Ferenc pápa: Ne hagyjuk Jézust a templomban, vigyük haza magunkkal
Őrizkedjünk attól, hogy puszta szokásként éljük meg a kereszténységet, formálisan. Ha így teszünk, keresztények vagyunk ugyan, de pogányok módjára élünk – figyelmeztetett október 5-én Ferenc pápa a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.
Ferenc
pápa Lukács evangéliumának azon
szakaszáról elmélkedett homíliájában (Lk 10,13–16), amelyben Jézus
megfeddi azokat, akiket elvakított a gőg, és elutasították az evangélium
üzenetét. Korozain, Betszaida és Kafarnaum népét ostorozza, akik nem hittek
Jézusnak a csodák ellenére sem. A Szentatya beszédében lelkiismeret-vizsgálatra
szólította a híveket: nézzünk magunkba mi, akik egy keresztény társadalomba
születtünk, nehogy puszta szokásként éljük meg a kereszténységet, formálisan,
képmutató módon „igaznak” beállítva magunkat, akik azonban félnek attól, hogy
átengedjék magukat Jézus szeretetének.
Jézust
fájdalommal tölti el, hogy Korozain, Betszaida és Kafarnaum lakói nem voltak
képesek szeretni. Ő pedig minden szívhez el szeretett volna jutni üzenetével,
mely nem egy diktátum, hanem a szeretet üzenete – mutatott rá a pápa. Képzeljük
most magunkat a három város lakóinak helyére – kérte a Szentatya: „Én, aki
annyit kaptam a Szentlélektől, keresztény társadalomba születtem, megismertem
Jézus Krisztust és az üdvösséget, a hitre neveltek. És milyen könnyen
megfeledkezek Jézusról. Aztán pedig másokról hallunk, akik azonnal meghallják
Jézus üzenetét, megtérnek, és követik őt”. De mi már hozzászoktunk. Ez a
megszokás ártalmas, mert így az evangéliumot társadalmi, szociológiai tényezővé
redukáljuk, nem pedig úgy tekintünk rá, mint a Jézussal való személyes
kapcsolatra – figyelmeztetett a pápa. „Jézus beszél hozzám, beszél hozzád,
beszél mindannyiunkhoz. Jézus tanítása mindegyikünknek szól. Hogy lehet az,
hogy a pogányok, amint meghallják Jézus prédikációját, vele tartanak? Én pedig,
aki ide születtem, egy keresztény társadalomba, hozzászoktam, és a
kereszténységet úgy élem meg, mint egy társadalmi szokást, viselem, mint egy
ruhát, amit fölveszek és leveszek? És Jézus sír, mindegyikünk fölött, akik
formálisan éljük a kereszténységet, nem pedig valójában.”
Ha így
teszünk, akkor kicsit álszentek vagyunk, képmutatás jellemez minket. Létezik a
bűnösök képmutatása, akik takargatják bűneiket, míg az igazaké abból ered, hogy
félnek Jézus szeretetétől, félnek átadni magukat az ő szeretetének. Amikor így
teszünk, megpróbáljuk mi irányítani a Jézussal való kapcsolatunkat. „Igen,
elmegyek misére, de te maradj a templomban, én meg hazamegyek”. És Jézus így
nem jön velünk haza: a családba, az iskolába, a lakónegyedbe…
Így hát
Jézus a templomban marad, vagy a feszületen vagy a szentképen. A pápa azt
kérte: használjuk föl a mai napot a lelkiismeret-vizsgálatra. Elmélkedjünk
erről: jaj neked, jaj neked, mert oly sokat adtam neked, odaadtam neked
önmagamat, kiválasztottalak, hogy keresztény légy, te pedig inkább a langyos,
felületes életet választod. Egy kis kereszténység jöhet, de semmi több…
Valójában amikor ilyen keresztény képmutatással élünk, akkor nem teszünk mást,
mint kiűzzük Jézust a szívünkből – figyelmeztetett Ferenc pápa. Úgy teszünk,
mintha a miénk lenne, de elűztük őt. Keresztények vagyunk, büszkén vállaljuk
kereszténységünket, de pogányok módjára élünk.
És ha Jézus sír, kérjük a kegyelmet, hogy mi is sírjunk. Ezzel az imával: „Uram, te annyit adtál nekem. A szívem kemény, és nem enged téged belépni oda. A hálátlanság vétke terhel, hálátlan vagyok.” És kérjük a Szentlelket, hogy „tárja szélesre szívünk ajtaját, hogy Jézus beléphessen rajta, és ne csak halljuk őt, hanem hallgassuk is meg üdvözítő üzenetét, s adjunk hálát mindazért a sok jóért, amit mindegyikünkért tett” – zárta homíliáját Ferenc pápa.
És ha Jézus sír, kérjük a kegyelmet, hogy mi is sírjunk. Ezzel az imával: „Uram, te annyit adtál nekem. A szívem kemény, és nem enged téged belépni oda. A hálátlanság vétke terhel, hálátlan vagyok.” És kérjük a Szentlelket, hogy „tárja szélesre szívünk ajtaját, hogy Jézus beléphessen rajta, és ne csak halljuk őt, hanem hallgassuk is meg üdvözítő üzenetét, s adjunk hálát mindazért a sok jóért, amit mindegyikünkért tett” – zárta homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése