Nagypéntek
A
kereszt titka
Krisztus halála, halálának értelme csak részben érthető számunkra. A kereszt olyan titok hordozója, amelyet csak a túlvilágon tár fel számunkra, értet meg velünk Isten.Pilinszky János rövid, tömör mondatokban írja le Pilátus című versében az egykori római helytartó és Jézus találkozását, kettőjük érzéseit és gondolatait.
„Kemény vagy, hivatalból.
Elítélsz, hivatalból.
Rámnézel, hivatalból.
Rádnézek mindörökre –
rádnézek mindhiába.
Itt állok mindörökre –
itt állok mindhiába.
Fölmentelek mindörökre.”
Nagyon elgondolkodtatóak ezek a rövid megfogalmazások. Pilátus hivatalból cselekszik. Neki joga van ítélkezni, joga van kimondani valakire a halálos ítéletet. A zsidóknak ehhez nem volt joga, mert a Római Birodalom fennhatósága alatt álltak és rájuk is vonatkoztak a római törvények. Sok mindenben ítélkezhettek saját törvényeik szerint, de halálos ítéletet nem mondhattak ki senkire. Vallási felfogásuk szerint Jézus istenkáromlást követett el azzal, hogy Isten Fiának nevezte magát, ezért halált érdemel. A zsidók azért viszik Pilátus elé Jézust, hogy vele mondassák ki a halálos ítéletet. És Pilátus ezt megteszi, mert nem tud kibújni hivatalának ruhájából. Próbálkozik ugyan Jézus megmentésével, mert nem akar beleavatkozni egy vallási vitába, de amikor azzal fenyegetik, hogy nem a császár barátja, akkor enged a kérésnek és elrendeli Jézus keresztre feszítését. Pilátusnak joga lett volna felmentő ítéletet hozni, de nem volt hozzá bátorsága, attól félt, hogy lázadás törne ki.
Pilátus ítéletében benne van mindannyiunk ítélkezése is. Valahányszor megtagadjuk Istent és nem veszünk tudomást szeretetéről és törvényeiről, akkor ítéletet mondunk Jézus felett. Minden bűnünkkel, Istennel való szembefordulásunkkal elítéljük Jézust, mintha csak mi is azt követelnénk, kiáltanánk, hogy „Keresztre vele!” Igen, az ember képes halálra ítélni és megölni a Istent, mert nem gondol arra, hogy cselekedeteiért felelős, azoknak következménye lehet. Mert azt gondolja, legyőzheti Istent. Mert nem gondol arra, hogy Isten időnként gyengének, legyőzhetőnek mutatkozik, de a végső szó az övé. Eljön majd az idő, amikor ő fog ítélkezni.
Jézus hiába várja a könyörületet Pilátustól, nem kapja meg. Napjaink szenvedő embereiben, a szegényekben és a nélkülözőkben is hiába várja mások könyörületét, elfordulnak tőle. Nem a nélkülözőtől való elfordulás ez, hanem Krisztustól is. A könyörület, a szánalom, az együttérzés megtagadása. Isten újra és újra odaáll az ember elé, az ember pedig könyörtelenül elfordítja tőle arcát. Pilátus előtt Jézus arra gondol, hogy felmenti őt bűne, gyávasága miatt. És felmenti azokat is, akik Pilátus ítélőszéke elé kényszerítették őt. Felmenti Júdást is, aki elárulta. Felmenti a katonákat is, akik keresztre feszítették. Irgalmas Istenként ez az ő válasza az emberi gyűlöletre és gyilkos szándékra. És reményünk szerint felment majd minket is.
Az ítélkezés helyszínéről gondolatban továbbmegyünk, elkísérjük Jézust a keresztúton. A kereszt alatt állva hallhatjuk, hogy Jézus életének utolsó pillanataiban kimondja a felmentő ítéletet, amikor így fohászkodik az Atyához: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34). Ez a felmentő ítélet, ez a megbocsátás is a kereszt titka.
© Horváth István Sándor
Krisztus halála, halálának értelme csak részben érthető számunkra. A kereszt olyan titok hordozója, amelyet csak a túlvilágon tár fel számunkra, értet meg velünk Isten.Pilinszky János rövid, tömör mondatokban írja le Pilátus című versében az egykori római helytartó és Jézus találkozását, kettőjük érzéseit és gondolatait.
„Kemény vagy, hivatalból.
Elítélsz, hivatalból.
Rámnézel, hivatalból.
Rádnézek mindörökre –
rádnézek mindhiába.
Itt állok mindörökre –
itt állok mindhiába.
Fölmentelek mindörökre.”
Nagyon elgondolkodtatóak ezek a rövid megfogalmazások. Pilátus hivatalból cselekszik. Neki joga van ítélkezni, joga van kimondani valakire a halálos ítéletet. A zsidóknak ehhez nem volt joga, mert a Római Birodalom fennhatósága alatt álltak és rájuk is vonatkoztak a római törvények. Sok mindenben ítélkezhettek saját törvényeik szerint, de halálos ítéletet nem mondhattak ki senkire. Vallási felfogásuk szerint Jézus istenkáromlást követett el azzal, hogy Isten Fiának nevezte magát, ezért halált érdemel. A zsidók azért viszik Pilátus elé Jézust, hogy vele mondassák ki a halálos ítéletet. És Pilátus ezt megteszi, mert nem tud kibújni hivatalának ruhájából. Próbálkozik ugyan Jézus megmentésével, mert nem akar beleavatkozni egy vallási vitába, de amikor azzal fenyegetik, hogy nem a császár barátja, akkor enged a kérésnek és elrendeli Jézus keresztre feszítését. Pilátusnak joga lett volna felmentő ítéletet hozni, de nem volt hozzá bátorsága, attól félt, hogy lázadás törne ki.
Pilátus ítéletében benne van mindannyiunk ítélkezése is. Valahányszor megtagadjuk Istent és nem veszünk tudomást szeretetéről és törvényeiről, akkor ítéletet mondunk Jézus felett. Minden bűnünkkel, Istennel való szembefordulásunkkal elítéljük Jézust, mintha csak mi is azt követelnénk, kiáltanánk, hogy „Keresztre vele!” Igen, az ember képes halálra ítélni és megölni a Istent, mert nem gondol arra, hogy cselekedeteiért felelős, azoknak következménye lehet. Mert azt gondolja, legyőzheti Istent. Mert nem gondol arra, hogy Isten időnként gyengének, legyőzhetőnek mutatkozik, de a végső szó az övé. Eljön majd az idő, amikor ő fog ítélkezni.
Jézus hiába várja a könyörületet Pilátustól, nem kapja meg. Napjaink szenvedő embereiben, a szegényekben és a nélkülözőkben is hiába várja mások könyörületét, elfordulnak tőle. Nem a nélkülözőtől való elfordulás ez, hanem Krisztustól is. A könyörület, a szánalom, az együttérzés megtagadása. Isten újra és újra odaáll az ember elé, az ember pedig könyörtelenül elfordítja tőle arcát. Pilátus előtt Jézus arra gondol, hogy felmenti őt bűne, gyávasága miatt. És felmenti azokat is, akik Pilátus ítélőszéke elé kényszerítették őt. Felmenti Júdást is, aki elárulta. Felmenti a katonákat is, akik keresztre feszítették. Irgalmas Istenként ez az ő válasza az emberi gyűlöletre és gyilkos szándékra. És reményünk szerint felment majd minket is.
Az ítélkezés helyszínéről gondolatban továbbmegyünk, elkísérjük Jézust a keresztúton. A kereszt alatt állva hallhatjuk, hogy Jézus életének utolsó pillanataiban kimondja a felmentő ítéletet, amikor így fohászkodik az Atyához: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34). Ez a felmentő ítélet, ez a megbocsátás is a kereszt titka.
© Horváth István Sándor
Imádság
Uram,
Jézusom, amikor feltekintek keresztedre, nem csak egy meggyötört, megalázott
embert látok. Amikor feltekintek keresztedre, akkor az Atyát megdicsőítő
Istenfiút látom. Hiszem, hogy szenvedésed nem volt értelmetlen. Hiszem, hogy
kereszthordozásoddal nekünk embereknek akartál példát mutatni, feltámadásoddal
pedig reményt adni. Adj erőt, hogy életem során ne a földre, hanem mindig
felfelé, a te országodra tekintsek! Vezess engem az üdvösségre!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése