Ferenc pápa nagyszerdai katekézise: Húsvét Jézus megváltó szeretetének az ünnepe

Ferenc pápa a kihallgatás résztvevői között 

A Szent Háromnap jelentőségéről beszélt

 

Immár a húsvéti ünnepek közvetlen közelében tartotta meg Ferenc pápa a több tízezernyi nagyheti zarándok számára a szerdai általános kihallgatást és a szentmiséről szóló sorozatát megszakítva ez alkalommal a Triduum, a Szent Háromnap jelentőségéről beszélt, hiszen azok az egész liturgikus év legfontosabb napjai. Ennek kapcsán spontán megkérdezte a Szent Péter-téri gyülekezetet, hogy melyik ünnepet tartják hitünk legfőbb ünnepének: Karácsonyt vagy Húsvétot? A Húsvét a legfőbb ünnepünk, válaszolta a hívekkel együtt, mert Húsvét az üdvösségünk, Isten szeretetének az ünnepe, amikor Jézus halálát és Feltámadását ünnepeljük. Éppen ezért szeretnék ezekről a napokról elmélkedni veletek, melyek egészen az Úr feltámadásáig tartanak – kezdte katekézisét a pápa.

Az összes keresztény meghívást kapott, hogy együtt éljék meg a három szent napot

Ezek a napok annak az egyetlen nagy misztériumnak az ünnepe, ami az Úr Jézus Halála és Feltámadása. A Szent Háromnap csütörtökön kezdődik, az Úr vacsorájának az emlékére bemutatott szentmisével, mely aztán a húsvétvasárnapi vesperással ér véget. Aztán jön a Pasquetta, a Húsvéthétfő, hogy még egy nappal megtoldjuk ezt a nagy ünnepet, de ez már egy poszt-liturgikus ünnep, valójában családi és a társadalmi esemény. Húsvét ünnepe tehát a hitünk és a világba meghívottságunk ünnepe, amire az összes keresztény meghívást kapott, hogy együtt éljék meg a három szent napot, csütörtököt, pénteket és szombatot. A vasárnap természetszerűleg ünnep, de a szombat este a Feltámadásé, és így ez a három nap mintegy a személyes és közösségi élet keretét adja, amit egykor a mi zsidó testvéreink megéltek, mint az Egyiptomból való kivonulást.

A „Krisztus föltámadt!” köszöntés a húsvéti Triduum csúcspontját jelzi

Ez a három nap a keresztény nép elé tárja a Krisztus által szerzett megváltás legnagyobb eseményeit, és azt mintegy saját jövendő sorsa látóhatárára vetíti és ami megerősíti történelmi tanúságtétele elkötelezettségében. Húsvét reggelén újraolvasva a Szent Háromnap megélt  mozzanatait, a húsvéti szekvencia éneke, ami egyfajta zsoltárhimnusz, ünnepélyesen meghirdeti a Feltámadást: „Krisztus, a mi reményünk, föltámadt és előttünk megy Galileába”. Az ünnepnek az a nagy megállapítása, hogy Krisztus feltámadt, tette hozzá a pápa, majd arra a főként Kelet-Európában honos szokásra utalt, melynek jegyében az ottani keresztények a szokásos „Jó napot!, Jó estét!” köszöntés  helyett így üdvözlik egymást: „Krisztus föltámadt!” mire a válasz: „Valóban föltámadt!” Ez a „Krisztus föltámadt!” köszöntés kétségtelenül a húsvéti Triduum csúcspontját jelzi.

A Triduum során az átadandó örömhír befogadására kell felkészülnünk

Nemcsak az öröm és reménység meghirdetése ez, hanem felhívás a felelősségre és a misszióra. Nincs vége annak ugyanis a süteménnyel, a tojással – ami szép és jó a családi ünneplés számára –, hanem ekkor kezdődik a misszió, a hirdetés szolgálata: Krisztus feltámadt. A Triduum során ennek befogadására kell felkészülnünk, mert ez a hitünk és reményünk központja, magja, ezt mondja a kérügma, keresztény igehirdetésünk alapüzenete, mely állandóan evangelizálja az egyházat, ami pedig a maga részéről arra hívatott, hogy evangelizáljon.

Nagyszombat éjjelén a Szent Péter bazilikában nyolc felnőttet fog megkeresztelni

Ferenc pápa Pál apostol húsvéti örömhírét idézte: „Krisztus, a mi Húsvétunk, feláldoztatott” (1 Kor 5,7), bárányként áldozta fel magát, amiért is „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg” (2 Kor 5, 17). Ez az újjászületés! Ezért van az, hogy Húsvét kezdettől fogva a keresztség napja, majd a pápa arra utalt, hogy a nagyszombat éjjeli szertartáson a Szent Péter bazilikában nyolc felnőttet fog megkeresztelni, akik számára ezzel kezdődik a keresztény élet. Utalt Pál apostol egy másik szövegére is, ami szerint „Urunk Jézus vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt” (Róm 4,25). Ő az egyetlen, akitől megigazulást nyerünk, akiben új életre születünk: Jézus Krisztus. Rajta kívül nincs más. Ezért a megigazulásért és új életért nem kell fizetni semmit sem, mert az ingyenes, hiszen ingyenesen tesz bennünket szentekké, hogy megújuljunk és megbocsássunk egymásnak. Ugyanis ez a Szent Háromnap magja! – húzta alá a pápa.

Új valósággá lettünk, melyet napról-napról kézzelfoghatóvá kell tenni

A Háromnap során ennek az alapvető eseménynek hálás emlékezetét ünnepeljük és egyidejűleg megújítjuk új életállapotunk keresztségi fogadalmait, melyek továbbra is az Apostol szavával így hangzanak: „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben” (Kol 3,1-3). Kiterjeszteni a látóhatárunkat, messzire nézni, tette  hozzá a pápa, ez a mi hitünk, ez a mi megigazulásunk, a kegyelem állapota. A keresztség révén ugyanis feltámadtunk Jézussal és meghaltunk a világ dolgainak, új teremtménnyé lettünk, olyan új valósággá, melyet napról-napról kézzelfoghatóvá kell tenni.

A hamis keresztények rosszul végzik

Egy keresztény ember – ha tényleg engedte, hogy Krisztus megmossa őt, ha tényleg kivetkezett a régi emberből, hogy az új életben járjon, akkor jóllehet még ha bűnös is marad, hiszen mindnyájan bűnösök vagyunk és csak Jézus által igazulunk meg, mert bűnösök vagyunk ugyan, de nem korruptak –, nem tud tovább élni a halállal a lelkében és nem is lehet mások halálának az oka. Ferenc pápa ekkor szabadon hozzáfűzte: Egy szomorú és fájdalmas dolgot kell mondanom. Vannak hamis keresztények, akik azt mondják: Jézus föltámadt! Én megigazultam Jézus által. Igen, ők új életben vannak, de korrupt életet élnek. És ezek a hamis keresztények rosszul végzik.

Az igazi keresztény nem élhet halállal a lelkében

A keresztény, ismételte a pápa, bűnös ember, mi mindnyájan azok vagyunk, én is az vagyok, de abban a bizonyosságban élünk, hogy ha bocsánatot kérünk az Úrtól, ő megbocsát nekünk. A korrupt ember ellenben csal, a látszatát kelti annak, hogy ő becsületes személy, de végül a szíve tele van rothadással. Az új életet Jézus adja. A keresztény ember nem élhet halállal a lelkében és nem is lehet halálnak okozója. Gondoljunk csak, hogy ne menjünk messzire a saját házunk tájától, gondoljunk csak az úgynevezett „keresztény maffiózókra”. Ám ezeknek semmi közük a kereszténységhez. Kereszténynek mondják magukat, de halált hordoznak a lelkükben és halált másoknak. Imádkozzunk értük, hogy az Úr érintse meg a lelküket.

Jézus által mi lehetünk az elesettek számra a váltság és reménység eszköze

A felebarát, főként a legkisebb és a leginkább szenvedő lesz annak a konkrét arca, akit meg kell ajándékozni a szeretettel, ahogy Jézus tette azt velünk. A világ az új életre föltámadottak tere. Mi pedig föltámadtunk, talpon állunk, emelt fővel, és osztozhatunk azok megalázottságában, akik ma is, mint Jézus, szenvednek, mezítelenek, bajban vannak, magányban és halálban. Jézus által mi lehetünk számukra a váltság és reménység eszköze, az élet és a feltámadás jele.

Mossuk meg a lelkünk szemeit, hogy szép dolgokat lássunk és szép dolgokat csináljunk!

Ferenc pápa egy keresztény népszokásra utalt, mely hazájában, Argentínában és Olaszországban is él még. Eszerint Húsvét napján, amikor megszólalnak a harangok, az anyák és a nagymamák a gyermekeiket és unokáikat a mosdócsaphoz viszik és szemüket vízzel öblítik le, annak jeleként, hogy meglássák Jézus dolgait. Most Húsvétkor mossuk meg a lelkünket, lelkünk szemeit, hogy szép dolgokat lássunk és szép dolgokat csináljunk! – kérte a pápa. És ez csodálatos! Ez valóban Jézus Feltámadása a halála után!

Kísérjen bennünket a legszentebb Szűz, akit követte Jézust a szenvedésében is

Legyünk készek arra, hogy jól megéljük az immár elkezdődő Szent Háromnapot, hogy mind jobban belemerüljünk a meghalt és feltámadt Krisztus misztériumába. Ezen az úton kísérjen el bennünket a legszentebb Szűz, aki követte Jézust a szenvedésében, látta őt és vele együtt szenvedett a kereszt alatt, de soha nem szégyellte a Fiát. Egy anya soha nem szégyelli a gyermekét. Ő ott volt akkor is, amikor anyai szívébe fogadta a Feltámadás hatalmas örömét. Szerezze meg számunkra azt a kegyelmet, hogy a következő napokban mélyen jelen legyünk az ünnepi szertartásokban, hogy szívünk és életünk valóban átalakuljon. Végül Ferenc pápa szívből jövő örömteli szent Húsvétot kívánt a híveknek és zarándokoknak, családjaikkal és szeretteikkel együtt, majd azt tanácsolta, hogy Húsvét reggelén mossák meg a gyermekek szemét a harangszóra, ami így a feltámadt Jézus meglátásának a jele lesz.