Mit adunk életünkből és javainkból Istennek?
© Horváth István Sándor
Imádság
Uram,
Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a munkát, vagy
kedvetlen legyek hivatásomban. Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a
munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el
haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel. Adj nekem oly erős szeretetet,
hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen, hanem öröm.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése