2018. november 25., vasárnap

Az Eucharisztia ünneplése 44.



Az Eucharisztia ünneplése 44.


Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.


Az első biztos adatunk az úrnapi körmenetről, amelyet Kölnben tartottak, Szent Gereontól (1264–1289) származik, 1277-ből. Később Benediktbeuernben (1286) és Hildesheimban (1301) is tanúskodnak a körmenet megtartásáról. Magyarországon szintén korán megjelent az úrnapi körmenet, amiről 1292-es és 1298-es okmányokból van tudomásunk. A 14. században szerte Európában találhatók tanúságok a körmenet bevezetéséről és megtartásáról. V. Márton pápa 1429-ben már száznapi búcsút engedélyezett az úrnapi körmeneten részt vevő híveknek.
A római szertartáskönyvek kezdetben csak a körmenetről beszéltek, amely egyik helytől a másikig tart, ahogyan most is Rómában a lateráni bazilika és a Nagy Szűz Mária-bazilika között. A magyarországi szertartáskönyvek arról beszéltek, hogy a négy világtáj felé oltárt állítottak, ahol felolvasták az Evangéliumot, és ünnepélyes szentségi áldást adtak.
Szent X. Piusz pápa 1911. július 2-án kiadta a Supremi disciplinae ecclesiasticae kezedű apostoli levelet, amelynek nyomán a dikasztérium is megjelentetett egy általános rendeletet. Ennek értelmében úrnapja már nem parancsolt ünnep, és a körmenetet át kell helyezni az ünnepet követő vasárnapra. Az ünnep neve ekkor Commemoratio solemnis Sanctissimi Corporis Domini Nostri Iesu Christi lett. Vaszary Kolos prímás 1912-ben sok más püspökhöz hasonlóan kéréssel folyamodott a pápához annak érdekében, hogy Magyarországon az ünnepi mise és a körmenet továbbra is csütörtökön legyen, amit a Szentatya engedélyezett is. Az úrnapi körmenetet szokásjog alapján tarthatták meg a plébániák, de a püspöki városban csak a székesegyházban tarthattak körmenetet, és a város plébániáinak hívei, valamint papsága és szerzetesei ezen vettek részt. A szokás később törvényerőre emelkedett. A szerzetesek úrnapja nyolcadában tarthatták meg a körmeneteket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése