skip to main |
skip to sidebar
Az Eucharisztia ünneplése 34.
Az
Eucharisztia ünneplése 34.
Sztankó Attila liturgikus
jegyzetét olvashatják.
A
liturgikus reform nyomán kialakított új Graduale Romanum (OCM 1972) a Portas
caeli (húsvét nyolcada, szerda), illetve a Sanctificavit
Moyses (pünkösd utáni 18., évközi 24. vasárnap) felajánlási
antifónákat ajánlja. A 78. zsoltár Izrael Egyiptomból való kivonulásától
kezdődően beszéli el Isten csodálatos tetteit. A zsoltár célja, hogy az Isten
iránti hűségre nevelje Isten népét. „Az Úr megnyitotta a mennyek
ajtaját, és mannát hullatott nekik eledelül: mennyei kenyeret adott nekik;
angyalok kenyerét ette az ember, alleluja.” A zsoltár Isten legnagyobb
üdvtörténeti cselekedetei között tartja számon a mannát (Kiv 16,21), amellyel
pusztában bolyongó népét táplálta az Úr. A manna krisztológiai és szentségtani
jelentőségéről már többször is értekeztünk a szekvencia kapcsán, főleg Szent
János evangéliumának fényében (Jn 6,48–51). Mégsem mehetünk el
szótlanul a szövegben kiemelkedő jelentőségű kép, a megnyílt kapuk
kinyilatkoztatást jelképező feltárulása (vö. Jel 4,1) mellett. Minden
egyes szentmisén az epiklézis és az átváltoztatás cselekményében a felajánlott
kenyér és bor által a Feltámadott önközlő és kinyilatkoztató leereszkedésének
lehetünk részesei (Fil 2,6–8). E részesedés nemcsak
misztikus, hanem egyúttal táplálék is: személyes, reális jelenlét (Jel
2,17) – Krisztus. „Atyáink
mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”
Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek
kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az
az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak” (Jn
6,31–32).”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése