Az Eucharisztia ünneplése 44.
Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Az első
biztos adatunk az úrnapi körmenetről, amelyet Kölnben tartottak, Szent
Gereontól (1264–1289) származik, 1277-ből. Később Benediktbeuernben (1286) és
Hildesheimban (1301) is tanúskodnak a körmenet megtartásáról. Magyarországon
szintén korán megjelent az úrnapi körmenet, amiről 1292-es és 1298-es
okmányokból van tudomásunk. A 14. században szerte Európában találhatók
tanúságok a körmenet bevezetéséről és megtartásáról. V. Márton pápa 1429-ben
már száznapi búcsút engedélyezett az úrnapi körmeneten részt vevő híveknek.
A római
szertartáskönyvek kezdetben csak a körmenetről beszéltek, amely egyik helytől a
másikig tart, ahogyan most is Rómában a lateráni bazilika és a Nagy Szűz
Mária-bazilika között. A magyarországi szertartáskönyvek arról beszéltek, hogy
a négy világtáj felé oltárt állítottak, ahol felolvasták az Evangéliumot, és
ünnepélyes szentségi áldást adtak.
Szent X.
Piusz pápa 1911. július 2-án kiadta a Supremi disciplinae ecclesiasticae kezedű
apostoli levelet, amelynek nyomán a dikasztérium is megjelentetett egy
általános rendeletet. Ennek értelmében úrnapja már nem parancsolt ünnep, és a
körmenetet át kell helyezni az ünnepet követő vasárnapra. Az ünnep neve
ekkor Commemoratio
solemnis Sanctissimi Corporis Domini Nostri Iesu Christi lett.
Vaszary Kolos prímás 1912-ben sok más püspökhöz hasonlóan kéréssel folyamodott
a pápához annak érdekében, hogy Magyarországon az ünnepi mise és a körmenet
továbbra is csütörtökön legyen, amit a Szentatya engedélyezett is. Az úrnapi
körmenetet szokásjog alapján tarthatták meg a plébániák, de a püspöki városban
csak a székesegyházban tarthattak körmenetet, és a város plébániáinak hívei,
valamint papsága és szerzetesei ezen vettek részt. A szokás később törvényerőre
emelkedett. A szerzetesek úrnapja nyolcadában tarthatták meg a körmeneteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése