Dienes Valéria: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”: P. Szabó Ferenc SJ jegyzete

Dienes Valéria (1879–1978) eucharisztikus lelkisége/misztikája is részben Bergson (és Szent Ágoston) időről és emlékezetről szóló eszmélődéseihez nyúlik vissza. Bevezetőnkben már szóltunk Bergson hatásáról, idézve Dienes Valéria Eszméletcsere című írását. Hosszú élete során Valéria sokszor leírta, hogy milyen hatások, felismerések révén jutott el Bergson ahhoz a felfedezéshez, hogy Isten = Agapé, Szeretet. Amikor pedig Mestere fő műveit fordította, maga is asszimilálta alapvető intuícióit: Idő és szabadság (1923), majd a Teremtő fejlődés (1930), végül a Deux sources (Az erkölcs és a vallás két forrása, 1932).

Dienes Valéria megtérése

Dienes Valéria 1879-ben Szekszárdon született, Babits Mihályék szomszédságában laktak. Valéria gyermekkorában vallásos volt, a kamaszlánynak azonban már nem jelentett különösebb élményt a hit. Az egyetemista, Eötvös Loránd tanítványa – jórészt későbbi férje, Dienes Pál hatására – hosszú időre „megszabadult” Istentől, elveszítette hitét. Jászi Oszkár, Szabó Ervin és a Huszadik Század című folyóirat köréhez tartoztak. A Galilei-körben materialista előadásokat tartottak.

Mindezekről beszámolt későbbi lelki vezetőjének, Belon Gellért püspöknek egy interjúban.[1] 1919-ben külföldre ment férje után két gyermekével. Hosszú vándorlás után 1923-ban tért haza. A következő évben történt megtérése, amelyről többek között ezeket vallotta: