Ferenc pápa: A házassághoz meg kell tanulni kettesben gondolkodni!
A Szentatya október 31-én folytatta a „Ne törj házasságot!” parancsról szóló katekézisét. Krisztusnak az Egyházhoz fűződő kapcsolatából kiindulva hangsúlyozta, hogy minden ember „házas” szeretetre, vagyis másokat szolgáló, másokat elfogadó, másokról gondoskodó, hűséges szeretetre kapott meghívást.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ma
szeretném kiegészíteni a tízparancsolat hatodik „szaváról” (Ne törj
házasságot!) szóló katekézist. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy az emberi
affektivitás szépségének megéléséhez Krisztus hűséges szeretete nyújt
világosságot. Affektív dimenziónk ugyanis nem más, mint meghívás a hűségben,
elfogadásban és irgalomban megmutatkozó szeretetre. Ez nagyon fontos! Hogyan mutatkozik
meg a szeretet? Hűségben, elfogadásban és irgalomban.
Nem
szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez a parancs kifejezetten a házastársi
hűségre vonatkozik, tehát érdemes alaposabban elgondolkodnunk ennek házassági
jelentéséről. Ez a szentírási szakasz, Szent Pál levelének ez a szakasza [Ef
5,25.28.31–32] forradalmi jelentőségű! Annak a kornak az antropológiája szerint
gondolkodni, és azt mondani, hogy a férjnek úgy kell szeretnie feleségét,
ahogyan Krisztus szereti az Egyházat, ez valóban forradalmi újdonság! Vélhetően
a legforradalmibb újdonság, amit abban a korban a házasságról mondtak! Mindig a
szeretet útján! Feltehetjük a kérdést: kire vonatkozik ez a hűségről szóló
parancs? Csak a házasokra? Voltaképpen mindenkire, ez Isten atyai szava minden férfihoz
és nőhöz!
Ne
felejtsük el, hogy az emberi éretté válás folyamata a szeretetben való
kibontakozásnak az útja: abból indul ki, hogy gondoskodást kapunk, és a felé
tart, hogy gondoskodást kínálunk; először életet kapunk, hogy képesek legyünk
mi is életet adni. Akkor válunk érett férfivá és nővé, amikor már meg tudjuk
élni a házas és szülői magatartást, mely az élet számos helyzetében azon
képességként mutatkozik meg, hogy felvállaljuk valakinek a terhét, és őszintén
szeretjük őt. Tehát annak a személynek az átfogó magatartásáról van szó, aki el
tudja fogadni a valóságot és képes mély kapcsolatot kialakítani másokkal.
Milyen
ember tehát a házasságtörő, a parázna, a hűtlen? Éretlen személy, aki megtartja
magának az életét, és az adódó helyzeteket saját jóléte és megelégedettsége
alapján ítéli meg. Ahhoz tehát, hogy megházasodjon valaki, nem elegendő esküvőt
tartani! Végig kell járni az utat az éntől a miig, el kell jutni az egyedül
gondolkodástól a kettesben gondolkodásig, az egyedül éléstől a kettesben élésig:
szép ez az út! Amikor elérkezünk oda, hogy már nem önmagunk vagyunk életünk
középpontjában, akkor minden cselekedetünk házas cselekedetté válik: befogadó
és odaadó magatartással dolgozunk, beszélünk, döntünk, találkozunk másokkal.
Ebben az
értelemben minden keresztény hivatás – kitágíthatjuk tehát a perspektívát –
házas jellegű. Ilyen a papság, mert arra szóló hivatás Krisztusban és az
Egyházban, hogy szívünk szeretetével, konkrét gondoskodással és az Úrtól kapott
bölcsességgel szolgáljuk a közösséget. Az Egyháznak nem olyan jelentkezőkre van
szüksége, akik a papi szerepre vágyakoznak – nem, ilyenekre nincs szükség,
jobb, ha otthon maradnak! –, hanem olyan férfiakra van szükség, akiknek a
szívét megérinti a Szentlélek a Krisztus Jegyese iránti feltétlen szeretettel.
A papi szolgálatban egy férjnek és egy apának a teljes atyaságával,
gyengédségével és erejével szeretjük Isten népét. A Krisztusban való
megszentelt szüzességet is így, az anyaság és atyaság házas és termékeny
kapcsolataként éljük meg, hűségben és örömmel.
Megismétlem:
minden keresztény hivatás házas hivatás, mert annak a szeretetkapcsolatnak a
gyümölcse, amelyben mindnyájan új életre születtünk, ez pedig a Krisztussal
való szeretetkapcsolat, amint a kihallgatás elején hallott páli szakasz emlékeztetett
minket. Az ő hűségéből, az ő gyengédségéből, az ő nagylelkű jóságából kiindulva
tekintünk hittel a házasságra és minden hivatásra, és így értjük meg a
szexualitás teljes értelmét.
Az
emberi teremtmény, a maga szétszakíthatatlan test–lélek egységében, férfi–női
polaritásában, nagyon jó valóság, mely arra rendeltetett, hogy szeretetet adjon
és kapjon. Az emberi test nem a gyönyörszerzés eszköze, hanem szeretetre szóló
meghívásunk helye, az igazi szeretetben pedig nincs hely a paráznaságnak és a felszínességnek.
A férfi és a nő többet érdemel ennél!
A „ne
törj házasságot” parancs tehát, bár negatív formában van megfogalmazva,
valójában a mi eredeti hivatásunk felé fordítja figyelmünket, arra a teljes és
hűséges házas szeretetre, amelyet Jézus Krisztus feltárt előttünk és nekünk
ajándékozott (vö. Róm 12,1).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése