A hit ott él a roma
emberek szívében – Székely János püspök előadása
A roma emberekben ott él a hit. Ez lehet az
egyik terület, ahol segíthetjük társadalmi integrációjukat, felzárkóztatásukat,
mondta Székely János szombathelyi megyéspüspök szeptember 26-án, „A mai világ
az evangélium fényében” című előadás-sorozat őszi alkalmán Szombathelyen.
A főpásztor előadása elején kiemelte:
napjainkban a magyar lakosság nyolc százaléka roma, és ez a szám a
következő években emelkedni fog. Nem elképzelhető a jövő ebben az országban a
cigányság helyzetének megoldása nélkül.
Európa legnagyobb etnikai kisebbsége a
cigányság: az öreg kontinensen mintegy 13 millió roma él. Hazánkban az elmúlt
évtizedekben nagy erőfeszítéseket tettek, hogy segítsék a romák oktatását. Az
eredmények Európában kiemelkedőek. A 8. osztályt a roma gyerekek 87 százaléka
elvégzi. A felsőoktatásban már a diákok 2-3 százaléka roma, tehát egyre több
diplomás cigány lesz. Így lesz erős értelmisége a roma társadalomnak, akik
segítik felemelkedésüket – mondta az előadó.
Székely János térképek segítségével mutatta be,
hogy hazánkban a legtöbb roma Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén
megyékben él, de Baranya, Heves, Nógrád és Somogy megyében is jelentős a
számuk. Négy olyan megyénk van, ahol a megszülető gyermekeknek körülbelül a
fele, az általános iskolát kezdőknek pedig az egyharmada roma. Olyan megyék
ezek, ahol a romák hamarosan többségben lesznek – mondta a szombathelyi
megyéspüspök. „Ma hazánkban cigánynak születni sok esetben azt jelenti, hogy
nyomorba születik az ember” – fogalmazta meg összegzésként. További adatokat
ismertetett, és néhány fényképet is mutatott azokról az életkörülményekről,
amelyek között sok cigány család él.
„A magyarországi rendszerváltozás nagy
vesztesei a cigányok voltak – folytatta a főpásztor. – Nem volt magas
végzettségük és erős társadalmi elfogadottságuk. A rendszerváltás idején a
munkáltatók is szívesebben váltak meg tőlük. Így fordulhatott elő, hogy
1993-ban a munkaképes korú roma népesség 28 százalékának volt csak állása. Több
mint kétharmadukat küldték el 1990–93 között a munkahelyükről. Ez óriási
tragédia, ami a legfőbb problémája mai társadalmunknak. Ezen a helyzeten
igyekszik például a közfoglalkoztatás változtatni, de sajnos az ezzel
megkereshető pénzösszeg nem túl nagy.”
Székely János püspök hozzátette: a
rendszerváltás idején sok cigány fiatal igyekezett letagadni identitását, sokan
még ma is szégyellik ezt. Pedig az ember akkor tud életerősen élni, ha – mint
egy fának – megvannak a gyökerei; ha a gyökereit elvágja, nem tud boldog,
büszke életet élni. Sokan ma is vannak, akik letagadják a cigányságukat, mert
úgy érzik, hogy ez egy bélyeg, átoknak tartják.
„Amikor keresztényként cigányok felé fordulunk,
az egyik legfontosabb üzenet, hogy minden ember a teremtő Isten képmása:
mindannyian az ő remekművei vagyunk, végtelenül értékesek. Sok sebet begyógyít,
ha erre valaki rájön. A romák többsége nyitott lélekben az ég felé, így a hit
egy másik fontos terület, ahol segíteni tudnánk a romáknak” – hangsúlyozta az
előadó.
Ismertette a cigányok történelmét is, többször
is utalva az 1971-es roma világkongresszusra, melyen több fontos döntés is
született; a roma zászlót is ekkor alkották meg. Elmondta: a cigányság Indiából
ered, ennek legbiztosabb jele a roma nyelv. 1001 körül indultak útnak azok a
csoportok, melyek a cigányság ősei voltak. Magyarországra a 13. század végén
érkeztek, hazánkban megbecsülés övezte őket, mivel sokan fegyverkovácsként
dolgoztak közülük. Ugyanakkor Nyugat-Európában sok helyen üldözték őket
akkoriban.
Az elmúlt évszázadokban számos segítő szándékú
csoport igyekezett felkarolni a cigányságot, például a ferencesek, akik a
Szatmári Egyházmegyében alapítottak iskolát a roma gyerekeknek, Érsekújváron
pedig tanonciskolát hoztak létre nekik.
Székely János kiemelte: bár a romák 600 éve a
Kárpát-medencében élnek, a nyugati civilizációval 50-60 éve találkoztak igazán,
amikor falvakba telepítették őket, és kőházakba költöztek. Ez azt is jelenti,
hogy 50-60 éve tanulják azt, ami mi ezer éve: hogy mi az idő, a munkahely, a
magántulajdon. A cigánysággal való kapcsolatunkban tehát rendkívül fontos a
türelem. Ahhoz képest, ahol 50-60 éve tartottak, a jelenlegi eredmény jó. „Azt
hiszem, ha nagyon nem rontjuk el a jövőt, nem alakul ki nagy nyomor a
perifériákon, és tudunk segíteni, akkor 50-100 év múlva nem lesz nagy különbség
roma és nem roma között” – tette hozzá a főpásztor.
Az előadás végén a cigány szokásokról beszélt.
Erős és tág családi kötelék jellemzi őket, amit jól kell ismerni papként és
hitoktatóként. Ahhoz, hogy a gyerekekkel tudjunk bánni, először a nagymamához,
édesanyához kell eljutni, velük elfogadtatni magunkat – szögezte le a
szombathelyi megyéspüspök. Kiemelte, hogy a dicséret sokat jelent egy cigány embernek.
Beszélt a cigányságot jellemző erős érzelmekről, valamint a halottak iránti
tiszteletről is.
Az Egyház és a cigányság kapcsolatáról szólva
Székely János felidézte Boldog Cefereino alakját, valamint azokat a papokat –
köztük Sólya Miklóst –, akik a romák között éltek és segítették őket. A
megyéspüspök arra is kitért, hogy a romák számára nagyon fontos a keresztelés
és az esküvő. Az Egyház ezért is kéri a papoktól, hogy a keresztelés kapcsán ne
támasszanak további feltételeket a romák felé, ugyanis egy-egy család Egyházhoz
való hozzáállását nagymértékben befolyásolja a személyes találkozás a pappal.
Ha negatív élménnyel társul, lehet, hogy a falu roma közössége eltávolodik a
katolikus közösségtől. A körükben végzett pasztorációnak fontos részét képezik
a cigánytalálkozók, melyek során a személyes áldást igénylik. Egyre több cigány
vesz részt világi munkatársként az Egyház munkájában, valamint már tíz roma
papja van a magyar Egyháznak – hangzott el a szombathelyi előadásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése