Évközi tizenhatodik hét péntekje

Évközi tizenhatodik hét péntekje

A magvetőről szóló példabeszéd (vö. Mt 13,1-9) magyarázatát olvassuk a mai napon az evangéliumban. Jézus magyarázata szerint az útszélre hullott magok azt jelképezik, hogy egyes emberek szívében egyáltalán nem tud fejlődésnek indulni a tanítás, mert a gonosz kitépi azt. A köves talajra hullott mag azt szemlélteti, hogy mások a nehézségek és az üldözések következtében nem ragaszkodnak az igaz tanításhoz. A tövisek közé hullott magok arra utalnak, hogy ismét más emberek számára a földi élet fontosabb, mint az örök élet, ezért ők nem törekszenek arra, hogy maradandó gyümölcsöt teremjenek. Végezetül pedig a jó földbe hullott mag azokat jelképezi, akik szívesen meghallgatják a tanítását és életüket ahhoz igazítják, mert benne felismerték az üdvösségre vezető igazságot. Ők aztán bőséges, akár százszoros termést hoznak.
A Jézus által hozott tanítást az emberek másképpen értékelik, különféleképpen fogadják. E különbségek azonban nem befolyásolják és főként nem csökkentik a tanítás benső, cselekvésre ösztönző erejét. A tanítás jó magja önmagában életerős, de ez csak azok esetében nyilvánul meg bőséges termésben, akik jó szívvel fogadják azt. Isten országa a sokféle nehézség és akadály ellenére is megvalósul. A kérdés csak az, hogy bennem megvalósul-e, és ha megvalósul, akarok-e én is magvető, azaz a tanítás hirdetője lenni?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!