Ferenc pápa a szkalabriánusokhoz: maradjatok közösségben, érezzétek magatokat migránsoknak
A szkalabriánusok nagykáptalanjának résztvevőit október 29-én
fogadta a Vatikánban a pápa. Hozzájuk intézett beszédében a migránsok
segítésére, az idősek tiszteletére és a közösségépítésre buzdított. Az
Amerikába emigrált olaszok lelkipásztori gondozására létrejött klerikus
szerzeteskongregáció 1908-ban nyert pápai jóváhagyást. Kezdetben az emigránsok
lelkipásztori gondozását végezték, később az olasz kolóniák plébániáinak
vezetését vették át.
Előre
megírt beszédét félretéve Ferenc pápa „szívéből szólt” a szkalabriánusokhoz, akiknek
munkáját még Argentínából jól ismeri, és akik közül ketten az Átfogó Emberi
Fejlődés Dikasztériumában is dolgoznak a migráns szekcióban.
„Idegen voltam és befogadtatok”
Már az
Ószövetség is aláhúzza az idegen, a külföldi befogadását, hiszen emlékezzünk
rá, mi is idegenek voltunk – kezdte gondolatmenetét Ferenc pápa, miután
meghallgatta a szkalabriánus rendfőnök köszöntőjét. Ma bezárkózási hullám van
az idegenekkel szemben, és sok esetben kizsákmányolják a külföldieket. A
Szentatya fölidézte saját migráns-gyökereit.
„Én is
migránsok gyereke vagyok, és emlékszem a háború utáni időkre – akkor lehettem
10-12 éves -, amikor apa munkahelyére sok lengyel jött dolgozni, mind
migránsok: és milyen jól fogadták őket. Argentínának megvan ez a tapasztalata a
befogadásról, mert volt munka és szüksége is volt rá.” A pápa Argentínát
migrációs hullámokból kevert koktélhoz hasonlította, majd megállapította: „a
migránsok építik az országot; mint ahogy Európát építették. Európa ugyanis
nem így született, Európát az évszázadok alatt sok migrációs hullám alakította.”
A jólét önpusztító hatásai
Utalva a
szkalabriánus legfőbb elöljáró szavaira a pápa ezután a jólét veszélyeiről
beszélt. „A jólét csúnya szó, önpusztító, mivel két dologhoz vezet: bezárod
az ajtót, hogy ne zavarjanak. Csak azokat engeded be, akik a jóléted
fenntartásához kellenek. A másik dolog pedig, hogy a jólét érdekében nem
leszel termékeny. A mai kor nagy drámája éppen ez: a demográfiai tél és
a kapuk bezárása.” A szkalabriánusok feladata éppen az, hogy segítsék az
„idegenek” befogadását és ezért a pápa köszönetet mondott nekik. Fontos az is,
hogy személyesen megtapasztaljuk, mit jelent idegennek lenni, akár úgy is, hogy
más országokba megyünk tanulni.
A migránsok összeverődve erősebbnek érzik magukat
Ferenc
pápa röviden kitért a Hondurasból az Egyesült Államok felé menetelő
migránskaravánra is. Mint mondta, az összeverődés jellemző a migránsokra,
mert általában csoportosan igyekeznek haladni. „Olykor egyedül kell menniük, de
az összeverődés normális, mert erősebbnek érezzük magunkat a vándorlásban. Ott
közösség van.” A szkalabriánusoknak pedig azt tanácsolta, hogy legyenek mindig
közösségben, hiszen küldetésük éppen a migránsok segítése, akik
összezsúfolódnak. „Érezzétek magatokat migránsoknak. Migránsoknak a
szükség láttán, az Úr előtt, egymás között.”
Iránymutatás a szkalabriánusoknak
Ezt
követően néhány szkalabriánus kérdéseket tehetett föl a pápának, amelyekre ő
kötetlenül válaszolt. Egyikük átadta a Szentatyának a migránsok üdvözletét és
köszönetét, hiszen „nagyon szeretik őt”.
Arra a
kérdésre, hogy rendjük milyen irányba haladjon tovább? A pápa két utat
jelölt meg: az első a mindig tovább lépés, a magis, az egyre inkább
filozófiája, mert Isten így vonz minket magához. Nem tudnak mindenhová eljutni,
ahol szükség van rájuk, de igyekezzenek fáradhatatlanul új helyszíneket
keresni missziójukhoz. A másik pedig Aquinói Szent Tamás híres Summa
Teologicájának első részéből való. A mottó latinul így hangzik: „Non
coerceri a maximo, contineri tamen a minimo divinum est”. Szeretni azt, ami
nagy, anélkül hogy elhanyagolnánk a kicsit; szeretni a kis dolgokat a nagyok
távlatában. Nem könnyű ebben a feszültségben élni: Isten nagy, az
univerzum Ura, az üdvtörténet Istene, aki maximálisan szeret. De egyben gondot
visel minden kicsire, minden személyre: képes kinyitni a mennyország
kapuját egy tolvaj előtt.
Tudni kell visszavonulni is
Jó
választás a leköszönés képessége is. Vagyis amikor Isten engedelmességet
kér tőlünk, vagy iránta, vagy az elöljáróinkon keresztül, hogy elköszönjünk.
Nem könnyű visszavonulni, mert az ember hozzászokik a munkához, a közösséghez,
az emberekhez… Nemet mondani, hátralépni bátorságot igényel, életszentség
kell hozzá. Búcsút venni, amikor Isten akarata, engedelmességből, vagy más
okokból, vagy ihlet hatására, azt mondja: elég volt. Ez segít jól dönteni –
mondta még a szkalabriánusoknak a pápa.
Tiszteljük szüleinket, tiszteljük az időseket
Az
utolsó nagy téma a pápai audiencián az idősek tisztelete volt, illetve annak
hiánya a mai nyugati kultúrában. A társadalom ma hajlamos selejtnek
tekinteni az időseket. Amikor hagyja őket egy álcázott eutanázia
felé sodródni azzal, hogy nem adja meg nekik a szükséges gyógyszereket, vagy
nem ad eleget, mert drága, és ezért előbb meghalnak. És ez nemcsak a családban,
hanem a szerzetesi közösségekben is fölmerülhet. A pápa megfordította a
kérdést: a ti lelki szüleitek a kongregációban megfelelő ellátást kapnak?
Megtesztek mindent annak érdekében, hogy amíg csak lehet, a közösségben
éljenek, vagy mielőbb szeretnétek idősotthonba küldeni őket? Isten hűséges
népe mindig szereti a szüleit, az időseket, legyenek azok vér szerinti,
vagy lelki szülők – buzdított még beszédében Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése