Az Eucharisztia ünneplése 35.
Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Az
úrnapi szentmise másik szabadon választható felajánlási antifónája a Sanctificavit
Moyses: Mózes oltárt szentelt az Úrnak és egészen elégő
áldozatokat mutatott be rajta és véráldozatokat áldozott és esti áldozatokat
mutatott be Izrael fiai előtt, kellemes illatul az Úrnak, az Istennek.
A szöveg a szövetségkötést leíró részből származik (Kiv
24,4.5), viszont egy rövid szakaszban a szerkesztő utal Illés áldozatára
és a Zsolt 141,2 szavaira.
A Kivonulás
könyvének leírása szerint a nép vérszerződésben kötelezte el magát a törvény
megtartására. Miután Mózes felolvasta és leírta a Tízparancsolatot, valamint a
rendelkezéseket, kora reggel oltárt és emlékoszlopokat emelt, hogy az oltáron
áldozatokat mutassanak be. Ami első látásra szembeötlő: az oltárt az Úrnak
szentelte Mózes, és az áldozatoknak két fajtáját mutatták be az oltáron, Izrael
fiai előtt. Ennyiben a felajánlási cselekmény antifónájának három témája: az
oltár, az áldozat és Isten választott népe. Mózes az ősatyák gyakorlatát
követve az Úrnak szentelt oltárt, amelyen egészen elégő és békeáldozatot
mutattak be (héberül olá és slamim).
Mózes alakját az esti áldozat említése által a szerkesztő összekapcsolja Illés
alakjával, aki szintén oltárt emelt az Úrnak, és így imádkozott: „Uram,
Ábrahám, Izsák és Izrael Istene! Nyilvánítsd ki a mai napon, hogy te vagy az
Isten Izraelben, én a te szolgád vagyok, s ezeket mind a te szavadra teszem!
Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép fölismerje: te, az Úr
vagy az Isten, te téríted meg a szívét” (1Kir 18,36–37). Tematikailag
a felajánlási antifóna szerkesztője nem hagyhatta ki az utalást a 141. zsoltár
szavaira: „Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem felemelése
legyen olyan, mint az esti áldozat” (Zsolt 141,2). Az
újszövetségi értelmezés szerint a felemelt kezek mint esti áldozat a békét, a
tisztaságot és jóakaratot jelképezik (1Tim 2,8). Az
erkölcsi tisztaság áldozata, valamint az imádság áldozati jellege is így kapcsolódnak
egymáshoz (vö. Óz 6,6; Ám 5,22–25). Másrészt és legfőképpen Mózes és
Illés Krisztus előképei. Krisztus Urunk pedig a Golgota oltárán tiszta,
szeplőtelen, engesztelő és teljesen odaadó áldozatot mutatott be Isten
népéért: pro nobis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése