Ferenc pápa fogadta a kegyhelyigazgatók nemzetközi találkozójának résztvevőit

A katolikus kegyhelyek igazgatóinak első nemzetközi találkozóját tartották a héten a Vatikánban, amelyen hatszázan vettek részt. Ferenc pápa november 29-én, csütörtökön délben fogadta az elöljárókat.

A kegyhelyigazgatókhoz intézett beszédében a Szentatya a zarándokok figyelmes fogadásának jelentőségéről, a kegyhelyek imádságos légkörének szerepéről, a gyónás lehetőségének biztosításáról és a szent csend elmélyülést hozó kegyelmi hatásáról beszélt.

Ferenc pápa beszéde kezdetén megemlítette, hogy már várta ezt az alkalmat, amikor a világon szerte lévő megszámlálhatatlan sok kegyhely vezetőivel találkozhat, s hangsúlyozta a kegyhelyek fontos szerepét az Egyház életében. A kegyhelyek összegyűjtik a népeket, melyek ott a maguk egyszerűségében fejezik ki hitüket, saját hagyományaik szerint, a népi vallásosság formájában. Nagyon fontos életben tartani a népi vallásosságot, és emlékezni Szent VI. Pál Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdításának 48. pontjára, „amely egy gyöngyszem”. Ebben VI. Pál a népi vallásosság helyett inkább a „népi jámborság” kifejezést alkalmazta a jelenségre – tette hozzá Ferenc pápa. Felidézte egy olasz püspök szavait, aki az Egyház immunrendszerének nevezte a népi vallásosságot.

Elsőként a zarándokok fogadásának jelentőségét elemezte Ferenc pápa, akik hosszabb-rövidebb út megtétele után, többnyire csoportosan vagy egyénileg érkeznek a kegyhelyekre. Nagyon szomorú dolog, amikor senki nem fogadja őket, és nincs, aki egy jó szót szólna hozzájuk. Még rosszabb, ha zárt ajtókra találnak. Nagy figyelemmel kell lenni irántuk, mert a kegyhelyen ők a legfontosabbak! Úgy kell ezért fogadni őket, hogy rögtön otthon érezzék magukat. Zarándoklatukat nagyon sokszor a helyi hagyomány, egy ott lévő műalkotás vagy a szép környezet motiválja, és a testvéri fogadtatás megnyitja szívüket a kegyelem átalakító ereje előtt. A barátság légköre termékeny mag, mely segíti őket abban, hogy újra megtalálják a bizalmat az Egyházban.

A kegyhelyek az imádság helyei, és legtöbbször Mária-kegyhelyek – folytatta a pápa. – Szűz Mária kitárt karral várja a zarándokokat, hogy anyai szeretetével átölelje és meghallgassa őket. A zarándokok szíve mélyén olyan érzések születnek, melyek az Istenanyában vannak jelen, aki rájuk mosolyog, és megvigasztalja őket; aki velük sír. Karjába véve úgy mutatja be őket az Isten Fiának, mint legdrágább ajándékát. A kegyhelyeken Szűz Mária mindenki útitársa lesz, aki ráemeli a tekintetét, és kegyelmet kér tőle. A hozzá intézett kérdésekre és kérésekre tekintetével válaszol; tekintetével, amelyet kegyelmi pillanatokban oly jól megragadtak egyes művészek.

A Szentatya két dolgot kért kifejezetten a kegyhelyek igazgatóitól: először is legyen nagy gondjuk a szentségekre, melyek hatékonnyá teszik az üdvösséget. Ezáltal a kegyhelyeken a zarándokok egy sokkal nagyobb közösség tagjainak érzik magukat, amely ugyanazt a hitet vallja, ugyanazt a szeretetet éli, és ugyanabból a reménységből táplálkozik. Sok kegyhely a Szűzanya kifejezett kérésére jött létre a látnokok révén, azért, hogy az Egyház el ne felejtse az Úr Jézus szavait, aki arra hív minket, hogy szünet nélkül imádkozzunk és éberen virrasztva várjuk az ő visszatértét.

Másfelől e kegyhelyek feladata, hogy a szív csendjében táplálják az imádságot. A szív mély csendjében, a szív szavaival, a csenddel, a gyermekkorban tanult imádságokkal, az áhítat gesztusaival kifejezhetik személyes imádságaikat. A zarándokok azért látogatják a kegyhelyeket, mert szükségük van a kegyelemre. Később pedig éppen azért térnek vissza, hogy megköszönjék a megkapott kegyelmeket és a meglelt békét – emelte ki a pápa.

Végül pedig azt kötötte a kegyhelyigazgatók lelkére, hogy minden erejükkel segítsék a zarándokokat a lelki terheiktől, bűneiktől való szabadulásukban. A kegyhelyek Isten határtalan irgalmának kiváltságos helyei, s az irgalom az evangelizáció egy formájává válhat; átalakítja azokat, akik átélik, az irgalom tanúivá teszi őket. Másrészt a kiengesztelődés szentségének kiszolgáltatásához, amelyre lehetőséget adnak a kegyhelyek, szent életű, irgalmas lelkipásztorokra van szükség – szögezte le a Szentatya.

A kegyhelyeken különösen fontos, hogy legyen valaki az irgalmasság misszionáriusai közül, aki a minden emberhez közel lévő Atya szeretetéről tanúskodik. Ha néhány helyen nincs, akkor forduljanak a vatikáni dikasztériumhoz ez ügyben. Ebben a felelősségteljes szolgálatukban tartsa meg őket az Istenanya segítsége – fohászkodott beszéde végén Ferenc pápa a katolikus kegyhelyek igazgatóinak első nemzetközi találkozóján.